A beszédfejlődés nehézségei
Szendrei Judit
2004/08/12 08:00
1871 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A gyerekek beszédfejlődésének üteme nagyon különböző lehet. A szomszéd kislány már rég, egy éves kora óta csacsog, a mi fiunk, aki már két éves is elmúlt, még mindig csak annyit mond "bakokó", s ráadásul erről is csak mi tudjuk, hogy annyit jelent: babakocsi.

Van olyan gyerek, aki sokáig egy szót sem szól, majd hirtelen hosszú mondatokban kezd beszélni, a másik még menni sem tud, de már mindenféle szavakat ismétel. Van olyan baba, aki folyamatosan egyre többet és bonyolultabban beszél, másoknál a fejlődés ugrásszerű. Aggodalomra tehát nincs ok pusztán azért, mert gyermekünkkel egyidős társai többet vagy érthetőbben beszélnek, megkésett, vagy zavart beszédfejlődésre csak a három éves kor után tapasztalt jelentős eltéréseknél kezdünk gyanakodni, de ilyenkor sem biztos, hogy komoly, szervi vagy lelki oka van az elmaradásnak.

A megkésett beszédfejlődés leggyakoribb oka, hogy a gyerek rosszul hall. Bár a gyerekorvos, amikor a kicsi fejlődését rendszeresen ellenőrzi, általában hallását is vizsgálja (pl. jobb és bal füle mellett csettint, és nézi, hogy arra fordul-e), ennek ellenére, ha a gyerek két éves kora után még egyáltalán ne beszél, akkor érdemes először a hallását megvizsgáltatni. Ha kimutatható halláskárosodást nem találnak, valószínűleg azt fogják javasolni, hogy várjanak még néhány hónapot, az alatt bizonyára megszólal a kicsi. Addig is beszéljenek hozzá sokat, meséljenek képeskönyvből, énekeljenek, mondogassanak neki mondókát. Ennél határozottabb "tanításra" azonban nincs szükség. A beszédnek magától kell kialakulnia.

Ha a gyerek két éves korára már mond néhány szót, akkor valószínűleg nincs okunk az aggodalomra; nem a hallásával lehet gond, egyszerűen csak az átlagosnál lassabban fejlődik a beszéde. Ennek több oka is lehet. A legkézenfekvőbb és leggyakoribb magyarázat az, hogy gyermekünk fiú (az ő fejlődésük ezen a területen általában lassúbb), ám környezetünkben csupa cserfes kislány lakik, velük vetjük össze gyermekünk teljesítményét. Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy azok a gyerek tanulnak meg később beszélni, akik korábban kezdenek járni, szaladni, mászókára mászni. Akkor, amikor sok társa a beszédtanulásra koncentrál (viszont még épp csak totyog), ő már ugrik, fut, hajtja magát a hintán. A mozgásfejlődés köti le a figyelmét, ezért a beszédre kevésbé koncentrál. Többet fog beszélni, ha már tökéletesen mozog.

Az első években szintén keveset, vagy nehezen érthetően beszélhetnek az iker gyerekek, vagy azok, akiknek korban nagyon közel álló testvérük van. Itt sem a gyerek képességeivel van a probléma, hanem azzal, hogy kevesebb négyszemközti felnőtt figyelem irányul rá (amikor a gyerek szavait ismételgethetnénk, javítgathatnánk), viszont a kicsik maguk közt a gesztusok és sajátos gyerekszobai szókincsük segítségével remekül elkommunikálnak, félszavakból is megértik egymást. Csak a kívülálló felnőtt az, aki úgy látja "de hiszen ez a gyerek nem tud beszélni". Szintén megkéshet azoknak a gyerekeknek a beszédfejlődése, akiknek sok nagyobb testvére van, akik buzgón tolmácsolnak neki, amikor valamit a saját nyelvén el szeretne mondani, ezért se ideje, se szüksége nincs rá, hogy megtanulja megfelelően kifejezni magát. Az is lehet, hogy az ilyen nagy családokban a nagyobbak folyamatosan beszélgetnek egymással, így neki csak kevés alkalma adódik arra, hogy négyszemközt beszélgessen velük.

A folyamatosan, bő szókinccsel beszélő gyerekek szülei sem elégedettek azonban feltétlenül. A legtöbb 2-3 éves gyerek szinte folyamatosan beszél, szókincsük azonban eleinte csak kb. 500 szóból áll. Ez azt jelenti, hogy rengetegszer ismétlik magukat, és a legkülönbözőbb eseményekre és tárgyakra igyekeznek ugyanazt a kifejezést elsütni. "A labda gurul." "A hinta gurul." "A szappan a kádban gurul.", stb. A szülőnek ez unalmas lehet, sőt sokszor értelmetlenségnek tűnik, ezért rászól a gyerekre, kijavítja. Nem baj persze, ha tanítjuk a kicsit, "ezt nem így mondják, ennek más a neve", de ha állandóan a sarkában vagyunk, akármit mond, beléfojtjuk a szót, akkor egy idő után elnémulhat. Elmegy a kedve a gyakorlástól. Bármily értelmetlennek tűnik is az, pl. hogy "A vécépapír vacsorázik.", a kicsi szempontjából mégis hasznos gyakorlás lehet: új szavak kiejtését gyakorolja, miközben nyelvtanilag helyes mondatszerkezetet alkot.

Hasonló a helyzet a halandzsa baba nyelvvel is. Minden kisgyerek szereti az értelmetlen szavakat és versikéket. "Di-dá-dú" ismételgetik lelkesen, fennhangon, és közben élvezik a maguk alkotta szó ritmusát. "Blá-bli-blá." Utánozzák egy zeneszám refrénjét, és közben a nehezen kimondható mássalhangzó kapcsolatot gyakorolják. Sok gyerek ragaszkodik továbbá azokhoz az első szavaihoz, amik ugyan még nagyjából értelmetlenek, ő és a szülei mégis értik, és érzelmileg fontos, meghitt dolgot idéz fel. Az egyik kislány "nyaminak" hívja a kendőjét, amit elalvás előtt szopogat, és ehhez a kifejezéshez még 5-6 éves korában is ragaszkodik. A másik számára ugyanez a kedves rongydarab "karmi", mert ő nem szopogatni, hanem cirógatni szokta. A gyerek már rég flottul, szabatosan beszélhet, amikor a pizsama számára még mindig "pizsmókus", a csirkecomb pedig "nyeles husi". Nem érdemes ezeket a szavakat javítgatni: nem azért használja őket helytelenül, mert nem tudja, mi volna az igazi neve, hanem azért, mert neki így esik jól.

Ha gyermekünk már elég nagy ahhoz, hogy a saját versikéit és halandzsa szövegeit élvezze, akkor valószínűleg ahhoz is elég érett, hogy igazi verseket és meséket olvassunk fel neki! Ha eleinte nem is ért ezekből minden szót, szókincse, az általa használt nyelvtani szerkezetek bonyolultsága mégis látványosan fejlődni fog, és mire iskolába kerül, bizonyára fogalmazásain is meg fog látszani, hogy verseken és meséken nőtt föl.

Képek forrása

  • http://www.doc.ic.ac.uk/~reuben/dacia/Baby%20Dacia%20Football%20Pose.jpg
  • baby-books.babycatalog.com/
  • www.familynyou.com