Közeledik a karácsony
2012/12/16 08:00
1225 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A karácsony a keresztény világ legnagyobb ünnepe a húsvét és a pünkösd mellett. Történeti szempontból nézve ehhez hasonlatos ünnepek már az ókori Rómában is voltak, december 17. és 25. között tartották a Szaturnáliákat, ahol Szaturnusznak, a földművelés istenének hódoltak a birodalomszerte táncos vigalmakat rendező népek.

karácsony_szent_ünnepe-wide

A téli napforduló idejére eső ünnepen (a mai karácsonyhoz hasonlóan) a fény sötétség felett aratott győzelmének mondtak hálát, várva a meleg napfényes évszakot, amely a bőséget és az áldást hozta az emberek számára. Ekkor szokás volt a rabszolgákat megajándékozni és a házakat örözöld borostyánokkal díszíteni.

A böjttől a vízkeresztig

A történeti források szerint már 336-ban tartottak karácsonyi ünnepségeket és emlékeztek meg a megszületett Jézusról, Isten egyszülött fiáról. Az örmény egyháztól elktekintve - ahol most is január 6-án tartják az évfordulót- már a negyedik századtól elterjedt a december 25-i időpont, ami az előző esti böjttől a 26. napi karácsony másodnapjáig tartott, majd ezt követte egy másik szent ünnepre váró időszak, amit január 6-ára, vízkereszt napjára tesz a keresztény világ.

Nem tudták, hát kitalálták

De honnan is ered ez az érdekes időpont, mikor Jézus születésének pontos dátuma ismeretlen. A korábban említett keresztény ünnepet tartotta addig az ősegyház a legfontosabbnak, azt amikor Krisztus felvette a vízkeresztséget (epiphania), a nyugati egyházak azonban ragaszkodtak hozzá, hogy külön ünnepe legyen Jézus születésének.

Több ok is befolyásolhatta, miért e-napot választották a kersztény egyházfők. „Kalkulációjuk” szerint a világ teremtése tavaszra kellett essen, s az első napot március 25-ére tették, s gondolták, ha Krisztus ezen a napon fogant, akkor a születése december 25-ére kellett essék. Más szempontból közelítik ameg a kérdést azok a vallástörténészek, akik szerint a Római Birodalomban ezidőben rendezett lármás vigadalommal kísért Napisten ünnepét akarták a keresztények kiszorítani saját szent ünnepükkel.

A magyar karácsony kifejezést a mai napig viták kísérik, de a leggyakrabban előforduló magyarázat szerint a szláv eredetű lépőt, átlépőt jelentő kracsun szóból ered, mely az óévből újévbe való átlépésre utal.

A szent fa

A tűz és a fény a hosszú élet és a meleg jelképei, ennek okaként időtől függetlenül minden népcsoportnál megjelennek és a középkortól, mint a túlélés jelképei, feltűnnek az  örökzöld növények is. Persze a fák tiszteletének is voltak pogány eredetei, hiszen Jézus születését megelőző időkben szokássá vált a szent fák tisztelete, amik előtt hasonló módon fényeket gyújtottak. A középkorban jelentek meg először azok a gömbök, amiket mindenszentekkor állítottak fel a templomok előtt az elhunytak lelkeit szimbolizálva. A ma állított karácsonyfák előzményeként már korábban vittek a házakba termőágakat, zöld ágakat, amik hazánkban többnyire kökénybokrokról és nyárfákról törtek.

A mai üveggömbökkel és szaloncukorral díszített fák bécsi közvetítéssel jutottak el és kezdetben csak a városi polgárság és az arisztokrácia körében terjedtek el. Magyarországon1824-ben állította az első karácsonyfát a hazai óvoda megalapítója Brunswick Teréz grófnő, ezzel a szokás szépen lassan elterjedt és a II. világháború után a paraszti családokhoz is eljutott, akik korábban még az istállóba is vittek a zöld gallyakból, reménykedve a jobb szaporulatért.

Napkeleti ajándékok

A szent ünnephez kapcsolódó ajándékozást a napkeleti bölcsekig vezetik vissza, akik Betlehemben a megszületett Jézusnak tiszteletük jeléül ajándékokkal hódoltak. Az ajándékozás keleten és nyugaton eltérő formában zajlik. Míg keleten és a katolikus nyugati vidékeken a kis Jézus hozza az ajándékot, a nyugati (főként protestáns) országokban  a gyerekek Szent Miklóst, azaz a Mikulást várják izgatottan.

Ahány ország...  

Bár eredete közös, az évszázadok országonként, régiónként sokfelé helyi szokást alakítottak ki. Ami viszont mindehol és mindenkiben közös, az a szeretet, melyben kivül-belül megfürödve tölthetjük együtt szeretteinkkel ezt a szent ünnepet.