A nem vicces hecc
2014/02/27 16:03
1507 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A közösségi megosztó felületek a diákok számára egy új „pályát” nyitottak, ahol egymással érintkezhetnek, véleményt cserélhetnek. Sajnos ez az utóbbi sok esetben a mások piszkálásába, majd a posztolások révén kollektív elitélésbe, lehúzásba torkollhat, amit az elszenvedő fél nem minden esetben tud a helyén kezelni, később azon magát túltenni. Egyre több esetben fordul elő hazánkban is, hogy ez a tanítási időn túli iskolai kapcsolatokból kiinduló közös zaklatás súlyos reakciókat vált ki az elszenvedőből, akár az öngyilkosságba is hajszolhatja, vagy éppen erőszakos cselekedetre az elkövetők ellen.

Az angol nyelvben gyűjtőfogalomként cyberbullying néven emlegetett csoportos tevékenység egyik fajtája csak sajnos a közösségi portálokon való cikizés, piszkálódás. A diákok az internet és a modern kommunikáció adta összes lehetőséggel élnek a rászállás megvalósításában, ha valakinek a közösségből való kizárását szeretnék elérni: az e-mailek mellett SMS-ekben is zaklathatják egymást.

Az elektronikus zaklatás megfogalmazását a The National Crime Prevention Council, röviden NCPC, azaz az amerikai oktatási nonprofit Országos Bűnmegelőzési Tanácsa röviden fogalmazza meg. A szervezet fő célja egyébként, hogy elérje a biztonságosabb és gondoskodó közösségek kialakulását, és hogy ennek érdekében megszüntesse, vagy legalább csökkentse a bűnelkövetés kiváltó okait, továbbá a kábítószerek és az erőszak megjelenését. Az NCPC az alábbi módon fogalmaz tehát: „Az elektronikus zaklatások olyan esetek, amelyek az internetet, mobiltelefonokat, illetve más eszközöket használnak arra, hogy rövid szöveges üzenetekben, internetes posztokon keresztül, vagy képek segítségével más ember megsértésére, illetve zaklatására irányulnak.”

bullying-horizontal

A cselekmény ezen fórumai miatt különösen veszélyes, mert ugyan az otthonába hazatérő diák bár megszabadul az iskolában nap mint nap esetleg átélt szünetbeli  és néha óra alatti valódi, fizikai piszkálódástól, de a virtuális térben érkező zaklatás az otthonában is utoléri, gyakorlatilag folyamatosan van kitéve a „bombázás” lehetőségének, ha nem akar vagy tud teljesen elzárkózni a külvilág elől.

A törvény ereje

A jelenség a világ nagy részén elterjedt, néhol már ijesztő méreteket is öltött, így hazánkban is felmerült az igény, hogy pontosabb adatokkal rendelkezzünk ennek valódi mértékéről, ne csak az öngyilkossággal végződő esetek vagy éppen brutális ellencsapással válaszoló esetek keltsenek pár napos sajtóvisszhangot, a rejtetten folyó cselekményekről is lehessen valamit tudni, segíteni az eldurvulás kialakulását, a probléma már kezelhetetlen mértékűre való növekedését.

cibercrimes-horizontal

Dr. Bodonovich Jenő, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság média- és hírközlési biztosa feladatkörének létezése is jelzi azt, hogy hazánkban is komolyan veszik ezt a cselekményt. Ezt jelzi az is, hogy a BTK, azaz a bűntető törvénykönyv  2012-es módosítása a 222. paragrafusában ugyancsak foglalkozik a zaklatással. A törvény ezen paragrafusát pontosan idézzük.

Zaklatás

„222. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki félelemkeltés céljából
a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki a zaklatást
a) házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa sérelmére,
b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve
c) hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve
követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Van kiút: közösen

Ez a fajta bűncselekmény tipikusan olyan a legtöbb esetben, hogy az elkövetését a kívülállók is tudják, csak éppen nem tesznek ellene semmit. A „vétkesek közt cinkos, aki néma” mondás itt is igaz, és nem menti fel a szemlélőket, sőt őket is bűnösökké teszi.

A megoldás tehát az, ha a zaklatott maga nem mer vagy tud egyedül fellépni a cselekmény ellen, akkor a környezetének kell segítenie, annak kell megvédenie, vagy jeleznie a tanároknak, a szülőknek. Ha ez sem használ, akkor mindenképpen a hatóságokhoz kell fordulni a dolog elfajulását elkerülendő. Azért is közös érdek a fellépés, mert bármikor válhat bárkiből újabb céltábla, ha az elkövetők úgymond szabad utat kapnak a környezetüktől.

A zaklatás nem csak a sértett életét teheti tönkre, hanem annak szűkebb családi környezetét, külső kapcsolatait, önrontó vagy éppen a zaklató ellen kitörő erőszak pedig sokkal súlyosabb következményeket vonhat maga után mindkét fél számára. Ennek felelősségét és lelki terhét a csendben hallgató környezetnek is magával kell cipelnie.

További érdekes oldalak:

Rozgonyi-Borus Ferenc cikke