Az emberiség már több mint 2000 éve használja a papírt. Az azóta eltelt idő legnagyobb részében ritka és értékes anyag volt, amelyet főleg fontos dokumentumok, levelek írására használtak. Drágasága leginkább abban rejlett, hogy előállítása költséges és időigényes volt. A XIX. század során azonban széles körben elterjedt, mindennapos használati eszközzé vált. Ez annak volt köszönhető, hogy az új gyártási technológiák lecsökkentették az árát.
A papírt sok mindenre használja az emberiség, az olyan egyszerű műveletektől kezdve, mint a kéztörlés, egészen a különleges szűrűkig. Napjainkban több mint 450 papírfajta létezik. Az emberek többsége úgy tekint rá, mint a leghétköznapibb dologra, minden nap kezébe veszi kedvenc újságát. Magától értetődően gyűri össze a pékáruk papírcsomagolását, és még ennél is egyértelműbb mozdulattal tépi el az ellenőr a villamoson a jegyet. Papírt látunk mindenhol, amerre csak nézünk. A színes óriásplakátok alapanyaga papír, és papírt sodor a szél az elhagyott buszmegállókban. Olcsó terméknek számít, pedig a természet komoly árat fizet érte.
A Föld Napja Alapítvány által kiadott A világ helyzete 2000-ben olvasható információk szerint 1997-ben a világon 299 millió tonna papírt gyártottak, az 1950-ben előállítottnak a hatszorosát. Szintén itt olvasható, hogy ennyi mennyiségű papírral 383-szor meglehetne tölteni az Empire State Buildinget. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag lezajlott az elektronikus forradalom - amelytől a papírfelhasználás csökkenését várták -, az előrejelzések szerint 2010-re 31 százalékkal növekszik a világ papírszükséglete.
Egy hétköznapi papírlap előállítása során sokféle folyamaton megy keresztül, amelynek minden egyes lépése nyomot hagy a természetben. A legszembetűnőbb az erdők kiirtása, az ezzel járó talajerózió. Kevésbé látható az erdők faunájának pusztulása, a fajok kihalása és a papírmalmok okozta levegőszennyezés. Az észak-amerikai Nagy-tavak partján a papírgyárak gyilkos dioxinokat engedtek a vízbe. Indiában, Oroszországban és Kínában pedig számos élettelen folyó található, szintén a papír előállításának következtében.
Nem véletlen, hogy a papírgyárakat sok helyen nagyon rossz szomszédságnak tekintik, mert kellemetlen szagú gázokat és szennyvizet bocsátanak ki magukból. A nyugati világban e téren sokat változott a helyzet, de a fejlődő országokra nem jellemző az új gyártási eljárások alkalmazása. A gyárak légszennyező anyagok tömkelegét bocsátják a légkörbe. Ezek között a klórvegyületek éppúgy megtalálhatók, mint a kén-dioxidok, a metanol, a kénsav vagy a szén-monoxid. Sokuknak bizonyítottan egészségkárosító hatása van, és emellett hozzájárulnak az éghajlat megváltozásához és pusztítják az ózonpajzsot.
Azok a természetes vizek sem jártak jobban, amelyek mellé papírgyár települt. A folyók és tavak olyan szennyáradattal kerülnek szembe, ami könnyen kipusztítja belőlük az életet. A szerves anyagoktól csökken a vizek oxigéntartalma, a kémiai szennyezések pedig elsavanyítják őket. Az élővilág egy része szinte azonnal elpusztul, azoknak az élőlényeknek a testében, amelyek túlélik a mérgezést pedig annyi vegyszer halmozódik fel, hogy a táplálékláncon keresztül eljut egészen az emberig.
Az idő során kidolgozott újrahasznosítási eljárások enyhítenek valamennyit az aggasztó helyzeten, ám korántsem jelentenek végleges megoldást. Ehhez az előállítás és a fogyasztás nagymértékű csökkentésére lenne szükség, ami jelenlegi helyzetet és felhasználást tekintve nehezen elképzelhető. Ha a mostani tendenciák folytatódnak, annak hosszútávon keserves ára lesz. Az egyre inkább kielégíthetetlen szükségletek mellett elpusztított erdőkkel, kimerült talajokkal, szennyezéssel és oktalan pazarlással kell szembenéznünk.
