Vörös kereszt és véres karó
2014/03/17 15:16
970 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

„Jót hoz az új uralom, mert országlása szelíd lesz. Hogyha a pillanat int, ne remegjen a szívetek úgy se, ha látjátok, szembe jön veletek atyátok, öcsétek. Másra ne gondolj most, de szeresd magadat legelőször. Porba esik mostan mások pecsenyéje – be jó lesz! Torlás járna ezért máskor, no de most nekivágunk. Így külországok szintén hódolnak előttünk.” (Dózsa György ún. ceglédi beszédének részlete)

450px-Statue_of_György_Dózsa_Nagylak

A keresztes hadjárat meghirdetése

A keresztes eszme 15. századi újjászületésekor Magyarország lépett főszereplővé elő, hiszen a török fenyegetés áll a mozgalom hátterében. Keresztes háború volt az 1396-os nikápolyi verséggel végződő, de 1456-ban Nándorfehérvár sikeres felmentése is. A keresztes háború egyszerre volt bűnbocsánatot eredményező vezeklés (egyházjogilag a zarándoklattal mutatott rokonságot) és hadi vállalkozás. X: Leó 1513. július 15-én adta ki a bulláját, amelyben három évre Bakócz Tamás esztergomi érseket bízta meg egy új hadjárat szervezésével. Bakócz mint pápai legátus toborozhatott a Jagellók összes országa mellett Dániában, Svédországban és Norvégiában, de az ortodox Havasalföldön és a Moszkvai Fejedelemségben is.

Bakócz Bakócz Tamás, esztergomi érsek portréja

Mivel Magyarországon a pápai bullák kihirdetéséhez királyi beleegyezésre volt szükség (placetum regium), ezért Bakócznak meg kellett szereznie a királyi tanács jóváhagyását. Ez nem ment könnyen, mert a hadjáratot – a törökkel kötött fegyverszünetre hivatkozva – többen is ellenezték. Bakócz igen elszántan nekikezdett a szervezésnek, a pápai bulla kihirdetését ellenző urakat azzal fenyegette meg, hogy kiközösíti őket az egyházból. A keresztesek toborzását Bakócz az obszerváns ferencesekre bízta. Ők a ferencesek szigorú szabályokat követő ága, akik a szegénység kérdésében megtartották Szent Ferenc eredeti útmutatásait. A ferencesek másik ága a minoriták vagy konventuálisok. A két ág szétválása már a 13. századtól kimutatható, de hivatalosan csak 1517-ben mondta ki X. Leó pápa.

Keresztes hadjáratból parasztfelkelés

A toborzás érdemben csak Magyarországon folyt. A keresztes hadjáratban nemcsak a fegyverforgatásban nem vagy kevésbé járatos önkéntesek vettek részt, hanem az érintett országok hadseregei, akár zsoldosok is. A háborús készülődést az udvar komolyan vette, de nem jelöltek ki konkrét hadicélt és nem egyesítették a fegyverben álló végvidéki hadakat sem. A keresztesek fő gyülekezőhelye Pest volt. A rosszul felfegyverzett, kiképzetlen sereg jórészt jobbágyokból állt, akik jobbára az Alföldről érkeztek. Parancsnokuk egy székely származású nándorfehérvári lovastiszt lett, aki nem sokkal korábban egy végvidéki párbajban vívott ki magának hírnevet.

Dózsa György nem a teljes hadsereg vezetője volt, hiszen a bandériumoknak nem parancsolt, azt pedig a források alapján nem lehet eldönteni, hogy csak a Pest környékén gyülekező hadak vezetését bízták rá vagy minden keresztesét. Több keresztes gyülekezőhely is volt, de mind a Dunától keletre eső területeken. Dózsa által vezetett csapatok május elején kelet felé indultak és menet közben – mint minden korábbi keresztes hadsereg – fosztogattak, azaz saját ellátásukat már saját országukban is rablással oldották meg. Ebben még nagyon rendkívüli nem volt, de Mezőtúron megöltek egy adószedőt.

Vélhetően arról volt szó, hogy be akarták tőlük is szedi a hadiadót, mivel azonban ők fegyvert fogtak, az adó befizetését jogtalanságnak érezték. Május 15-én Bakócz leállította a toborzást arra hivatkozva, hogy megtagadták az adó befizetését, üldözték az adószedőket és kifosztották a nemesi udvarházakat. A keresztes kapitányok és a ferencesek azonban nem hajtották végre az érseki parancsot, hanem folytatták a jelentkezők táborba gyűjtését, akik továbbra is fosztogattak. Egy hét múlva Bakócz az egész hadjáratot felfüggesztette a király pedig ígéret tett arra, hogy a keresztesek bátran hazatérhetnek, földesuraik nem fogják megbüntetni őket. Sőt a király megfenyegette a parasztok fegyverfogása miatt bosszút esküdő nemeseket, és egyben fegyverszünetet kötött törökkel. A Dózsa vezette hadsereg azonban nem fogadta el az utasításokat. A keresztesek immár nemcsak a török, hanem a nemesség ellen fordultak. Szerintük a hadjárat leállításával a nemesek elárulták az ország védelmét, sőt veszélybe sodorták a keresztesek lelki üdvösségét is. Ezért jogszerű az ellenük való lázadás, kirablásuk és megölésük.

Parasztok_támadása A paraszthadsereg ábrázolása egy XVI. század közepi metszeten

Nagylaki konfliktus

Dózsa serege a Temesköz felé tartott, amikor Báthori István csapatai útjukat állták és nem engedték őket átkelni a Maroson. Az előőrsöt le is győzték Apátfalvánál, de a keresztes fősereg május 24-én rajtaütött az előző napi győzelmet ünneplő nemesi vezéreken. Báthori elmenekült, Csáki Miklós csanádi püspök és több nemes viszont fogságba esett, őket pár nap múlva – a hadjárat felfüggesztésének hírére – válogatott kínzások közt kivégezték. A keresztesek ezek után kisebb sikereket elértek (pl. Lippa és Solymos elfoglalása) majd a Báthori István által védett Temesvárt vették ostrom alá.

450px-Kunkereszt_Belez Az ún. kunkereszt Magyarcsanádon. A karóba húzott püspöknek állít emléket

Vörös kereszt véres karóval

A két hónapig tartó felkelést végig kísérték a szokásos fosztogatások, gyilkosságok a nemi erőszak. Módszeresen semmisítették meg a nemesi udvarházakban található okleveleket. Eleinte csak a ruhájukra varrt vörös kereszt volt a szimbólumuk, de a nemesek elleni harc idején ez kiegészült a véres karóval. A keresztes háborúból a magyar történelem legnagyobb parasztfelkelése lett, de súlypontja végig az Alföldön volt, nem terjedt ki az egész országra.

A véres megtorlás és a „jogszerű” bosszú

A parasztháború sorsa azonban meg volt pecsételve. A keresztes hadakat módszeresen szétverték a nemesi erők, vezetőiket elfogták. A keresztes kapitányokat kivégezték, közülük is különösen kegyetlen halál várt a főkapitányra Dózsa Györgyre. Tüzes koronával koronázták meg és vezéreit arra kényszerítették hogy egyenek a húsából. Az izzó vastrónra ültetésről azonban nem szólnak a korabeli források, ez későbbi „betoldás” lehet.

GeorgheDoja

1514 őszén ült össze az országgyűlés, itt fogadták el a jobbágyok életét korlátozó törvényeket. Eltörölték a szabad költözési jogot – kivéve azok esetén, akik nem vettel részt a felkelésben. Rögzítették az adókat, ami egyben jelentős emelést is hozott. Azokat a településeket, amelyeknek lakói részt vettek a felkelésben kártérítés fizetésére kötelezték. A nemesektől elrabolt holmikat vissza kellett szolgáltatni a tulajdonosának. Megtiltották, hogy parasztok és a marhapásztorok (hajdúk) puskával járjanak. És ami a legérdekesebb: paraszt ezután nem lehet püspök... Ez az intézkedés egyértelműen arra utal, hogy a nemesség a jobbágyi származású Bakócz Tamást tette felelőssé a parasztháború kitöréséért.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke