Puccs a császári címért
III. Napóleon rövid börtönbüntetést követően 1848-ban hamar magához ragadta a hatalmat és Franciaország köztársasági elnöke lett. Becsvágyó és hataloméhes természeténél fogva azonban nem elégedett meg ennyivel, császárrá akarta koronáztatni magát, s ehhez pedig puccsot szervezett.
A megbukott köztársaság romajain a kemény terrornak köszönhetően a monarchisták játsszi könnyedséggel száműzték a nem kívánatos elemeket. Az emigrációban élők azonban nem adták fel és bosszúra készültek. Számtalan terv fogalmazodik meg a fejekben a hosszúra nyúlt évek alatt, de tettre csak egyetlen ember szánja el magát, Felice Orsini, akit a történetírók hivatásos forradalmárnak neveznek.
A papír nem elég
Orsini fiatalkora sem volt éppen kalandoktól mentes, s számtalan baltettetével járó büntetését csak baráti (IX. Pius pápa) közbenjárásra úszhatta meg. Orsini és apja végül írásban kötelezték magukat, hogy többé nem szállnak szembe az uralkodóval és hű alattvalók lesznek. Az aláírt ígéretet végül csak Orsini apja tarotta be, fia, Felice továbbra is a császár őfelsége egyik legnagyobb ellensége maradt.
Nem véletlen, hogy a rendőrség folyamatosan a nyomában van, míg végül ismét kezén csattan a bilincs, amikor Bécsben merényletet tervez Ferenc József császár ellen. A börtönből megszökve Londonba megy, ahol olasz nyelvet és irodalmat tanít, s közben elhatározza, hogy merényletet követ el III. Napóleon ellen. Az ok nagyon egyszerű volt: Bonaparte valaha együtt küzdött Orsinival a pápa ellen Itália felszabadításáért, de áruló lett.
Összeáll a csapat
Orsini a tervének megvalósításához társakra lel egy emigráns hajóorvos, Rudió és Pieri, valamint egy idegenlégiós Antonio Gomez személyében. Végül egy Taylor nevű mérnök is csatlakozik a társasághoz, aki nagy szakértője és előállítója a pokolgépeknek. Felice tudta, hogy a legnagyobb mértékben óvatosnak kell lennie, ezért gondos alapossággal látott hozzá az előkészületekhez.
Hamis papírokat szerzett, miközben Taylor elkészítette a bombákat, amelyeket eljuttattnak a tett helyszínére. A merénylet időpontja 1858. január 11. este, mikor is a császár és felesége hintón az operába mennek. A rue de Peletier sarkán a hintó lassít, s a tervek szerint az ott korábban elhelyezett pokolgép működésbe lép, ha azonban ez mégsem történne meg, Pieri és Rudio egy-egy bombával a zsebükben az opera bejáratánál várakoznak, Gomez pedig befut az opera előcsarnokába és közvetlen közelről végez a császárral és nejével.
Ember tervez, isten végez
Egy nem várt esemény azonban közbeszól: Pieri szemet szúr a rendőrségnek, így letartóztatják, s elégedetten konstatálják, hogy meghiúsítottak egy császár elleni merényletet. Az események azonban peregnek tovább a terv szerint, a hintó lassít a sarkon, a pokolgép viszont nem robban fel. Orsini utasítja másik két társát, hogy dobják el a zsebükben lévő bombákat, s a három fülsiketítő dörrenést követően a merénylők úgy gondolták, ezúttal megtették amit a haza megkövetelt.
Tévedtek. Napóleon és felesége sértetlenül szálltak ki a hintóból. A merénylet tehát nem sikerült, viszont a rendőri nyomozás haladéktalanul megindult. Rövid idő alatt nyomára bukkantak az előkövetőknek. Orsinit, Pierit és Rudiót halálra ítélték, Gomezt pedig életfogytiglani fegyházra. Az ítéletet 1859. március 13-án hajtották végre.
