A Mikulás névadója középkor leginkább tisztelt szentje volt: a halászok, révészek, kereskedők, a folyók mellé épült bencés apátságok, a házasság és az anyaság, a gyermeke és később a polgári élet védőszentje. Kultusza Bizáncból kiindulva egész Európában, illetve az angolszász világban elterjedt. A XIII. századból ered az első feljegyzés, amely megemlíti a gyerekek vizsgáztatásának, büntetésének és jutalmazásának Miklós-napi szokását. A Mikulás név a XIX. században bukkan fel (nálunk egészen pontosan 1856-ban), az ajándékozás mai formája pedig újabb keletű, osztrák eredetű szokás.
A Mikulás angol neve, a Santa Claus egy holland nyelvjárási alakból (Sante Klaas) származik, angol nyelvterületre a név és az ajándékozási szokás is a hollandoktól került át, a New York-i angolok közvetítésével. Napjainkban, az angolszász országokban a Mikulást karácsonykor ünneplik meg.