A városi turizmus reneszánsza
2002/11/19 08:00
3424 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A turizmusnak mint a szabadidő eltöltésével kapcsolatos létmegnyilvánulásnak a tér-, gazdaság- és társadalomformáló hatását egyaránt tanulmányozni kell. Korszerű értelmezése olyan interdiszciplináris megközelítést igényel, amelyben a földrajztudománynak és azon belül az idegenforgalmi földrajznak meghatározó részt kell vállalnia.

A város motivációs szerepe

Az ókortól kezdve a legtöbb utazás - kereskedelmi, politikai, vagy vallási jellegű - elsősorban a városokba, vagy azokon keresztül vezetett, ezért az "városi turizmust" az utazás ősformájának is nevezhetjük. A modern - a szó mai értelmében vett - városi turizmus fejlődéséről azonban csak az ipari társadalmak kialakulása után beszélhetünk. Az ipar fejlődése a városokhoz kötődött. A munkaidő és a szabadidő elkülönült, megnőtt a városlakók pihenési szükséglete, ezért itt alakultak ki az első szabadidős létesítmények. A turizmus a nagyvárosba érkezők számára elsősorban a szabadidő eltöltését, míg a város számára a turista ipar tárgyát, illetve közegét jelenti.

A turizmusba időről időre újabb rétegek kapcsolódnak be újabb igényekkel, és más-más szokásokkal. A divat változása is vezethet az igények eltolódásához, ezért a szabadidős tevékenységek is differenciálódnak, specializálódnak, sok esetben személyessé válnak. Ebből következik az is, hogy a tér, amelyben a jelenség lezajlik, a legkülönbözőbb igényekhez alkalmazkodva - szintén átalakul.

Ahhoz, hogy megérthessük, a turisták miért is látogatják előszeretettel a városokat meg kell értenünk a jelenség mögött álló tényezőket. Az idegenforgalom alapvetően dekoncentrációs jelenség, a benne résztvevő személy menekül a városi élet összezártságából, mivel a városi lét önmagában is a szétszóródás vágyát kelti. A nagyvárosi övezetekben viszont földrajzilag koncentrálódnak a szórakozási lehetőségek és a látványosságok, amelyek a turisták és a helyi lakosok igényeit egyaránt kielégítik. A turistákat azok a speciális szerepkörök és szolgáltatások vonzzák a városokba, amelyet azok a szabadidő igényes eltöltésére kínálnak. A városok vonzásadottságaik révén környezetváltozást, élményszerzést kínálnak, és magas szintű szolgáltatások igénybevételét teszik lehetővé. Eltérő természetűek, vagyis méretük, arculatuk, földrajzi adottságaik, szerepük, kulturális örökségük szempontjából különbözőek és sokszínűek, ezért két célváros soha sem lesz egyforma. A városok:

  • magas népsűrűségű helyek, így nagy a hajlandóság arra, hogy a barátok, rokonok felkeresése motiválja a látogatást, és indukálja a fogyasztást,
  • csomópontjai illetve végállomásai a turistaszállításnak, kapu szerepet töltenek be az érkező és távozó utasok számára, tehát az idegenforgalmi szezonon kívül is magas szinten állandósulhat a városba érkező vendégek száma,
  • ipari, kereskedelmi, pénzügyi koncentrációk, illetve a minőségi szolgáltatások színterei is egyben, ezért számos látogatás kötődik a városban történő munkavégzéshez (üzleti utak, konferenciák, kiállítások, stb.)
  • a kultúra széles skáláját kínálják a vendégek számára, ezért vonzást gyakorolnak az ilyen irányú érdeklődést tanúsító turistákra.

A városokat elsősorban azért keresik fel a turisták, mert más települések vagy térségekhez képest a szabadidős termékek és szolgáltatások olyan szerteágazó kínálatát nyújtják, amivel a legkülönfélébb piaci igényeket is ki tudják elégíteni. A városok tehát olyan térségek, ahol a turisták annak ellenére, hogy eredetileg egyetlen céllal érkeznek, a szabadidős szolgáltatások nagy mértékű koncentrációja következtében nem tervezett tevékenységeket is folytathatnak. Ez a város - a szolgáltató - bevételeit növelő, a jelenleginél hosszabb tartózkodásra vagy visszatérésre ösztönözheti őket. A város motivációs tényezőinek értékelésekor nem szabad a látnivaló és a vonzerő fogalmát összekeverni. Míg a látnivaló fogalma a nevezetességek központi, lényeges összetevőjére utal, addig a vonzerőben az adott látnivalóról, annak környezetéről meglévő információ, emóció is benne foglaltatik. Tehát a város vonzerejének kialakulásában három tényező játszik szerepet:

  • a látogató turisztikai szükségletei;
  • a hely jellegzetes sajátossága, ami a látogatást motiválja;
  • a helyre vonatkozó információk.

A vonzástényezők a turisztikai keresletre különböző jelentőséggel hatnak, így a turizmus tárgya és alanya közötti kapcsolat specifikus jellegének megfelelően a következő idegenforgalmi településtípusok alakultak ki. A turistaváros alatt azokat a településeket értjük, amelyeknek olyan létesítményei vannak, melyek a pihenéshez, szabadidőhöz és a hosszú távú utasforgalomhoz szükségesek, és amelyekben ezen létesítmények jelentősen hatnak a társadalmi, gazdasági struktúrára. Tehát a turistavárosok urbanizált idegenforgalmi helyek.

Ahogyan az ember életterének regionális vagy lokális szintjei nem absztrakt terek, egymástól nem függetlenek, hanem szorosan összefonódó funkcionális rendszert alkotnak, úgy a turistaváros is egymást gyakran területileg átfedő, funkcionálisan kevert szerepkörű térségek egységes rendszereként értelmezhető. Ezt erősíti az alábbi ábra is, amely bemutatja, hogy a turistaváros eltérő motivációjú használói a város mely szolgáltatásait veszik igénybe, s milyen funkciójú városrészekben zajlik ez a folyamat. Jól látható, hogy egy motivációhoz a város használatának széles spektruma rendelhető. Amíg egy hivatását végző, konferenciára érkező vendég ritkán látogat el a múzeumok, vagy a közigazgatási intézmények helyszínéül szolgáló térségekbe, inkább a konferenciaközpontból a könnyebb kikapcsolódást nyújtó vígalmi negyedbe vágyik, addig a helyi lakosság többsége a város ezen szolgáltatásainak terét kevésbé veszi igénybe.

A hagyományos üdülőterületekhez képest a városokban lényegesen rövidebb a turisták átlagos tartózkodási ideje. Ezzel párhuzamosan a vendégek magasabb szintű szolgáltatásokat vesznek igénybe, így nagyobbak a kiadásaik. A férőhelyek kihasználtsága a városban az év folyamán kevésbé ingadozó, és azokban nagy a fizetőképes külföldi vendégek aránya is. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a jobb vasúti és légi közlekedési csatlakozások, valamint az autópályák kiépítése lehetővé tette a fontos gazdasági és közigazgatási központok gyors, és rövid időre való felkeresését. A fejlődés oda vezetett, hogy a konferenciákat, kiállításokat, üzleti tárgyalásokat túlnyomórészt azokban a központokban tartják, amelyek kiváló kontinentális, sőt interkontinentális összeköttetéssel rendelkeznek.

Dr. Michalkó Gábor

Felhasznált irodalom:

Michalkó, G. 1999: A városi turizmus: MTA FKI, Budapest 168 p.
Shaw, G.-Williams, A.
1994: Critical issues in tourism: A Geographical Perspective. Oxford 234 p.
Blank, U.-Petkovich, M. 1992: Tourism an urban development: the case of Venice, Italy. Tourism Recreation Research. 2.pp. 45-56.
Kaspar, C. 1992: Turisztikai alapismeretek. KIT. Budapest 158 p.
Vetetr, F. 1986: Critéres de Définition du Tourisme des grandes Metropoles, in Grosstadttourismus, Hrsg. Vetter, F. Berlin. pp. 26-30.

Linkek:

FECTO - Federation of European Cities' Tourist Offices