Élelmezési helyzet a XVIII. század végéig
A népesedési viszonyok közül ki kell emelni, hogy a Kárpát-medencében jóval alacsonyabb volt a népsűrűség, mint Európa nyugati részein. A természeti adottságok közül fontos tényező, hogy az alföldi részeken adottak a földművelés feltételei, így bár a források többször említenek rossz termésű évet, de éhínségről a 18. század végig igen ritkán adnak számot. Ez alól a mezőgazdasági termelés szempontjából kevésbé előnyös adottságú hegyvidéki részek és Erdély jelent kivételt.
A relatíve pozitív helyzet kialakulásában szerepet játszott az is, hogy a Kárpát-medencében jóval nagyobb szerepe volt az állattenyésztésnek, mint Nyugat-Európában. Ezáltal az állati termékeknek jelentős szerepet játszottak a táplálkozásban, a XVIII. századig Magyarországon több húst és kevesebb gabonaterméket fogyasztottak, mint a nyugatabbra eső területeken. A helyzetet javította az is, hogy bár a magyarországi terméshozamok jóval alacsonyabbak, mint a fejlettebb technikát és technológiát alkalmazó Nyugat-Európában, így is felhalmozódhatott annyi tartalék, ami fedezhette egy-egy rossz év terméskiesését. Komolyabb veszélyhelyzet akkor keletkezett, ha egymás után több éven át aszály volt, s így a tartalékok kifogytak.
Változás a XVIII. század végén
A XVIII. században azonban jelentősen megváltoztak a demográfiai körülmények. A török háborúkat követő betelepítés és betelepülés következtében megnőtt a népesség száma, ezáltal a sűrűsége. A század végén a Dunántúl és a Felvidék egyes vidékein már relatív túlnépesedésről árulkodnak az adatok. Ezt a térséget nem érintették a török háborúk, így eleve is népesebb volt, mint az ország középső részei. A túlnépesedés egyik jele, hogy voltak már olyan régiók, amelyek gabona-behozatalra szorultak. S bár az ország más részeiben lett volna az ínségtől szenvedő területekre szállítható felesleg a rendkívül fejletlen úthálózat miatt nem lehetett mindig elég gyorsan intézkedni.
Az eleve is fejletlenebb és rosszabb természeti adottságú északkeleti megyék közül Máramaros, Ung, Ugocsa, Bereg és Erdély került rendszeresen szorult helyzetbe a gyenge ellátás miatt. (A legjelentősebb magyarországi éhínségeket a következő cikkben mutatjuk be.)
A XIX. századi fejlődés hatásai
A XIX. század közepétől a helyzet több szempontból is változott. Egyrészt a burgonya elterjedése javította az élelmezési lehetőségeket a hegyvidéki területeken is, hiszen sokkal mostohább körülmények között is megtermett, mint a búza. Ráadásul kiegyenlítettebb termést hoz és sokkal kevésbé befolyásolják a termést a külső tényezők (pl. háborúk idején vonuló hadseregek). Az éhínségek ritkulását majd megszűnését nagymértékben elősegítette a közlekedési viszonyok ugrásszerű javulása. Ez egyrészt a kiépített országutakat, másrészt az 1850-es évektől gyorsuló ütemben kiépülő vasúthálózatot jelenti. Az infrastruktúra ilyen fejlődése lehetővé tette az élelmiszerkészletek rövid idő alatt történő gyors átszállítását az ellátási problémákkal küzdő országrészekbe.
Az ember okozta éhínségek
Az éhínségnek azonban létezett egy olyan típusa, amit az ember szándékosan – ha nem is feltétlen akaratlagosan – idézett elő. Ilyenkor nem a terméshiány, hanem egy másik katasztrófa elhárítása okozza járulékosan az ellátási problémákat. Tipikus példa a nagy járványok terjedését akadályozni hivatott vesztegzár, ami miatt az élelmiszerszállítmányok sem juthattak be az elzárt térségbe. De emberi tényezők okozták, okozzák az éhínséget az erőforrásokat, a tartalékokat tudatosan elpusztító háborúk idején is. A háború más szempontból is befolyásolta egy-egy térség ellátását. Mivel a XIX. század végéig a hadsereg volt a magyar gabona legfőbb felvásárlója, ez az elhúzódó fegyveres konfliktusok idején jelentős konjunktúrát okozott. Emiatt emelkedett a gabona ára, ami a nem gabonatermő térségben élők – pl. Nyugat-Magyarország – számára komoly nehézséget jelentett. A szegényebbek tehát nem tudták a megugró árú gabonatermékeket megvásárolni, így bár lett volna elég termés az ellátáshoz, sőt helybe is tudták szállítani, az nem volt mindenki számára elérhető.
További érdekes oldalak:
- Sulinet Tudásbázis Az éhezés történetéből
Farkas Judit cikke
