A völgy a mai Románia területén, Krassó-Szörény megyében található. Az Oravica melletti "hidegvíz belégzési savó és szőlő gyógyintézetet", dr. Hoffenreich Mór nagybecskereki orvos, a magyarországi fürdőélet egyik meghatározó személyisége alapította. A fürdőélet drágaságára panaszkodó vendégeknek gyakran emlegette: "Aki idejön az meghosszabbítja az életét. Az életet meg kell fizetni." Hoffenreich doktor pénzszeretete akkoriban közismert és tréfák tárgya volt. 1878 májusában szerződést kötött az állami vasúttársasággal, a környék birtokosával. A szanatórium 1880-ban nyílt meg.
„Oraviczától éjszakkeleti irányban gyönyörű hegyvidékeken át zúzott terméskővel ágyazott kanyargós út vezet föl a hatalmas erdőséggel borított Deák-magaslat lábáig, a hol még egyet kanyarodik az út s lent a hosszúkás völgyben szemeink elé tárúl Marilla-völgy fürdőtelepe kilencz nagy házával s több-apró épűletével együtt a legbájosabb fenyűerdő-kertbe foglaltan. Marilla-völgy tengerszínfölötti magassága 704 méter. Minden oldalról hatalmas fenyvesek környezik úgy, hogy szél és por sehonnan sem fér hozzá. E kedvező fekvésének köszönheti, hogy bár májusban már teljes pompájában díszlik a természet, de azért a hőség nyáron sem kiállhatatlan, sőt mérsékelten enyhe.
Eleinte csak két házból állott a telep, melyet 1880-ban Hoffenreich nagybecskereki orvos ösztönzésére egy magántársaság nyitott meg. Most azonban esztendőről-esztendőre több ház épűl a völgyben, melyekben évenként 250–300 beteg is szállásol állandóan, a kiknek száma azonban nyaranta 6–700-ra is fölemelkedik. A telep az osztrák-magyar államvasúttársaság tulajdonához tartozó terűleten van s 70 év múlva minden berendezésével együtt a vasúttársaság tulajdona lesz. Nincs az orvosi tudománynak a beteg légzőszervek és idegek gyógyítására szolgáló találmánya, a mit Marillán mintaszerűen alkalmazva és berendezve ne találna a szenvedő. Környéke ritkítja párját a sok szép kirándúló hely tekintetében. A sűrű erdőben kanyargó s jól gondozott útak hosszasága négy mérföld.”- Részlet az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képekben c. kötetből
A szállodákat a 1918-ban leszerelt román katonák kifosztják de a háború után a telep újra indul. A szocializmus éveiben új szanatórium épül /amely mára szintén lerongyolódott/, egyúttal a régi épületeket elhanyagolják. Ennek következménye a telep leromlása, amely az utóbbi évtizedekben sajnos visszafordíthatatlan méreteket öltött. Így Marilla régi fénye mára csak megsárgult, régi fotókon őrződött meg az utókornak.
Kovács Attila
