A föld
Erre bizonyítékot úgy szereztek a tudósok, hogy a sarki jégsapkába, amely több millió év alatt alakult ki, mélyen lefúrtak, és az onnan vett minták összetételét vizsgálták. Ezek a jégminták az egymást követő évezredek porszemeit tárolják. De őseink kiásott csontjainak kémiai vizsgálatából is sok mindent meg tudnak állapítani. Például azt, hogy már az ősember is gyakran betegedett meg környezete szennyezése miatt. A környezetszennyezés első oka az emberi ürülék lehetett. Az emberi szervezetben élő bél-baktériumok, mint például a Coli-baktériumok, az ivóvízforrásokba kerülve megfertőzhették a korai embert. A környezetszennyezésnek ez a formája korunkban is milliók megbetegedésének okozója.
A másik nagyon régi szennyező forrás a por. Tudjuk, hogy őseink kovakővel gyújtottak tüzet, amit mészkőből bányászták ki, az ilyen helyeken dolgozó emberek egész nap belélegezték a tevékenységük nyomán felszálló kőport, ami nagy mennyiségben szilikózist okoz. Az emberek élőhelye is oka lehetett valamilyen betegség kialakulásának. Például a mai Zambia területén kétszázezer ével ezelőtt élt emberfélék csontjaiban igen magas ólomtartalmat mutattak ki, ami egy közeli ércérből szivárgott be a lakóhelyükül szolgáló barlang vízforrásába.
Amint láthatjuk, az ősember sem volt mentes a környezetszennyezés ártalmaitól, de az első igazán nagy változás akkor következett be, amikor őseink a vadászó-gyűjtögető életmódról áttértek a nomád állattartásra, majd fokozatosan a növénytermesztésre. Mivel a különféle növénytermesztési technikák (pl.: öntözés) folyamatos tökéletesítésével egyre kisebb területen tudtak egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert előállítani, megindult a népesség növekedése. A már letelepedett ember települései elkezdtek nőni. Először kis falvak alakultak ki, majd városok, végül városállamok. Jerikó fallal körülvett városa i.e. 6500-ban négy hektáron terült el. A mezopotámiai Uruk városának i.e. 3000-ben ötvenezer lakosa volt. Csak összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy Franciaországban Toulouse városának 5000 évvel később, 1794-ben, a francia forradalom idején 55 000 lakosa volt. Mindezt azért kell felidézni, mert a városok gyors ütemű fejlődése vezetett el a környezetszennyezés olyan mértékű növekedéséhez, ami civilizációkat tűntetett el a föld színéről.
Például a már emlegetett mezopotámiai sumér civilizációt a talaj sóssá válása tette tönkre. Amikor egy sík területet öntöznek - ahogy ez Mezopotámiában is történt - az öntözés során használt víz beszivárog a talajvízbe és megemeli annak szintjét. Ahogy a talaj átitatódik vízzel a benne lévő ásványi sók kioldódnak, a talaj felső rétegéből elpárolog a víz, a só pedig a talaj felszínén marad, és kérget alkot. (Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a Hortobágyon, amit szikesedésnek nevezünk.) A sumérok úgy írták le ezt a folyamatot, hogy a "föld fehérré változott".
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint "a só-koncentráció növekedése még napjainkban is a legjellemzőbb és minden bizonnyal a legszélesebb körben elterjedt formája a talaj szennyezésének". Az érdekessége a dolognak, hogy az egykori Mezopotámia területén lévő Irak és Irán még mindig a leginkább érintett területek közé tartozik. A "föld fehérré változtatása" csak az egyik bűn a sok közül, amit az emberi civilizáció okozott a környezetnek.
