A stressz és a bevásárlás
2002/08/02 08:00
2072 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A stresszről írtunk már mi is, meg mások is sokan, nem egy egyszerű dolog elkerülni… Főleg ha az ember teszem azt 17 éves, nem jönnek a fiúk/lányok, nem annyira megy a suli, de ha megy is, akkor tovább kell tanulni mindjárt, életre szóló döntéseket kell meghozni, meg anyu is beszól állandóan, hogy hogy néz ki az a póló rajtam, meg ilyesmi, szóval nem annyira egyszerű az élet ilyenkor, azt hiszem.

És akkor jönnek az ún. járulékos dolgok, mint például a bevásárlás, és akkor már ott is vagyunk a legégetőbb problémánál, a pénznél. Most talán vessünk egy pillantást arra, hogy ezen a téren hogyan kerülhető el a felesleges stressz, és hogy mi okozhat még problémát ezzel kapcsolatban.

Szóval akkor pénzköltés. Amióta egy-egy nagyobb bevásárlásnál könnyű átlépni a tízezer forintos határt, a legtöbb ember folyamatos fejszámolást végez a kasszánál - vajon elég lesz-e a pénz. Nem könnyű feladat, 25 polc között végig azt számolgatni, hogy ha még veszek egy kilo cukrot, az belefér-e. Vagy mindig, mindenből a legolcsóbbat keresni.
Megterhelő, nagyon.

De ha már eljutottunk mindenféle gondok nélkül a pénztárig (vagy legalábbis sikeresen megoldottuk a gondokat), akkor már az egyes tételek beütését is érdemes figyelni, valóban azt nevezi-e meg a gép, annyit számol-e, így ha azt látjuk a kiló kenyérnél kiírva, hogy 826 forint, azonnal lehet szólni, hogy valami szerintünk nem stimmel... Az akciós árukra is figyelni kell, mert előfordul olykor, hogy a pénztáros még (vagy már) nem tud a leértékelésről. A nagyobb bevásárlóhelyeken árellenőrző készülékeket is felszereltek. Az akciós termékek árát érdemes ellenőrizni ezeken, hiszen előfordult, hogy az akciós sörről, naptejről vagy nyári sortról kiderült, hogy a jelzés "elcsúszott"; a kedvezmény arra a termékre, arra a márkára nem érvényes. Vonalkódot odatesszük, csipog a gép, kiírja az árat, mindenki boldog.

Na, mondjuk idáig akkor minden rendben. De most jön a legnehezebb rész, hiszen a leggyakoribb veszteség az áru minőségéből fakad. A ruha a varrásnál felfeslik, elszakad, a cipőnek leválik a talpa, a könyvnek kiesnek a lapjai, sorolhatnánk amíg nyugdíjba nem megyek, de azt nem akarom. Ha ilyen történik, akkor marad a csere, vagy a fogyasztóvédelmi főfelügyelőség, de ha már veszek valamit, akkor nem velük akarok levelezni, hanem hordani szeretném a cuccot... Inkább.

Kellemes kis kánikulánkban fokozottan kell figyelni a tejtermékek szavatossági idejére. Nem jó meghúzni a tejet, és érezni azt a kellemesen savanykás ízt, amiről csak az jut eszedbe, hogy ki kellene köpni, de nagyon gyorsan. Érdemes hát előre gondolkodni kicsit... Még egy jó tanács: a visszajárót is alaposan meg kell nézni, bizony. Még a pénztárosnők is tévedhetnek...
Na, ha ezekre mindre odafigyeltek, akkor egy kicsit talán könnyebb lesz az életetek, vérnyomás alacsonyabb, meg minden. Talán.