Ördögűző kupa a VI. századból (The Semetic Museum, Harvard University) |
Az egyik legérdekesebb ilyen értelmű emlékek az úgynevezett "ördögűző" kupák, amelyeket Mezopotámiában készítettek a Szaszanida uralkodók korában, időszámításunk szerinti III-VII. század között, az ókor és az iszlám kialakulása közötti időszakban. Agyagedényekről van szó, amelyeknek belsejébe spirál-alakban varázs szövegeket véstek. A szövegek a gonosz szellemeket voltak hivatottak elűzni és azok között is főleg a vérszomjas "lilitheket", a nőstény démonokat, amelyek szétmarcangolták a nőket és az újszülötteket. Voltak emellett gyógyító varázs szövegek is mindenfajta betegség elkerülésére és ápolására. Az írás mellé az edényekbe olykor rajzokat helyeztek: gyakori volt a kígyóábrázolás, vagy az elűzendő szellem elképzelt mása. A szövegek az arameus nyelv három változatában - zsidó-babilóni, szíriai és amodeus - íródtak. A különleges kupákból eddig nagyon keveset találtak a régészek, ezért jelentett szenzációt az a bejelentés, hogy egy milanói magángyűjtő hozzájutott négy, eddig nem kategorizált darabhoz.
Marco Moriggi, a firenzei egyetem művészettörténésze, aki megvizsgálta a kupákat, elmondta, hogy az egyiken jól látható a varázs szöveg és a saját farkába harapó kígyó ábrázolása. Embertestű, kakasfejű démont véstek a másikra, amely minden valószínűség szerint Abraxast jelképezi. Ez a név már önmagában is varázserővel rendelkezett a régi mezopotámiaiak hite szerint, betűinek összértéke 365 volt, tehát megegyezett az év napjainak számával, ez szimbóluma volt annak, hogy a szellem védelme egész évben érvényesült. A betűk száma, a hét az ismert planéták számát jelentette és a nevet kiadó egyes betűk istenségek neveinek kezdőbetűi voltak. Ezeket a kupákat leborítva rakták a házak sarkaihoz, vagy a kapu elé, mivel úgy gondolták, hogy így az ártó szellemeket bezárják, és azok nem tudnak kiszabadulni, annál is inkább, mert a spirálalakban leírt szöveg is megkötözi őket.
|
A gyógyító edények másként működtek. A módszert már alkalmazták korábban Egyiptomban a Kr. előtti évezredben, amikor istenségeket ábrázoló szobrokra vésték a gyógyító szövegeket, majd a szobrokat vízzel öntözték. A szövegeket érintő vizet gyógyító hatásúnak hitték és orvosságként itták. Később, az iszlám elterjedésekor a varázslat úgy módosult, hogy Korán-idézeteket írtak kis papírdarabkákra, ezeket beáztatták a varázsedényekhez, majd a vizet megitták. Egy másik változat szerint az idézeteket kis falapokra festették, aztán lemosták és a "mosóvizet" megitták. A véletlen szerencsét, vagy a gyógyulást nyilván a varázslat erejének tudták be. De sokféle módszer kipróbálása azért azt mutatja, hogy nem lehettek különösebben hatékonyak.
Egy kupában talált szöveg például így hangzott: "Adassék meg a teljesség Kusenta fia, Sumaka házának, fiainak, lányainak, minden hasadt és nem hasadt körmű állatának. Be vannak zárva az istenek fent, be vannak zárva az istenek lent, be vannak zárva az istenek középen. Meg vannak kötve a démonok fent, lent és középen."
(gnl)
