A trágyával a baktérium és spórája a talajba kerül, ami még önmagában nem veszélyes, mert ez a bacilus csak oxigén jelenléte nélkül tud az emberi szervezetben szaporodni. Főleg a mély, szúrt sebek és az idegen anyagokkal (föld, szálka, rozsda) szennyezett sérülések a tetanuszveszélyesek. A szúrt sebeknél a hámsérülés kicsi, de a felszín alatt, a mélyebb szövetekben anaerob körülmények között, vagyis oxigén hiányában a baktériumok könnyen elszaporodnak. A sérülés helyén elszaporodó kórokozó méreganyagot termel, ami megtámadja a központi idegrendszer mozgató idegsejtjeit. Ha a toxin az idegek mentén szívódik fel, akkor a tünetek leggyakrabban a láb sérülése után a lábizmokban kezdődnek, és innen terjednek fel a test többi izmaira. Ezt nevezzük felszálló jellegű betegségnek, ha pedig a méreg a vérárammal jut el az agy mozgató sejtjeihez, akkor először a fej izmainak, az arc-, a rágó- és a nyelőizmoknak a görcse jelentkezik. A tünetek azután a fejről terjednek a testre, a karokra majd a lábakra, ez a leszálló jellegű tetanusz. A baktérium nevében ismerős hangzású lehet a tetani szó, amely a kialakuló tetániára, vagyis tartós izomgörcsre utal.

A hangrés görcse a fulladás miatt életveszélyes állapot. Mivel a leszálló tetanusz hamarabb érinti a légzőrendszer izmait, ezért ez a betegség súlyosabb megjelenési formája. A fertőzés 3-tól 21 napig bújkálhat, lappanghat a szervezetünkben, így a betegek a tünetek kialakulásakor már gyakran nem is emlékeznek a sérülésre. Ezért mély, szúrt, roncsolt, főleg trágyával, földdel szennyezett sérülés esetén a sérültet azonnal, a seb ellátásával egyidőben, passzív védőoltásban részesítik. Mivel azonban a passzív védőoltás csak tíz napig véd, nagyobb biztonságot ad az aktív védőoltással történő megelőzés. A tetanusz gyermekkorban kötelezően kapott védőoltás. Egy éven belül oltottak gyanús sérülése esetén a seb ellátásán kívül más teendő nincs, egyébként a védettséget új oltással fel kell frissíteni.