A probléma gyökere 2006-ig nyúlik vissza, amikor az Európai Bizottság több ország esetében is úgy ítélte meg, hogy azok a nemzeti fenntartás elvét alkalmazzák a közjegyző szakma gyakorlásának kérdésében. Az ügy középpontjában a közjegyzői státusz betöltése, ezen poszthoz tartozó feladatok ellátásának problematikája tartozott és tartozik jelen pillanatban is, s ez a Bizottság valamint több tagállam jelenleg is fennálló szembenállását eredményezte. A konfliktus legfőbb forrása az a pont, ahol a tagállamok azzal érvelnek, hogy a közjegyzői státusz ellátása állampolgársági kérdéseket feszeget. A Bizottság kifogása ennek kapcsán csupán az, hogy a tagállamoknak a kérdés kapcsán tanúsított hozzáállása sérti az Unió szabályozásának több szegmensét is, így a letelepedésre illetve a közhatalom gyakorlására vonatkozó iránymutatásokkal kapcsolatosan is összeférhetetlenséget mutat, ezért nem értenek, nem érthetnek egyet ezen, pontos az Unió korábban említett tagállamaival.
Az Európai Bizottság véleménye röviden összefoglalva tehát a következő: A Bizottság álláspontja szerint a közjegyzők szolgáltatásokat nyújtanak, s a versenyt korlátozó intézkedésekkel véleményük szerint a fogyasztók károsulhatnak. A tagállamok közjegyzői viszont úgy látják, hogy a közjegyzői státusz ellátása az igazságszolgáltatás területéhez tartozik, vagyis nem elfogadható számukra az az érv, amely szerint a közjegyzők nem az állam hatalmát gyakorolják, hiszen tevékenységük kimondottan állami megbízásokon alapul, s feladataik ellátása során az erre vonatkozó jogi iránymutatásokat, rendelkezéseket követik. Vagyis, a hitelesítést, a közokiratok készítését, az ezekkel kapcsolatos további feladatok ellátását szigorúan állami megbízásokra teljesítik.
A Bizottság szerint a közjegyzők jogállását nem, csak az általuk ellátott tevékenység körét kell megváltoztatni, de szerintük ez nem jelenti azt, hogy a tagállamok korábbi nemzeti szabályozásaival szemben akarnak a kérdésben állást foglalni. Ahogy egy évvel korábban is, a közjegyzők most is úgy vélik, hogy a Bizottság a közjegyzők tanácsadó funkcióját kívánja hangsúlyozni, ez azonban például hazánk esetében nem is illeti meg a közjegyzői státuszban dolgozókat, vagyis a Bizottság olyan feladatkörrel ruházná fel a közjegyzőket, amelyet a magyar jog nem engedélyez számunkra ellátni. A közjegyzők további ellenérvei között szerepel az a szempont is, hogy feladataik ellátása során közhatalmi tevékenységüket jelen pillanatban olyan garanciális szabályok biztosítják, mint amelyek a bírákat is megilletik, ezek azonban, ha Bizottság szempontjai kerülnek előtérben, csorbulhatnak, s nem tudják függetlenül és pártatlanul a munkájukat elvégezni.
A téma kapcsán tehát további viták várhatók, jelenleg úgy tűnik messze nincs egyetértés a felek között a kérdések tisztázásában. A Bizottság által most kezdeményezett eljárás során nyolc tagállam vehette kézhez azt az által készített indoklást, amellyel az általuk jogsértésnek vélt helyzet az eljárás második szakaszába lépett tovább. Az Európai Bizottság az ügy kapcsán tanúsított határozott véleményét az indoklások kiküldése mellett másik hat ország esetében, a jogsértés harmadik bírósági szakaszba történő terelése is jelzi. Ezen országok között található Görögország, Franciaország, Luxemburg, Németország, Ausztria és Belgium, vagyis ha ezen hat ország esetében bírósági döntés születik, akkor az újabb szembenállást jelentheti a közjegyzőkkel, s azok szervezeteivel, s ez azt is eredményezheti, hogy még egy ideig nem születik majd mindkét fél számára kielégítő, és alkalmazható megoldás a kérdésben.
