A Pyhätunturi Nemzeti Park
2005/03/30 00:00
2391 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A Pyhätunturi Nemzeti Park a finnországi Lappföldön fekszik, félúton Sodankylä és Kemijärvi között. A park különleges szépségű jellegzetességei a meredek hegyoldalak közé leomló kvarcit sziklákat és törmelékeket befogadó mély szorosok.

Az 1938-ban alapított nemzeti park hét kilométer hosszú kopár, sziklás hegyoldal, ahol csupasz tetők és mély, dús vegetációjú völgyek váltakoznak. A hegytetők jól láthatóan kimagaslanak a környező síkvidéki környezetből. A Pyhätunturi hegység öt csúcsa közül a legmagasabb az 540 méteres Noitatunturi, míg a völgyek közül a legmélyebben, 220 méteren, az Isokuru található. A park különleges szépségű jellegzetességei a meredek hegyoldalak közé szinte lezuhanó kvarcit sziklákat és törmelékeket befogadó, mély szorosok .

Ősi hegység

Pyhätunturi egyike a világ legrégebbi hegységeinek, több mint 2 milliárd éves. A többnyire kvarcitból álló hegyoldalak ősi tengerek partjaiból vagy fenékiszapjából származnak. Bizonyos helyeken jól láthatóak a hegyek felszínén fellelhető fodrozódások. Annak ellenére, hogy a Pyhatunturi Nemzeti Park kis területen található, mégis sokoldalú kombinációját adja az északi természeti környezetnek, a természeti erőforrások történelmi használatának és a modern életnek. A sziklás hegyoldalakat, 320-400 méteres tengerszint feletti fahatárig, fenyő- és lucfenyőerdők veszik körül. A vidék vegetációja hatással van a tápanyagszegény sziklákra és alapkőzetekre. A mély, patakokkal szabdalt völgyekben a vegetáció nagyon buja, a tavaszi virágerdőben fürdő növényzetfelkapaszkodik a sziklák alacsonyabban található részeire is.

Az őslakosok

Pyhätunturi őslakosai, a számik ezt a területet szent helynek tartották. Itt imádkoztak Uhriharjuhoz, istenükhöz, hogy gondoskodjon a következő szerencsés vadászatról. Tiszteletük jeléül szarvast és rénszarvast áldoztak neki. Szertartásaikat a tizenhetedik századig folytatták; az 1620-at követő hatvan évben át kellett térniük a keresztény hitre. Itt, a hegytetőről alázúduló vízesés alatt keresztelték meg a számikat, miként a kereszténnyé avatás jelenkori finn neve, Pyhänkasteenputous (keresztelő zuhatag) is tanúskodik erről. Pyhätunturi különleges szerepet játszott a rénszarvasvadászatban is. Ez a terület rénszarvastenyésztő területté, a rénszarvastenyésztő kultúra történelmévé vált a későbbi századokban.

Favágási szokások

Az erdőgazdálkodás keretében létrejöttek a régióban a nemzeti parkok. A fakivágást a huszadik századig úgy gyakorolták, hogy a téli időszakban kivágták a legmagasabb fákat. Ennek a nyomai a mai napig fellelhetők a területen, a hegyoldalak és téli utak mentén található kopár kiemelkedések, kitüremkedések formájában. Ez a természet nyers szépsége máig is sok turistát vonz ide. Ám a terület más kapcsolatban is áll a turizmussal: az utóbbi időben az ország egyik legjelentősebb nemzeti síközpontjává vált. A nemzeti park meg tudta tehát őrizni egyrészt a táj geológiai különlegességét, a sziklás meredek hegyoldalakban, az erdőket a maguk természetes állapotában, másrészt pedig fennmaradt a keresztény egyházi rituális hellyé vált, ősi számi áldozati hely szépsége is.