A birodalom főépítésze tervezte
Az 5 méter mélyen és 4 méter vastag vasbeton fallal védett föld alatti rendszert, mint egy 1 méter vastag fölréteg takarta el a kíváncsi szemek elől a földfelszínen. A bunker 1936-ban készült el, majd 1943-ra újból felújították, immár a Fhürer igényeinek megfelelően. A 1945-re végleges elkészült bunker építési munkálatait az az Albert Speer végezte, akit a diktátor kezdetben a birodalom főépítészének, majd fegyverkezési miniszternek nevezett ki. Speer tökéletese német precizitásának köszönhetően az építmény oldalfalait is megerősítették, így az bombabiztossá vált, mindnemű fegyverzettel szemben.
A dízelüzemű generátorral ellátott bunker teljesen önálló építémény volt, így a nagy teljesítményű generátoroknak, valamint a levegőztető és tisztító berendezéseknek köszönhetően folyamatosan és igen magas zajt kellett elviselnie a föld alatt tartozkodó személyeknek. A bunker berendezése egyszerű volt, a szűk helyiségeket tömör acélajtók védték, a fegyverek viselése is tilos volt, egyedül Hitler és a rádiós tiszt hordhatott magánál önvédelmi eszközöket. A bunkert hosszú ideig nem használták, egészen 1940-ig.
Hitler is itt halt meg
A brit légierő abban az időben a sűrűn lakott városközpontot bombázta, így a diktátor és legszűkebb belső köre itt vészelte át a támadás alatti időszakot. A Führer 1945. januárjában tért vissza a föld alatti oltalmi rendszerbe, és haláláig már nem is hagyta el azt. Legfőbb tisztje Borman és Eva Braun is társa volt a Führernek a hétköznapjaiban, majd Goebbels és családja is élt, míg a szovjet csapatok megjelenését követően nem végeztek magukkal. Goebbels és felesége is öngyilkos lett, miután elkábították majd ciánnal megmérgezték mind a hat gyermeküket.
A szovjet csapatok előrnyomulása idején a legfőbb vezetők kérték Hitlert, hogy hagyja el a bunkert és meneküljön délre, vagy a berchtesgadeni Sasfészekbe, de a diktátor inkább úgy döntött, hogy marad. A háború befejezését követőn a Vörös Hadsereg vezetői úgy döntöttek, hogy megpróbálja megsemmisíteni és felrobbantani bunkert, de a próbálkozásuk sikertelen maradt. A kancellária épületének lebontását követően, földdel temették be a bunkert, és az hosszú ideig úgy is maradt. A hidegháború idején a bunker Kelet-Berlin területén maradt, és remek menekülési lehetőséget biztosított a nyugatra vágyóknak.
Bunkerből panel
Az 1980-as években végül panelházakat építettek a bunkerrendszer fölé, amelyben politikusok és hírességek költöztek akkoriban. A bunker tetjére pedig egy parkolóház épült, ami még ma is megvan. A parkoló mellett, amely az egykori vészkijárat felett található egy étterem és egy szupermarket üzemel, napjainkban, és csak egy tábla jelzi, hogy egykor a Harmadik Birodalom legfontosabb építménye húzodott a föld alatt.
