Az emberi társadalom, kultúránk meglehetősen szexorientált, ebben sok állatfajtól különbözünk. Míg a szex komoly feszültségek forrása a többi állatnál, és az embernél is, van egy faj, amelyik a feszültségek levezetésére használja a nemi érintkezést. Ebben szintén fel lehet fedezni emberi vonásokat, hiszen a stresszoldás egyik legjobb módja a szex. A szóban forgó faj valóban hasonlít ránk valamelyest, már csak azért is, mert távoli rokonaink. A legkisebb emberszabású majmokról, a törpecsimpánzokról vagy bonobókról (Pan paniscus) tudni kell, hogy társadalmuk összetartó ereje a szex.
Az emlősök körében egyetlen utód létrehozásához általában néhány szexuális aktusra van szükség, persze ez nem szabály, vannak kivételek, sőt! Az oroszlánoknál egy utód létrehozása nagyjából háromezer aktussal jár, az embernek ehhez körülbelül kétezer pásztorórára van szüksége. A rekorder minden bizonnyal a bonobó, de azt még senkinek sem sikerült megszámolnia, hogy ők hányszor próbálkoznak. A bonobók viselkedését figyelve sokszor nehéz is eldönteni, hogy most éppen játszanak, vagy azt teszik.
Más főemlősökkel ellentétben náluk nincsenek vezér- vagy domináns hímek, a szex minden, abba beleegyező majom között megengedett és akkor, amikor csak kedvük van hozzá. Egyetlen tabu létezik közöttük: amikor a hímek elérik a hatéves kort, saját anyjukkal nem párosodnak. Azon kevés tudósnak, akinek volt szerencséje tanulmányozni a bonobók életét, egyöntetű véleménye, hogy állandóan csak a szexen jár az eszük.
A szexuális kisugárzásnak jól látható összetevője a hím bonbók péniszének mérete. A szerszám nagysága meglepő a testükhöz képest. Összehasonlításként elmondható, hogy míg a gorillák pénisze 4 centiméter körüli, addig egy bonobó 8-10 centis szervvel büszkélkedhet. A méret kialakulásában nem csupán a csábítás játszik szerepet, az is szempont, hogy hímek nem agresszív viselkedésükkel versengenek, hanem a sperma "minősége" a döntő az utódnemzésben: ehhez kellenek a nagy herék és hímvessző.
A bonobók, ezek a bámulatos emberszabásúak sokkal többet gyakorolja a szexet az élvezetért, mint az utódnemzés miatt. Határtalan szexualitásukban minden alkalmat és kifogást felhasználnak arra, hogy bevonják egymást a közös játékba, ebben nincsenek tekintettel sem korra, sem nemre. A nőstények gyakran átölelik egymást, és hosszan merednek egymás szemébe, miközben nagy intenzitással dörzsölik össze duzzadt, rózsaszín nemi szervüket. A hímek sem maradnak le az élvhajhászásban, szembe állnak egymással és herezacskóikat ütköztetik, dörzsölik össze, mindezt hangos kiabálás kíséretében. Az idősebbek a fiatalokat is elcsábítják, akik mindig kaphatók a szexuális játékokra. A fiatal hímek sűrűn gyakorolják a pénisszel való vívást is. Néha önkielégítést végeznek, amiben semmi szerepet nem játszik az, hogy egyedül vannak-e vagy társaságban. Gyakorta akrobatikus mutatványokkal színesítik az amúgy sem egyhangú életüket, párosodás közben sem jelent gondot egy kis légtornászás.
Bár csak a heteroszexuális érintkezés jár együtt sperma kibocsátásával, a nemi öröm kifejeződései: a mimika és a hangkibocsátás a kapcsolatok összes, nem csekély számú kombinációjában tapasztalható.
Akármilyen társas összejövetelről is legyen szó, kihasználják az alkalmat, hogy orgiázzanak egyet. Közös táplálkozásuk leginkább egy görög bacchanáliára hasonlít. A sok emberi párhuzam sorából kár lenne kihagyni a hatvanas évek mozgalmait, amikor kiadták a jelszót: szeretkezz, ne háborúzz! A bonobók ehhez tartják magukat: bármilyen konfliktus alakul ki a csapat tagjai között, azt biztos valami erotikus módon oldják meg. Éppen ezért nagyon ritkán keverednek csetepatéba egymással. A szex az ő kézrázásuk, szexelünk egyet, aztán minden el van intézve.
A rengeteg párosodás ellenére a bonobók nagy veszélyben vannak, hiába élnek ők békés egymásban tobzódásban, ha rokonaik nem ilyenek. Kizárólagos élőhelyén, a Kongó-medencében, az emberek pont fordítva tesznek, mint a szexbajnok törpecsimpánzok: háborúznak, mint inkább szeretkeznének.
