|
A XX. század második felére kiderült, hogy világát az emberiség oly mértékben változatta meg, amilyenre még soha nem volt példa a történelem során. Az emberi tevékenységek környezeti hatásáról bőségesen állnak rendelkezésre elrettentő információk, ennek ellenére tovább folytatódik az erdők kiirtása, a folyók kiszárítása, az éghajlat megváltoztatása. Mindeközben a fejlett, északi féltekén (Európában és Észak-Amerikában) lévő országok soha nem látott módon erősödtek meg gazdaságilag. Ezzel párhuzamosan a déli félteke országai többek között a gyarmatosításoknak is köszönhetően lemaradtak a gazdasági versenyben, az államok külső és belső okokból teljesen elszegényedtek. Ezekben az országokban él a Föld lakosságának jóval több mint a kétharmada.
Az óriási különbség a fejlett és a fejlődő világ között napjainkban is összeütközéseket okoz, gondoljunk csak a terrorizmusra és arra a rengeteg emberre, aki menekültként érkezik a gazdag országokba. Ám akármennyire is nagyok az ebből adódó problémák, nem ez jelenti a legfőbb veszélyt az emberiségre. A fejlődő világban bekövetkezett iparosítás, amely elavult technológiákat alkalmaz, rendkívüli mértékben járul hozzá a környezetszennyezéshez, amelyből a fejlett régiók is jócskán kiveszik a részüket. Az utóbbi évtizedben a gazdaságilag erős országok megengedhették maguknak, hogy odafigyeljenek a természet kincseinek megőrzésére, nagyságrendekkel csökkentették a károsanyag- és a hulladék-kibocsátásukat. Számos nyugat-európai folyó éledt újjá az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően.
Közben a világ szegényebbik és jóval nagyobb részén is elindult valamiféle csekély fejlődés, amely azonban nem állt arányban a népesség robbanásszerű növekedésével. A hatalmas népesség Afrikban, Ázsiában és Dél-Amerikában másképp nem tudja eltartani magát, csak ha közben feléli természeti erőforrásait. Ez vezet az esőerdők kiirtásához, felégetéséhez, a termőföldek kiszipolyozásához, a vizek és a levegő egyre nagyobb mértékű elszennyezéséhez. Ezért hiába mutat csökkenő tendenciát a fejlett világban a környezet szennyezése, hogyha közben a Föld túlnyomó részén grandiózus méreteket ölt a pusztítás.
A sok művelt, iskolázott emberrel rendelkező jóléti államokban már évtizedekkel ezelőtt belátták, hogy a fejlődéssel járó természetrombolás beláthatatlan, a Föld egészére kiterjedő katasztrófával fenyeget (lásd éghajlatváltozás). Ennek értelmében az 1980-as évek közepén megfogalmazták a fenntartható fejlődés koncepcióját, amely a következőket jelenti: "a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk hasonló igényeinek a kielégítését." Ez a kijelentés üzenet volt mind a szegények, mind a gazdagok részére. A szegényeknek azt üzente, hogy a jóból nekik is kell, hogy jusson annyi, amennyi elegendő az alapvető emberi szükségleteik biztosításához, a gazdagoknak pedig azt, hogy szerényebben és takarékosabban alakítsák ki életmódjukat és fogyasztási szokásaikat.
Az egyik oldal pazarlása a fogyasztásban érhető tetten, a másik oldalé pedig a természeti erőforrások esztelen felélésében. De van egy markánsan megmutatkozó, alapvetető különbség a kettő között, amely a létfenntartásban nyilvánul meg. Egy Afrikában vagy Dél-Amerikában élő ember nem az erdő és az abban élő állatok érdekeit fogja szem előtt tartani, hanem családjáét, éhező gyermekeiét. Nem gondol arra, hogy ezzel hozzájárul a természet pusztulásához, ehhez általában nincsenek is meg az ismeretei. A nyugati ember viszont rendelkezik a megfelelő tudással, amelynek tükrében felmérheti a cselekedeteiből, fogyasztási szokásaiból adódó környezetkárosítást, mégsem mindig teszi ezt meg.
A fenntartható fejlődésről számos világkonferenciát tartottak már, legutóbb 2002 nyárán Johannesburgban. Itt elfogadtak egy 32 pontos nyilatkozatot a fenntartható fejlődésről és egy végrehajtási tervet, amelyben 2015-ig meghatározták a tennivalókat és az elérendő célokat. Eszerint az adott időpontig felére kell csökkenteni azok számát, akik nem jutnak egészséges ivóvízhez, illetve azok számát, akik napi egy dollár alatti összegből tengetik életüket. Nagy hangsúlyt kapott a környezet-egészségügy kérdése, újdonság volt a szociális kérdések tárgyalása. A johannesburgi konferencián kimondták, hogy a fenntartható fejlődésnek három tartóoszlopa van: a környezet megóvása, a gazdaság növekedése és a szegénység leküzdése.
A fenntartható fejlődés honlapja
Mindentudas Egyeteme - Láng István előadása a fenntartható fejlődésről