Megváltozott igények - új szerzetesrendek
2014/11/12 16:33
2134 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az érett és kései középkor során a szerzetesrendek olyan tömegben hozták létre új közösségeiket (különösen a női rendekre igaz ez), hogy az 1274-es lyoni zsinaton már kimondták, hogy csak a pápa jóváhagyásával működhetnek ezek a közösségek.

800px-Franciscan_Tau

Lovagrendek

A korszakban igen elterjedtek voltak a szociális feladatokat ellátó, a betegeket ápoló rendek (PL. a Lázár-rend tagjai a leprásokat gondozták), majd a keresztes hadjáratok során létrejöttek az egyházi lovagrendek, amelyek a szerzetesi és a lovagi eszményt egyaránt tükröző fogadalmat tettek. (Ilyenek a templomosok, a johanniták és a teuton lovagrend.)

800px-Templerburg_Ponferrada_2005_low

Koldulórendek létrejötte

Az érett és kései középkor legmarkánsabb újdonsága a koldulórendek megjelenése volt. A városi szegénység elterjedése olyan új szociális problémákat vetett fel, amelyek megoldása mind a világi hatóságoknak (pl. felkelések), mind az egyházi vezetésnek (pl. az eretnekmozgalmak radikalizmusa felé sodródás, az egyház világi hatalmának bírálata) komoly nehézséget jelentett. Ezeknek a rétegeknek a megszólítása lett a kolduló rendek feladat, és ezt a küldetést jól teljesítették. A kolduló rendek már nem távol a világ zajától, hanem a településeken belül építették kolostoraikat.

Ferencesek

A ferencesek közösségét Assisi Szent Ferenc alapította a XIII. század folyamán, híveinek száma pedig rohamosan nőtt. Az alapító halálakor a rend tagjainak száma megközelítette a tízezret. Épp ez a siker lett a rend több részre szakadásának az oka: a különböző csoportok eltérő módon értelmezték a szegénység fogalmát. A ferencesek jelentős szerepet kaptak az oktatási intézmények, az egyetemek irányításában, munkájában is, betagozódtak a világi egyházi hierarchiába (pápa is került ki közülük).

800px-Cappella_Sassetti_Confirmation_of_the_Franciscan_Rule_2

Ezek a változások is azt eredményezték, hogy a különböző irányzatok önálló rendekre váltak szét. A szegénységet Szent Ferenc értelmezése szerint vallók lettek az obszervánsok, a fennálló rendszerhez leginkább alkalmazkodó konventuálisokból a minoriták, majd harmadik csoportként létrejött a szintén Szent Ferenchez való visszatérést valló kapucinusok közössége is.

Domonkosok és a kisebb rendek

A másik koldulórend - bár vannak, akik prédikáló testvéreknek hívják őket inkább - a domonkosoké. A közösséget Guzman Domonkos, egy kasztíliai pap alapította a XIII. században.

423px-The_Perugia_Altarpiece,_Side_Panel_Depicting_St._Dominic

Sikerük a ferencesekéhez mérhető, bár kialakulásuk nem annyira az ősegyházi eszmékhez, mint inkább az eretnekmozgalmakkal való szembeszállásnak tudható be. A domonkosok rendjének alapja a szisztematikusan felépített hatalmas tudás, aminek a fontosságát, létjogosultságát az eretnekekkel való vitákban bizonyították. A XIII. században alakuló egyetemeken a vezető tanárok javarésze közülük került ki, közülük a leghíresebb Aquinói Szent Tamás volt. Az eretnekek elleni harc újabb állomásaként, tapasztalatuk, rátermettségük elismeréseként inkvizíció megalakulása után ők látták el ennek az intézménynek az irányítását is.

E században alakult még két kevésbé jelentős koldulórend: a karmelitáké és a szervitáké.

Szerzetesek és eretnekek

A pápák számára sokszor gondot okozott az új törekvéseket felmutató szerzetesek és az eretnekek közötti különbség meghatározása, hiszen valamilyen módon mindkét fél elégedetlen volt a fennálló renddel. Egy későbbi meghatározás szerint úgy lehetne elkülöníteni a két csoportot, hogy míg a szerzetesrendek állítva (a bibliai és őskeresztény tanokat hangsúlyozva) tagadnak, addig az eretnekek tagadva (egyházat és hittételeket egyaránt megtagadva) állítanak.

Supplice_des_Amauriciens

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke