Újév
2007/01/01 18:45
2267 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az új esztendő rendszerint új fogadalmakkal, s a régi hagyományok ápolásával kezdődik. Gondosan ügyelünk arra, hogy házunk első vendégeként férfi lépje át a küszöböt, s arra is figyelünk, hogy a gazdagság érdekében lencsét fogyasszunk. Azt azonban talán már alig tudjuk, honnan erednek ezek a szokások, s egyes hagyományok jelentése is veszendőben van már.

A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére tartották, és kicsapongással ünnepelték. Ilyenkor az emberek jókívánságokkal hatmozták el egymást, s apróbb ajándékokat is adtak. A ma ismert január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, mert ez a nap jelentette az újévet, s vele együtt a télközépi ünnepkört is. Ma már csak kevesen ismerik azt a számos népszokást és hiedelmet, melyek ehhez a naphoz kapcsolódnak.

Egyik ilyen népszerű szokás volt az újévi jókívánságok elmondása házról-házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani, nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján, de sokféle tiltással is találkozhatunk.

Eleink úgy hitték, hogy amilyen január elseje, olyan lesz az egész esztendő is. Magyarországon rengeteg olyan babonára épülő szokás van, melyek úgy tartják, hogy újév napján nem szerencsés halat és csirkét fogyasztani, mert a hallal elúszik, a csirkével pedig a múltra kaparódik a szerencse, ám annál szerencsésebb a sertéshús evése, mert az meg kitúrja. A malac farkának meghúzása is azért jött szokásba, mert a malac előre túrja a földet, így csinál helyet a szerencsének. Egyes vidékeken szerencsepénzt volt szokás tenni a pénztárcába, máshol pedig szerencsepogácsát sütöttek, amelyben jó esetben pénz lapult. Utóbbinál fontos volt, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon. Az egyik legismertebb szokás az ólomöntés volt: a felmelegített anyagot hideg vízbe öntötték és megnézték, milyen alakot vett fel. A gombócfőzés főleg lányos házaknál volt szórakoztató szertartás: a gombócokat úgy főzték ki, hogy kis papírszeletekre férfineveket írtak és azokat a gombócokba rejtették. Amelyiket először dobta fel a víz, az abban olvasható férfinév lehetett a lány jövendő férjének a neve. Mint látjuk, nálunk szerencsét hozó és szerencsétlenséget okozó ételek köré csoportosul az újévi étkezés, de ez nem mindenhol ennyire jellemző.
Az év utolsó napján tilos volt levinni a szemetet, nem volt szabad teregetni, orvost hívni, se orvoshoz menni. Akinek szilveszterkor fájt a foga, arról úgy tartották, hogy valamit halogat - amit már nem szabadna tovább görgetni az új évben.
Az óévtől szinte mindenütt zajosan búcsúztak, mert a lárma, a zaj, a kolompolás űzte el az óévet. Ennek mai megfelelője a trombitálás és újabban az ilyenkor is szokásos tűzijáték. Mint látjuk, nálunk szerencsét hozó és szerencsétlenséget okozó ételek köré csoportosul az újévi étkezés, de ez nem mindenhol ennyire jellemző. Valamilyen szinten mindenhol léteznek ugyan néphagyományok, de talán nem ennyire meghatározók.
Külföldön inkább a vallási hovatartozás szabja meg, hogy ilyenkor mit szabad és mit nem szabad enni. Általában szilveszterkor is normál menüsort állítanak össze, ami tartalmazza a kedvenc fogásokat. Sok helyen az újév olyan, mint egy népünnepély, az öregek és fiatalok az utcán ünnepelnek, és megvendégelik egymást. Spanyolországban például szilveszterkor az évváltás előtti utolsó 12 másodpercben 12 szőlőszemet vesznek a szájukba - másodpercenként. Mire éjfélt üt az óra, szétrágják az összest, majd utána koccintanak. Érdekes, hogy szilveszterkor általában az édeskés ízeket részesítik előnyben. A legjobban a bonbonokat és a csokoládékat szeretik ilyenkor fogyasztani és ajándékba adni. Talán azért, mert szívesen emlékeznek vissza az édes ételekre, melyek a boldogságot szimbolizálják.
Erdélyben azonban Nem mosogattak, és nem is varrtak az újév napján. Az ottani hagyomány szerint szalmával betekert kereket gyújtottak meg és gurítottak le a domboldalról, mert úgy tartották, hogy a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. Egyes vidékeken pedig hagymából jósoltak. Felvágtak egy fokhagymát vagy vöröshagymát, amiről a hónapokat jelképező tizenkét réteget szedtek le. Ezekre sót szórtak, és reggelig állni hagyták. Amelyiken reggelre megmaradt a só száraznak, amelyiken pedig elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett. Más vidéken pedig szintén úgy tartották, hogy ha újév napján az első látogató férfi, szerencse éri a házat, ha nő, akkor szerencsétlenség. Azt is mondták, ahogyan befejezed és kezded az új esztendődet, olyan lesz az egész éved. Ám a malac farkát ők is mindig meghúzták...