A savas esők megjelenése, az összes környezeti ártalommal együtt, az emberek ipari tevékenységének tudható be. Az ipari forradalomtól kezdve, azaz a XVIII. század közepétől a rohamosan fejlődő technika segítségével kialakultak a különféle iparágak és velük együtt az ipari környezetszennyezés. A gépek működtetéséhez kezdetben a gőz energiáját használták, a gőzgépek pedig rengeteg szén elégetését kívánták. A gyárak, és üzemek ontották magukból a füstöt a légkörbe. A légszennyezés addig soha nem látott mértékű lett, és a fejlődéssel párhuzamosan csak fokozódott.
A légszennyezés Nagy-Britanniában régóta napirenden van. Amikor Elenaor királynő 1257-ben meglátogatta a notthingami kastélyt, a kellemetlen szagú, szénfüsttel teli levegő miatt inkább átköltözött egy szomszédos kastélyba. Már a XIII - XIV. században számos kísérletet tettek arra, hogy szabályozzák a szén égetését és a szabályok megsértőit megbüntessék, de ezek a törekvések évszázadokon keresztül sikertelenek maradtak. Ezt mutatja 1659-ből egy kortárs feljegyzése, amiben Londont "olyan füstfelhő borítja, amely a Földet a pokollal teszi hasonlatossá". Ezt száz évvel az ipari forradalom kezdete előtt vetették papírra!
|
A legtöbb szennyező anyagot korunkban a légtérbe bocsátják ki, elsősorban gázokat és aeroszolokat, továbbá folyadékok gőzeit. A kibocsátott gázok között vannak különféle betegségek előidézői, az üvegházhatás fokozását elősegítők, ózoncsökkentők, savas esőt okozók és katasztrófáknál a levegőbe kerülő mérgek Egy szörnyű példa erre: 1984-ben, India Bophal nevű városa melletti üzemben egy szelep felmondta a szolgálatot. Negyvenöt tonna metil-izocianát került a levegőbe. Háromezer ember azonnal meghalt, további 500 ezer pedig egész életében magán viselte a katasztrófa utóhatásait.
A legnagyobb légszennyező az energetika, a szén- és olajtüzelésű erőművek. A fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) gyors elégetésekor keletkező szén-dioxid mellett a tüzelőberendezések füstgázaiban kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd részecskék (korom, pernye, olajkoksz stb.) kerülnek a légkörbe. A másik jelentős szennyezőforrás az autók, gépek, belső égésű motorok kipufogó-gázai, például a szén-monoxid (ami nagy mennyiségben belélegezve halálos méreg) és nitrogén-oxid, de az ólomszennyezésért is a benzinmotorok a felelősek.
A légkörbe került szennyező anyagok sorsa a méretüktől függ. A nagy szemcsék a gravitáció hatására fokozatosan leülepednek, és nem jutnak messzire a kibocsátás helyétől. A csapadék is kimossa a levegőből a szennyező részecskéket. Ha ezek savgőzök, savmaradékok, alacsony pH értékű (kémhatású) anyagok - ilyen például: a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid -, akkor savas eső keletkezik. A kibocsátás helyétől akár több száz, vagy több ezer kilométerre is kialakulhat savas eső. Ezért hiába építenek nagyon magas kéményeket a füstgáz elvezetésére, ezzel csak azt érik el, hogy exportálják a szennyezést. Az erősen iparosodott vidékeken az esők 4,5 pH körüli átlagos savasságúak, a természeti körülményekre az 5,4-6,0 pH érték a jellemző, de mértek már az ecetet és a citromlevet túlhaladó savasságú (2,2 - 3,0 pH értékű) esőt is.
A légszennyezéssel, a légkör is a földfelszín savasodásával járó veszélyek listája meglehetősen hosszú és valószínűleg nem is ismerjük pontosan. Azonban bizonyos, hogy gazdasági és közegészségügyi szempontból riasztó tételek szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: a légzőszervi és szemészeti megbetegedések gyakoriságának jelentős növekedése; a talajok termőképességének erőteljes csökkenése; az erdők megbetegedése; az épületek és szobrok korróziója.
