Kenyai környezetvédő nő kapta a 2004. évi Nobel-békedíjat. Wangari Maathai győzelme nemcsak munkássága miatt különleges: eddig még soha nem kapta meg afrikai nő ezt az elismerést. A biológusi doktorátussal rendelkező Wangari Maathai első nyilatkozatában élete legnagyobb meglepetésének nevezte a Nobel-békedíjat. Hangsúlyozta, hogy a környezetvédelem és a béke előmozdításának ügye szorosan összefügg, különösen akkor, amikor a természetes erőforrások egyre ritkulnak, és mindenki meg akarja őket kaparintani. "A béke magvait ültetjük el a mának és a jövőnek." - nyilatkozta.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem az alapító Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban adnak át. A díjat odaítélő bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevékenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. Az első Nobel-békedíjat 1901-ben Henri Dunant és Frédéric Passy, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítói kapták.
Alaposan meglepte a világot a Nobel-bizottság, amikor Wangari Maathai kenyai környezetvédőnek adományozta a 2004. évi Nobel-békedíjat. A jól értesültek előzőleg Mohamed el-Baradeit, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatóját tartották a legesélyesebbnek a díj elnyerésére. Az indoklás szerint Wangari Maathai a tartós fejlődés, a demokrácia és a béke érdekében tett erőfeszítéseiért érdemelte ki az elismerést.
Maathai a környezetvédő és alternatív mozgalmak ismert alakjának számít. 1940-ben született Kenyában, ahol biológusi végzettséget, és - az afrikai nők közül elsőként - doktori fokozatot is szerzett a nairobi egyetemen. Világhírű mozgalmát, a Green Belt (Zöld Öv) kezdeményezést 1977-ben indította el kettős céllal: a szervezet faültető akciói megpróbálják lelassítani az afrikai elsivatagosodás és erdőirtás folyamatát, és segítenek a helyi lakosság önellátásának megszervezésében is, amivel sok nőnek biztosítanak pénzkereseti lehetőséget. A Green Belt immár több mint 30 millió fát ültetett el egy olyan övezetben, ahol előtte évtizedekig mindenki csak vágta a fákat tüzelő-, és építőanyagnak, illetve eladás céljából.
Az aktivista többször összeütközésbe került a helyi hatóságokkal. Az 1980-as években, amikor egy nairobi felhőkarcoló felépítése ellen tiltakozott, 24 órát kapott rá, hogy az irodájával együtt elhurcolkodjon a városból. 1991-ben börtönbe került, csak az Amnesty International kampányának hatására szabadult ki. 1998-ban a kenyai elnökkel is összekülönbözött egy olyan luxuslakópark építése kapcsán, amely Daniel arap Moi érdekeltségébe tartozott. Egy erdőirtás elleni demonstráció során a rendőrök bántalmazták. Egyébként elsőként üdvözölte Wangari Maathai kitüntetését a kenyai kormány. Alfred Mutua kormányszóvivő szerint a Nobel-békedíj nagy elismerése hosszú évek munkájának. "Íme egy példa arra, hogy ha valaki jó ügybe fekteti energiáit, előbb-utóbb elismerik, és ez egy jobb világhoz vezet" - mondta a szóvivő.
Wangari Maathai időközben politikai pályára lépett: 2002 óta parlamenti képviselő, tavaly a környezetvédelemért és a természeti erőforrásokért felelős minisztérium államtitkára lett. A tekintélyes asszonyságnak sajátos nézetei vannak az AIDS-ről. Szerinte nagy a titkolózás a betegség körül, az a véleménye, hogy a HIV-vírus szánt szándékkal előállított biológiai fegyver: akárhányszor csak felvetődik az, hogy honnan származik a vírus, mindig problémák adódnak.
A már 1984-ben alternatív Nobel-díjjal kitüntetett Maathai asszony és a Zöld Öv Mozgalom számos nemzetközi elismerésben részesült az elmúlt években, többek között megkapták a Petra Kelly-díjat és az Arbor Day alapítvány természetvédő tudósoknak járó J.Sterling Morton-díját. Nobel-békedíjával kapcsolatban Ole Danbolt Mjoes, a Nobel-bizottság elnöke hangsúlyozta: első ízben kapta meg a díjat környezetvédő, és ezzel a bizottság új dimenziót adott a béke értelmezésének.