A víz

A középkori Európa városai rendkívül bűzös helyek lehettek: az emberek egyszerűen az utcára öntötték ürüléküket és egyéb, akkoriban még szerves hulladékaikat. Ennek eltávolítására disznókat tartottak az utcákon, és amit a disznók nem ettek meg, azt az esőre bízták. A rómaiak által alkalmazott vízelvezetési eljárások hosszú időre feledésbe merültek. Ezek a higiénikusnak nem nevezhető körülmények, továbbá a víz szennyezésének köszönhető számos járvány, köztük a "fekete halál"- ként emlegetett pestis, amely Európa lakosságának egyharmadát pusztította el. A pestist terjesztő, a keresztesek által a Közel-Keletről behozott patkányoknak ideális terep volt a középkori városok szennyezett utcái.

Ahogy az emberek lassan rájöttek, hogy mennyi betegség okozója a szennyezett víz, máris újabb probléma került előtérbe az ipari forradalom bekövetkeztével. Az ipari méretű termelés addig soha nem tapasztalt mértékben szennyezte az ember környezetét, míg a vizek szennyezése tovább fokozódott, a levegő sem kerülhette el balsorsát. De egyelőre maradjunk a vizeknél. A XIX. századi Angliából származó beszámoló szerint a folyókat a bányákból, a vegyi- a festék- a tisztítószergyárakból, a vágóhidakból, gyapjúfeldolgozó üzemekből és még sok helyről származó anyagok szennyezik, mérgezik. A Tawe folyóban a századforduló környékén a következő szennyeződéseket találták: lúgokat, kénsavat, vasszulfátot, hamut, széndarabokat, háztartási hulladékokat. Érdemes itt megjegyezni, hogy Magyarországon tíz-tizenöt évvel ezelőtt általános gyakorlat volt az, hogy a szennyvizeket tisztítatlanul engedték bele a folyókba és patakokba, elég, ha például a miskolci Szinva-patakra gondolunk, amely tíz évvel ezelőtt még egy sötétbarna színű, holt víz volt. De felidézhetjük a Romániából induló cián-mérgezést is, amely szinte teljesen elpusztította a Tisza élővilágát. A világban sajnos még ma is rengeteg olyan folyó található, ami csupán mérgezett, élettelen vizet szállít.