Az olümpiai játékokat a pánhellén torna részeként az éliszi Olümpiában rendezték meg minden negyedik évben. Az olümpia nemcsak a sportolók teljesítményének összeméréséről szólt, hanem komoly vallási presztízst is képviselt. Zeusz a görög mitológia legfőbb istene, így a torna egyfajta tiszteletadás is volt. Az első olimpiától nevezték a görögök időszámításuk kezdetének tovább emelve az olümpia jelentőségét. A két olimpia között eltelt időt olimpádnak nevezték.
Mítoszok
Egy mítosz szerint az olimpiai játékok Olümpia királyának, Pelopsz temetésének tiszteletére kezdték megrendezni. Más forrásokban azonban szintén Héraklész szerepel, aki megnyert egy versenyt a városban, majd úgy rendelkezett, hogy győzelmének tiszteletére a versenyt négyévente meg kell ismételni. A fennmaradt írásos emlékek egyike szerint Héraklész azért rendeztette meg a játékokat, mert legyőzte Augeiasz éliszi királyt. De létezik olyan verzió, mely szerint a főisten Zeusz találta ki a játékokat, hogy így ünnepelje meg Kronosz legyőzését. Létezik egy olyan monda is, mely szerint Iphitosz éliszi király megkérdezte a delphoi jósdát, hogyan mentheti meg népét. A jósnő úgy felelt, ha a király játékokat rendez az istenek tiszteletére, a spártaiak nem támadnak majd. A játékokat olümpiának nevezték az istenek lakhelye, az Olümposz hegye után.
Hagyományok
Az első, 776-os játékokon mindössze stadionfutáson lehetett részt venni. A stadion hossza 192,27 méter volt, mely méret Héraklész lábának négyszázszorosa. A sportolók általában meztelenül játszottak, mely hagyomány a monda szerint Orszipposz időszámításunk előtt 720-ban egy verseny közben még az ágyékkötőjét is elhajította, hogy megnyerje a tornát.
Az olümpiára a résztvevőknek kilenc hónappal a verseny előtt meg kellett kezdeniük a felkészülést. Az utolsó hónapban már Olümpiában folyt a felkészülés.
Az első versenyre valószínűleg 776 előtt került sor, ám ez az első játék, melyről fent maradt írásos dokumentáció.
Egészen i.e. 724-ig csupán egy napig tartott az olimpia, melynek egyetlen versenyszáma a stadionfutás volt. A 14. olimpián megrendezték a kettős stadionfutást is, mely a mai 400 méteres síkfutás elődjének felel meg. A következő évben bekerült a versenylistába a dolikhosz, avagy a hosszútávfutás, mely hét stadiontávot jelentett.
A 18. olimpiai játékokon már az öttusa (pentathlon) is szerepelt. Ez a szám a stadionfutást, a távolugrást, a diszkoszvetést, a gerelyhajítást és a birkózást tartalmazta. Az öt sport közül azonban elég volt háromban nyerni az első helyezésért. Fontos megemlíteni, hogy a győztesen kívül több helyezettre nem is voltak kíváncsiak, azt vallották ugyanis, hogy a győztesen és a győzelmen kívül semmi más nem számít.
Időszámításunk előtt 688-ban az ökölvívás (pügmé) bővítette az olimpiai kínálatot, mellyel az olimpiai játékok is kétnaposra bővültek. Az ökölvívást kezdetben bőrbe csavart ujjakkal végezték, ám később fémmel nehezített bőrt használtak a sokszor brutális sporthoz.
Időszámításunk előtt 680-ban már lehetett nevezni a négyesfogat-hajtásra (tethrippón) is, melyhez külön hippodrom s épült. (Talán érdemes megemlíteni, hogy a győztes fogathajtó nem részesült elismerésben, azt a lovak tulajdonosa kapta.)Ezt követte 648-ban a lovasverseny (hipposzkelétikón) és az azzal együtt felvételre került pankráció, mely ötvözte a pankrációt és az ökölvívást.
Időszámításunk előtt 520-ban az utolsó ókori olimpiai versenyszám is bekerült a tornába: ez volt a fegyveres futás (hoplitodromosz), mellyel egy időben az olimpia öt naposra bővült.
A győztes olimpikonok olajkoszorút kaptak és városukban szobrot állítottak tiszteletükre. Természetesen a dicsőség mellé busás pénzjutalom is járt, nevüket pedig énekesek szőtték dalaikba.
Ekkoriban még csak egyéni versenyszámok léteztek, a csoportos versenyzés még nem volt ismert.
Időszámításunk előtt 261-ben jegyezték fel az utolsó olümpiát. A kerezténység elterjedésével minden pogány rendezvényt, így az ókori olimpiát is betiltották, hiszen az részben Zeusz tiszteletéről szólt.
A leghíresebb olimpikon az időszámításunk előtti hatodik században élt krotoni birkózó, Milón volt. A férfi volt az egyetlen versenyző, aki hat olimpián is győzelmet szerzett.
Így zajlottak az ókori olimpiák:
- Az első nap a versenyzők esküd tettek, majd a Zeusz-szobor előtti szertartáson vettek részt.
- Második nap került sor a kocsiversenyekre, majd az öttusára.
- Harmadik nap újabb szertartásokra és felvonulásra került sor, majd a versenyzők áldozatot mutattak be a Zeusz szobor előtt. Ezt követően a fiatal fiúk mérték össze tudásukat és erejüket birkózásban, ökölvívásban és stadionfutásban.
- A negyedik napon lezajlottak a futószámok: stadionfutás, kettős stadionfutás, hosszútávfutás. Ezt a küzdősportok követték: ökölvívás, birkózás, pankráció, fegyveres futás.
- Az utolsó napon megtartották a záróünnepséget, melyet istentisztelet, majd lakoma kísért. Ebből az alkalomból 100 ökröt áldoztak Zeusznak.
