Ókori Róma- a fényűzés, mint hobbi
2002/02/05 08:00
2701 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A Római Birodalom Kr.u. 395-ben szakadt ketté. Az azt megelőző pár évszázadban Róma volt a fővárosa, kulturális és társadalmi központja ennek a fél világot magában foglaló birodalomnak. Vajon mivel múlathatták az időt ebben a városban a gazdagok? Szó szerint mulatták, egymást érték a pompásabbnál pompásabb lakomák.

Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a rómaiaknak hobbijuk volt a lakomarendezés és lakomába járás. Természetesen ezek főleg arra szolgáltattak alkalmat, hogy a házigazda elkápráztassa vendégeit gazdagságával. Olyan végletekig mentek el ebben, hogy i.e. I. században még törvények is születtek, amelyek pontosan megszabták ki, mikor, miért és mennyiért rendezhet lakomát. Mondanom sem kell, ezt senki nem vette komolyan.

Hogyan is nézett ki egy ilyen lakoma?!

Először is a vendégek nem asztaloknál ültek, hanem kényelmes kereveteken, bal könyökükre dőlve feküdtek. Általában egy alacsony asztal körül kilencen kaptak helyet. Asszonyok nem nagyon vehettek részt ezeken az összejöveteleken, esetleg a vendéglátó felesége és egy-két "félvilági" nő. Amíg mindenki megérkezett, addig előételeket szolgáltak fel. Osztrigát, salátákat, tojást, sajtokat, pikáns mártásban különböző halakat. Hozzá mézből készült sört ittak.

A szolgák folyamatosan arany vizestálakkal jártak körbe, hogy mindenki megmoshassa a kezét. Ez azért is volt fontos, mert csak kanalat használtak, más evőeszközt nem. A húst felvágva tálalták, ezzel sem kellett az uraknak bajlódniuk.

Az előételek után következett csak az igazán nagy evészet. Ha valaki már túl sokat evett előre, pávatollat hívott segítségül. A tollat ledugta a torkán, kiürítette a gyomrát, helyet csinált az újabb fogásoknak.

A főételek készülhettek pávából, kacsából, gólyából, más szárnyasokból, tintahalból, murénából, esetleg antilopból, mókusból vagy őzből. Természetesen ettek azért "mezei" disznót, szarvasmarhát és csirkét is. Ezen ételek mindegyike valamilyen különleges szósszal, páccal volt elkészítve. Több különböző, sőt ellentétes íz, zamat keveredett bennük. Példának itt egy recept:"Bors, menta, pirított kömény, zellermag, datolya vagy sárgarépa, méz, ecet, aszúbor, kevéske húslé és olaj. Lábasban forrald fel, töményítsd keményítővel, öntsd a tálon elhelyezett struccfalatokra és szórd meg borssal! Ha még ízesebbre akarod tenni, adj hozzá tönkölyt."- Hát így elsőre nem hangzik valami étvágygerjesztően!

A vacsorának ebben a szakaszában viszonylag keveset ittak. Az egész éjszakán át tartó borozás csak később vette kezdetét. Előtte még következtek az utóételek. Az evést könnyű ételekkel, süteményekkel, gyümölcsökkel zárták, előkészítették a talajt a bornak.

Ha végeztek az evéssel, kezdődhetett az ivás. Hajnalig, ájulásig ittak. Közben a házigazda gondoskodott a szórakozásról. Kisebb, baráti összejöveteleken leggyakrabban filozófiáról beszélgettek, verseket olvastak, az aktuális politikai eseményeket tárgyalták meg. Ezzel szemben egy igazán nagy lakomán a műsornak is igazán nagyszabásúnak kellett lennie. Nem voltak ritkák a bűvészek, akrobaták, táncosok. Voltak külön színtársulatok, akik híres művekből adtak elő egy-egy jelenetet. Nem volt ritka az sem, hogy a vendéglátó saját irományait olvasta fel, osztotta meg vendégeivel.

Mindezek mellett a legtöbb lakomán megtalálhatóak voltak a fizetett mókamesterek. Ők is a vendégek között foglaltak helyet, és folyamatos humoros megjegyzéseikkel, anekdotákkal szórakoztatták társaikat, tartották életben a társalgást. Esetenként veszekedéseket mímeltek, szópárbajokat vívtak. Nem tudom, hogy volt-e a történelemben még egy kor, ahol az emberek a mértéktelenségből űztek hobbit. Ezeket a lakomákat legjobban a mértéktelen szóval lehet jellemezni. Halálra ették és holt részegre itták magukat. Levezetésképpen megnézték, hogyan tépi szét az oroszlán a szerencsétlen gladiátort...

Szép kis kor lehetett!