A napsugárzás összetett, különböző hullámhosszúságú sugárzások összessége. Leghosszabbak az infravörös sugarak (hullámhosszuk 3000-760 nanométer), a következő a látható fénysugárzás (760-400 nm), majd az ultraibolya sugárzás következik (400-250 nm). A sugárzások hatása ennek megfelelően eltérő. Az ibolyántúli sugárzások hullámhosszát három csoportra lehet osztani hatásaik alapján. Az UV-A (az A típusú ultraibolya sugárzás) 400-315 nm közötti, az UV-B 315-280 nm, az UV-C 280 nm hullámhossz alatti sugarak. Általában tapasztalt jelenség, hogy huzamosabb napozás után a bőr kipirul: ez főleg az UV-B sugarak 290-300 nm közötti spektrumának hatása, de az UV-C is szerepet játszik benne. A bőrvörösség maximuma 2-6 óra múlva jelentkezik, és a hősugárzástól eltérően (amelyben főleg az infravörös sugarak dominálnak) nagy állandóságot mutat: kb. 100 óra múlva is látszik. Erőssége a "besugárzás", a napozás időtartamától függ. Bizonyos idő eltelte után (ez bőrérzékenységtől és "edzettségtől" függ) súlyos égési sérülések is keletkezhetnek. Ismert jelenség az is, hogy napoztatás után a bőr megbarnul. Melanin pigmentek szaporodnak fel a bőr napsugárzás által ért területein. E barnulásért a napsugárzás UV-A komponense a felelős. A barnulás a bőr túlzott besugárzás elleni védőeszköze. Az UV-C sugárzás ugyanis a hámsejtekben olyan elváltozást okozhat, melyek alapjául szolgálhatnak későbbi bőrrák kialakulásának.
Statisztikák szerint összesen hatszori igen erős leégés, napozással kapcsolatos leégés elegendő a bőrrák valószínűségének gyors növekedéséhez. A legtöbb bőrrák és rosszindulatú bőrbetegség a napsütésnek fokozottan kitett bőrterületeken (arcon, felső végtagon, lábon) fordul elő és olyan egyéneknél, akik valamilyen ok miatt nagyon sokat tartózkodtak erős napsugárzásban (tengerészek, földművesek).
A bőrtípusok függvényében az egyének eltérő mértékben védettek a napsugárzás ellen. A "vastagabb" és sötétebb bőrű egyének védettebbek az UV sugárzással szemben, mint a világos bőrűek. Az érzékenyebb bőrűeknek ezért fényvédő krémeket kellene használni. Milyet? A modern fényvédő krémeken már feltüntetik, hogy milyen a fényvédő faktora. Minél magasabb ez a szám, annál erősebben véd a készítmény. Ha mondjuk valaki 5-8 percet tölthetne a napon védelem nélkül, akkor a 9-es jelzésű krém használatával ez az idő kilencszeresére nyúlik: háromnegyed óráig valószínűleg "állja" a napsugárzást. Azonban a világos bőrűek célszerű, ha nagyon magas fényvédő faktorú krémeket (15-20-as) használnak. Az átlagos bőrűek, akik nagyjából 15-20 percig napozatnának védelem nélkül, jól teszik, ha 2-es vagy 4-es (esetleg magasabb) fényvédő krémet használnak - az egészségük, biztonságuk érdekében. A svédcsepp krém igen jó hatású nyáron, napozás utáni bőrápolásra.
A túlzott napozás ugyanolyan égési sérüléseket okoz, mint bármilyen más hőforrás, de lényeges, hogy sokkal nagyobb felületű (sokkal veszélyesebb) az égés. Az égési sérüléseket csoportosíthatjuk az égett bőrfelület százalékos megoszlása szerint, de az égett részek mélysége szerint is. A megégett testfelületet az ún. 9-es szabály szerint becsülhetjük meg felnőtteknél. Ennek nagy jelentősége van az égettek túlélése szempontjából. Az égés mélysége lehet 1. fokú (vörös, szürkés égett terület, de a hajszálerek működése még jó). Ilyen égésfajta legtöbbször a túlzott napozás utáni. A 2. fokú égés jele, hogy hólyagok jelennek meg a bőrön: itt már mélyebb bőrrétegek is megégtek. Ritkán előfordul 2. fokú égési sérülés napégés miatt is. A 3. fokú égés nagyon súlyos, a bőrt szinte teljesen átégető károsodás. Ebben az esetben súlyos, torzító hegek keletkezésével kell számolnunk. A súlyosabb égések esetén a túlélést befolyásolja az égés mélysége és kiterjedése mellett az életkor is. A leggyakoribb szövődmény a fertőződés (a bőrfelszínen az égés miatt nagy hiány keletkezik, ahol a kórokozók szabadon, válogatás nélkül bejuthatnak a szervezetbe) és a folyadékegyensúly felborulása (az égett sebfelszínen nagyon sok folyadék, nedv áramlik ki, az égett felszín nagyságával arányos a veszély). Az égett sérültek ellátása kórházi kezelést igényel. Az otthoni, kis felületű égéseknél az első teendő a hideg vízzel való leöblítés, hűtés, majd a felületes égésre használható folyadék permetezése. Komolyabb égési sérülést mindig mutassunk meg orvosnak.
A barnulást mindig bízzuk a természetes napsugárzásra, ne siettessük napolajokkal, előbarnító vagy barnító krémekkel. Hatásuk sokkal rövidebb ideig tart, és nem tisztázott, hogy mit csinálnak még a bőrrel. A kvarcoláskor a bőrre nem a napsugárzásnak megfelelő összetételben jutnak az UV sugarak, emiatt nagyobb a leégés, de más bőreltérések kockázata is. A kvarcolást inkább nagyon rövid időre (negyed, fél percre) a bőrfelszín "fertőtlenítésére" használjuk. A szoláriumok ugyan szinte kizárólag a barnulásért felelős UV-A sugarakat bocsátanak ki, de az így kialakult barnaság nem tartós, és más árnyalatú is, mint a természetes napsugárzás általi szín. Mind a kvarcolásra, mind a szoláriumra (de talán már a közönséges napozásra is) vonatkozik, hogy a szemet minden esetben takarjuk el fényt át nem eresztő anyaggal. Nem elegendő, ha nem nézünk a lámpába, vagy becsukjuk a szemünket, el kell takarni a szemet! Ha nem tesszük, megnövekszik a katarakta, szürke hályog előfordulásának kockázata.
A napsugárzásnak a dekoratív és veszélyes barnító hatásán kívül egyéb, jótékony hatását is ismerjük. Az ibolyántúli sugarak vegyi hatását a D-vitamin képződésekor tapasztalhatjuk. E folyamatra a bőrben kerül sor, és a megfelelő mennyiségű és erősségű napsugárzás elengedhetetlen ehhez. Egyes megfigyelések szerint az ibolyántúli sugárzás hatására javul a szervezet oxigénellátása, gyengülnek a bakteriális eredetű toxinok, mérgek hatásai, erősödik a fehérvérsejtek baktériumpusztító képessége. De leírták már az UV sugarak közvetlen baktériumpusztító hatását is. Ezt használják ki a kórházakban használt, enyhe kékes fényt adó baktériumölő lámpáknál. Ezek fénye azonban annyira káros a szemre, hogy csak éjjel használják, amikor nincs senki (például) a műtőben.
