Római régiségek- Kultuszhelyek
2001/01/05 00:00
1298 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Hajdanán a rómaiaknak sem istenszobraik, sem templomaik nem voltak. Isteneiket erdőkben, ligetekben, barlangok és források környékén tisztelték, itt imádkoztak és mutatatták be áldozataikat. A szent cselekményekhez oltárokat emeltek, csak később kezdték isteneiket képmásokban ábrázolni, és nekik hajlékul templomokat építeni.

Római régiségek

I. rész

Kultuszhelyek

Arvalis pap

Hajdanán a rómaiaknak sem istenszobraik, sem templomaik nem voltak. Isteneiket erdőkben, ligetekben, barlangok és források környékén tisztelték, itt imádkoztak és mutattak be áldozatokat. A szent cselekményekhez oltárokat emeltek, csak később kezdték isteneiket képmásokban ábrázolni, és nekik hajlékul templomokat építeni. Az oltárok eleinte gyepes hantból, földből, kőből készült emelvények - latinul: ara - voltak. Idővel azonban kőből rakták össze és díszítették az áldozatbemutatásra szolgáló építményt.

Oltárok, az istentisztelet szent helyei

Ara tropheum dísszel

A kisebb és egyszerűbb oltárok mellett díszes főoltárokat is emeltek, ezek voltak

az úgynevezett altariak, melyeknek alapépítményük volt és lépcsőn lehetett feljutni az áldozó helyhez.

Az istentisztelet helyeit különböző elnevezésekkel illették, melyek magukba foglalták az istentisztelet jellegét is. Ilyenek voltak mindenek előtt a:

FANUM: szent hely, lehetett térség vagy épület, ahol vallásos szertartást végeztek. Ellentéte a profanum, szó szerint az a hely, ami a szent térségen kívül, pontosabban az előtt helyezkedik el. "Odi profanum vulgus et arceo..." fakad ki Horatius, aki a profanum jelzővel a tömeg illetéktelenségét juttatja kifejezésre.

Utcai ara (Pompeji)

Annak a tömegnek az illetéktelenségét, aki a szent körzeten kívül áll.

DELUBRUM: engesztelő áldozatok bemutatására szánt szent hely, illetve alsóbbrendű istenek és hősök temploma.

AEDIS: olyan épületet jelentett, melynek csak egy belső terme volt.

TEMPLUM: az augurok (madárjósok) előírásai szerint fölszentelt istenháza.

AEDICULA: magában álló vagy valamely nagyobb templomhoz hozzáépített kápolna, illetve a templom fülkéje.

SACELLUM: kis fedetlen szent hely oltárral.

SACRARIUM: szent tárgyak őrzésére szánt hely.

A templomok

A capitóliumi Juppiter-
templom alaprajza, melynek pusztán alapfalai maradtak ránk

Az etruszk templom a görög szentélyek nehézkes utánzatának tekinthető. Alapja négyzetes, elülső fele széles és mély oszlopcsarnok, melyből három ajtó vezet a három egymás mellé épített cellába. Minden cellában külön istenszobor állt.

Dór stílusú Hercules-
templom Coriban Sulla idejéből

A templomoknak általában két oltáruk volt: egy kisebb bent a templomban a vér nélküli áldozatoknak és egy nagyobb a templom előtt az égő áldozatok számára. Az oltárok egyúttal védelmet nyújtó menedékhelyek is voltak. Az antik, jelen esetben a római templomok - szemben a keresztény templomokkal - nem a közös istentiszteleteket szolgálták, rendeltetésük elsősorban az volt, hogy az isten képmásának hajlékul szolgáljanak, illetve, hogy ott neki áldozatokat mutassanak be.
Kezdetben a lakóházak mintájára fából és szalmából építették az isteni hajlékokat, később vályogból, majd kőből, illetve márványból alakították ki az egyre nagyobb művészi igénnyel megkomponált épületeket.
A legrégibb templomokat Rómában etruszk mesterek a maguk mintájára építették.

Háttérben a Vesta-, elöl a Fortuna virilis templom

A kor építészete kedvelte a prostulost, mely előcsarnokával a római építészet egyik legjellemzőbb és leggyakoribb képviselője, az etruszk és görög templom művészi egyesítése. Ilyen a Sulla idejéből származó dór stílusú Hercules-templom. A köztársaság utolsó éveiből való a rómaiak másik kedvelt stílusában épült Fortuna virilis néven ismert ión pseudoperipteros (áloszlopos) templom magas, párkányos talapzaton a hajó falához illesztett féloszlopokkal. Előcsarnokát befalazták, amikor keresztény templommá alakították.

Kerek Sibilla-templom Tivoliban

A kupolabolt alkalmazása óta elterjedt a kerek alaprajzú templom, egyesek szerint a kerek kunyhó hagyománya élt tovább ebben a formában. Ilyen volt a Vesta-templom a Forumon és a Sibilla-templom néven ismert korinthoszi stílusban épült kerek szentély Tivoliban. Párkányos alsó építménye áll a 14 m átmérőjű épület. Az eredetileg 18 korinthoszi 7, 2 m átmérőjű sima falú cellát vesz körül. Az egész templom magassága 10, 5 . A cella téglából épült, az oszlopok anyaga travertin, volutáik merev egyenes szárakból indulnak ki.

Egy templomban általában csak egy istent tiszteltek, kivétel a capitóliumi templom, amit Juppiternek, Júnónak és Minervának szenteltek. Minden templomnak megvolt a maga szabad tere, melyet az augurok jelöltek ki és szenteltek föl a maguk szabályai szerint, ún. inauguratio útján történt. A templomnak az isten számára való átadását valamely magistratus vagy a pontifex útmutatása szerint végezték, a fölszentelést maga a pontifex végezte.

készült Wagner József: Római régiségek c. könyve alapján

A Római régiségek sorozat következő fejezetében a római papi tisztségekről lesz szó.