Szeged török kor végi népességének kérdéséhez IV.
2016/04/04 00:28
958 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Alsóvároson 1695-1699 között évenként átlagosan 227 gyermeket kereszteltek az anyakönyvek adatai alapján.

A fönti módszer segítségével kiszámítható a városrész összlakossága: 45 ezrelékes születési aránnyal számolva 6155. Adva van tehát két ötéves periódus alsóvárosi népességének lélekszáma. Ehhez társítjuk a József-féle nép-számlálás alapján megállapított városrészi arányokat, s megkapjuk a két ciklus palánki és fölsővárosi becsült adatait.

Városrész1680-16841695-1699
Palánk17702658
Fölsőváros34505176
Alsóváros41006155

Ezek a pontosnak tűnő számok nagy bizonytalanságot takarnak, mert a százalékszámítás matematikai művelete sem válaszolja meg azt a kérdést pl., hogy az alsóvárosi anyakönyvezettek Szeged mely területéről valók. Nincsenek benne a görögkeleti szerbek (családnevek 95%-a magyar hangzású), de protestánsok (főleg reformátusok) sem, akikről nem tudjuk, hogy hányan lehettek a városban. Hogy biztosan voltak, azt tudjuk, mert a Szeged környéki településeken mindenütt a kálvinisták voltak többségben a hódoltság idején. Sőt, Szegeden is gyökeret vert reformáció, volt idő, amikor az alsóvárosi templomot fölváltva használták katolikusok és kálvinisták. Az elpusztult közeli falvakból beköltözők között is nagy számban akadtak reformátusok. Mindent egybe vetve: Szegeden a török uralom utolsó évtizedeiben még éltek kálvinisták.

Az 1720-i országos összeírás városi névanyaga is segít az alsóvárosi anyakönyvezés földrajzi kiterjedésének megállapításában. 394 családnévből 126 volt megtalálható a XVIII. századi anyakönyvekből összeállított névsorban. Ez a 32%-os lefedettség azt mutatja, hogy az alsóvárosi anyakönyvek többségében az alsóvárosi népességet ölelték föl.

Két fix adatból számítottuk ki a városrész össznépességét: a kereszteltek számából, illetve az anyakönyvek névanyaga alapján megállapítható családszámból. Csakhogy a két módon kalkulált eredmény között sincs összhang. Az 1663-1668 közötti bejegyzésekből 1645 család volt rekonstruálható. Danyi Dezső a XVIII. század végi városi családok átlagos nagyságát 4,5 főre teszi.

Eszerint: 1645x4,5= 7402,5.

Ennyi lakosa lehetett Alsóvárosnak az anyakönyvezett családok fölszorzása eredményeként, amely a további adatátvitel révén 16700 városi összlakosságot valószínűsít. Ezt azonban túlzottan magasnak tartjuk. Viszont levonható belőle egy olyan összefüggés, hogy a keresztelteket a város más részéből is az alsóvárosi ferencesekhez hozták. A török kiverése után megugrott keresztelési szám oka nem a beköltözők növekedése, hanem az anyakönyvezés! gyakorlat megszilárdulása. A török alatt (1663-1686) a családok nagy száma és kereszteltek száma közötti ellenmondás azzal magyarázható, hogy az anyakönyveket még nem rendszeresen vezették, a szülők is az életképes, néhány napos vagy hetes csecsemőket hozták el megkeresztelni. Vagyis ugyanaz a család esetleg nem minden gyermekét keresztelte meg. Különösen így lehetett ez a más városrészben lakóknál.

Mindezek szakmailag alátámasztják föltevésünket, hogy az alsóvárosi keresztelési anyakönyvek az egész városra vonatkoznak. Ez alapján mintegy 7000-8000 főnyi katolikus népességgel, és nagyjából 2000-3000 ortodox illetve kálvinista hitű lakossal kell számolnunk a török uralom végén. Szeged össznépessége a török kor végén így 10 000 főre tehető, amely a mohács előtti évekének kétharmada.

dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)