2500 éves amfórák

Abban az időben Toszkán és Lazio antik népe a karthagóiakkal szövetségben uralkodó tengeri blokkot hozott létre a Földközi-tenger egész nyugati térségében. És míg a karthágóiak, hála a Gibraltári-szorosnál lévő kolóniáiknak, a brit szigetek és a Mediterraneum közti részen tartották ellenőrzésük alatt a tengeri forgalmat, az etruszkok Etruria és Gallia között biztosították elsőségüket. Olajat, bort cseréltek fémekért, amelyek Észak-Európából érkeztek a déli gall városokba.

Olasz régészek szerint a felfedezés valóban kivételes értékű. Eddig csak kevés bormaradékot találtak elsüllyedt hajókról származó amfórákban. Általában a nyomás, amely a szerencsétlenségkor ránehezedik az edényre és záródugójára, eltöri az amfórát és tartalma a tengerbe folyik. A mostani leletek esetében viszont az történhetett, hogy a hajó nem süllyedt nagy mélységbe és az amfórákat gyorsan elnyelte a homok. Ez tette lehetővé, hogy épségben maradjanak.

Maga a bor egyébként, akkor nem olyan volt, mint amilyennek ma ismerjük. Elterjedt konzerválási módja igen érdekes volt: fenyőfélék és olyan mediterrán cserjék, mint például a pisztácia gyantáját kissé megfőzték és bekenték vele belülről az amfórákat. Ez az aromás gyanta feloldva különleges, néha füstölt zamatot adott a bornak. Pisztácia gyantáját használták, többek között, az ókor egyik leghíresebb borának, a Chiónak a tartósításához. Az amfórák űrtartalma 26-37 liter között váltakozott és maguk is értékes tárgyak voltak. Bort abban az időben csak a felső körök fogyasztottak. Kevés volt, drága volt, nagy volt a csereértéke.

Hogy a Luc Long által megtalált hajó miért süllyedt el, arra egyelőre nincs magyarázat. Az etruszkok jó hajósok voltak, tudtak navigálni a tengeren még éjszaka is. És bár hajóik nem voltak technikailag olyan fejlettek, mint a XV. századi, felfedezésekre használt nagy vitorlások, nagyon megbízhatóak voltak és jól lehetett velük manőverezni. (gluck)