Akik RÉV-be értek - Harc a szenvedélybetegségek ellen
2001/03/29 08:00
1886 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Szenvedélybetegség. Erről a szóról mindenkinek a kábítószer, az alkoholizmus vagy a dohányzás jut eszébe. De hogy pontosan mi mindent foglal magába ez a fogalom, arról kérdeztük Márton Andreát, a Magyar Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat munkatársát, a budapesti intézmény vezetőjét.
Erről a szóról mindenkinek a kábítószer, az alkoholizmus vagy a dohányzás jut eszébe. De hogy pontosan mi mindent foglal magába ez a fogalom, arról kérdeztük Márton Andreát, a Magyar Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat munkatársát, a budapesti intézmény vezetőjét.

Deáktér: Miként lesz valakiből szenvedélybeteg?

Márton Andrea: Teljesen személyfüggő hogy ki, miért, hogyan és mivel kezdi el. Nincs általános módszer: különbözőek vagyunk, mindenkinek egyéni életútja van. A családnak, a környezetnek természetesen nagyon nagy a hatása. Fontosak a kortárs csoportok - ezért is erősítik most a kortárs segítő szolgálatok hálózatát. Ez nagyon jó. Sok olyan fiatalt ismerek, aki először kipróbált ezt-azt, majd később kortárs segítő lett.


Deáktér: Mit kell tudnunk magáról az intézményről?

Márton Andrea:
A Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének, a Magyar Karitasznak intézménye a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat. A RÉV egyébként azt jelenti, hogy Remény a szabaduláshoz, Értelem az élethez, Választás a lehetőségek között. De gondolhatunk a révbe érésre is. Elsőként a budapesti központ nyílt meg 1992-ben, de ma már másik nyolc is működik az országban. Mi "alacsonyküszöbű, részleges nappali pszichoszociális ellátást" nyújtunk a szenvedélybetegek és hozzátartozóik részére. Az alacsonyküszöbű azt jelenti, hogy az ellátás, illetve a terápián való részvétel ingyenes és önkéntes. Sok önkéntessel dolgozunk együtt, az önsegítő csoportokat is ők vezetik. Olyanok ők, akik valamilyen módon érintettek: például az alkoholbetegeken segítő csoportot gyógyult alkoholisták vezetik. Van csoportunk drogos fiatalok szülei, hozzátartozói számára is. Ugyan nem egészségügyi intézmény vagyunk, de szorosan együttműködünk több kórházzal. Ez természetes is, hiszen nagyon fontos a testi kontroll: az elvonókúrának mindenképpen szakemberek segítségével, felügyeletével kell történnie. Terápiánk során apró-pici célokat tűzünk ki, hogy betegeinknek minél hamarabb sikerélménye legyen. A teljes ellátást nem tudjuk teljesíteni, így a törvényben leírtak szerint részeleges nappali ellátást biztosítunk. Ez az étkeztetés és a tisztálkodási lehetőség biztosítását jelenti. Emellett minden szakmai tevékenységet végzünk: tanácsadást, egyéni esetkezelést, párterápiát, családterápiát, orvosi konzultációt, krízisintervenciót, klubtevékenységeket, önsegítő csoportok működtetését.


Deáktér: Mit takar a feladatok között megfogalmazott "pszihoszociális ellátás"?

Márton Andrea: A pszihoszociális ellátás lényege, hogy az egyént nem önmagában vizsgáljuk, hanem környezetével együtt. Nem kiragadva a családból, hanem az ő és környezete segítségével együtt. Ha valakit kiemelünk a családból, és úgy érünk el valamilyen javulást az nem általában nem jelent hosszú távú sikert: ha utána visszakerül a régi környezetébe, akkor valószínűleg visszaesik. Mi a családot egy működő rendszernek tekintjük, amelyben a szenvedélyfüggő fiatal a rendszer hibás működését jelzi, tehát nem elég vele foglalkozni - az egész rendszert kell megváltoztatni. Probléma orientált, a jelenre és a jövőre koncentráló a módszerünk. A hozzánk fordulókkal egy olyan csoport foglalkozik, amelyben a tagok több különböző foglalkozást űznek: jogász, teológus, szociális munkás, mentálhigiénikus, pszichológus, pszichiáter. Így mindenkivel a számára legmegfelelőbb szakember tud foglalkozni. Nem kell több helyre elmennie senkinek, itt az intézményen belül tudunk minden problémával foglalkozni.


Deáktér: Hogyan kerül egy beteg a szolgálathoz?

Márton Andrea: Próbálunk minél több szervezettel együttműködni, hogy a problémák minél hamarabb kiderüljenek, és a szakemberek segítségével ezek megoldódjanak. Például a védőnők találkozhatnak a családban egy-egy problémás esettel. Vagy a pedagógus, aki észleli az első tüneteket, a sok hiányzást, az bőrön látható jeleket, a folyamatos orrfolyást. A háziorvosnak is feltűnhet, hogy valaki gyakran kér igazolást, vagy gyógyszert próbál felíratni. Fontos, hogy ezekre mindenki odafigyeljen, és szakmai segítséget kérjen.
Ahhoz, hogy valaki hozzánk forduljon nincs szükség sem TB-kártyára, sem beutalóra. Az ellátás ingyenes és anonim. Személyesen is fel lehet minket keresni, de lehetőség szerint telefonon is adunk információkat, segítünk.


Deáktér: Honnan értesülnek a fiatalok szervezetetekről?

Márton Andrea: Nagyon sok helyen kitettük a szórólapjainkat: háziorvosi rendelőkben, iskolákban, a XI. kerületben több hónapig folyamatosan kinn volt a szóróanyagunk. Különféle kiadványokon is szerepel a RÉV - próbálunk mindig jelen lenni. Természetesen a telefonkönyvben is benne vagyunk. Ezért is fontos az együttműködés más szervezetekkel, hogy ők is irányítsák hozzánk a betegeket. Sokszor a gyógyult klienseink ajánlanak minket másoknak. Volt, hogy egy anyukának, akinek a leánya szerhasználó egy közeli ismerőse - az ő gyermeke is hozzánk járt - ajánlottt minket. Akinek szintén mi kezeltük a gyermekét. Van, hogy tanárok fordulnak hozzánk: tartunk képzéseket is. Az ott kialakult kapcsolatok is elősegítik azt, hogy a betegek később hozzánk fordulnak. Van, aki a tévében, rádióban hall rólunk, és persze előfordul, hogy valaki csak úgy bejön az utcáról.


Deáktér: Konkrét betegségekre rátérve, például az alkoholizmus mennyire jellemző a 14-18 éves korosztályra?

Márton Andrea: Szinte minden jellemző erre a korosztályra. Egy konkrét eset kapcsán döbbentem rá, hogy lassan arra is fel kell készülnünk, hogy drogos szülők gyermekeivel foglalkozzunk. A fiatalok problémamegoldó képességüket a családjuktól és a környezetüktől tanulják. Itt nagyon nagy befolyása lehet a kortárs csoportnak. Ha a fiatal környezetében a problémákra az alkohol a válasz, akkor ő is ehhez nyúl a későbbiekben. Ugyanez igaz a drogokra, gyógyszerekre is. Sokan váltanak pár év után például alkoholról fűre, vagy rosszabb anyagi körülmények esetén a szipura, vagy beszedik, ami jön.


Deáktér: Hogyan jut el valaki erre a szintre?

Márton Andrea: Ez nagyon változó. Van, aki rögtön heroinnal kezdte. Van, aki hat éve füvezik. Voltak speedes pácienseink. Nem lehet semmiféle olyan törvényszerűséget mondani, hogy a könnyű drogoktól indulva szoknak rá az egyre keményebb anyagokra. Egy fiatalember rájött, hogy a fűtől gondolkodási zavarai, alvászavarai, emlékezetkiesései vannak. Ugyan nem lett heroinista, de a fű is komoly problémákat okoz. Volt, akit egyszer kínált meg a nővére heroinnal egy bulin, belőtte magát és rászokott. A családi szokások is befolyásoló tényezők. Volt olyan idősebb alkoholbeteg, aki elmesélte, hogy 6-7 éves kora óta minden vasárnap ebédnél fröccsöztek. Nagyon nagy szerepe van az anyáknak is gyermekük életében. Tudniuk kell elengedni időben a gyermeket. Ha nem, az komoly katasztrófákhoz vezethet. Látom itt nálunk ezeket a családokat, hallom a beszélgetéseiket, és összefacsarodik a szívem, hogy milyen irányba terelődhet egy emberi élet. Persze sok esetben a gyermekek kötik magukat a szüleikhez. A családi szerepek eltorzulása is nagy károkat okoz. Ha az anyának például férfi szerepet is fel kell vállalnia. A többszörösen elvált szülőknél nehéz eldönteni, kit szólítson apának, anyának. Sokszor tapasztalom, hogy ezeknek a gyerekeknek nem volt gyerekkoruk. Nem tudtak játszani, gyerekek lenni.


Deáktér: Hogyan tudtok segíteni? Mi kell ahhoz, hogy segíteni tudjatok?

Márton Andrea: Már az nagyon nagy lépés, ha felhívnak vagy felkeresnek bennünket. Hogy rendszeresen eljárjon ide valaki, az is az apró célok közé tartozik. Ezért sokszor van sikerélményük, amely motiválhatja őket. Tapasztalataim szerint ezeknek a fiataloknak az önértékelése, önbecsülése szinte a nullával egyenlő. Ezen segít az ellazult állapot.


Deáktér: Lehet esetleg következtetéseket levonni a szenvedélybetegek lelki alkatát illetően? Például gyenge akaraterővel rendelkező emberek ők?

Márton Andrea: Nem, ez a lelki alkattól teljesen független. Tévesen gondolják, hogy a drogfüggők akaratgyengék. Mindig azt az okot kell megtalálni, amiért valamilyen pótszerben keresik a feloldozást, az ellazulást. Miért akarnak más világban élni? Ezek sokkal mélyebben húzódó dolgok. Nem elég, hogy ránézek, és azt mondom biztos azért ilyen, mert ilyen-olyan az anyja, a családja. Ezek a problémák nem egy-két év alatt alakulnak ki, hanem sokkal hosszabb idő alatt. Függetlenek a kortól, nemtől, vallástól, anyagi helyzettől. Ami gyakran előfordul, az a szülőkkel kapcsolatos konfliktusok. Sok esetben a családban látják a példát az alkoholista, drog vagy gyógyszerfüggő hozzátartozótól. Például a gyógyszerfüggőség nem feltűnő dolog: senki nem veszi észre, ha reggel, este bekapkod valaki egy-két gyógyszert. Másrészt társadalmilag némileg elfogadott "Jaj úgy fáj a fejem, fáradt vagyok. Beveszek valamit!" Nagyon könnyű így gyógyszerekre rászokni. Volt olyan fiatal kliensük is, aki rosszul aludt, és az anyukája adott neki gyógyszert. Jobban lett tőle, és rászokott. A mamája is azt szedi. Sok problémára megoldás a gyógyszeres szekrény vagy az alkohol.
Azt se akarom mondani, hogy ez csak a fiatalok problémája. A gyenge problémamegoldó képességet is a felnőttektől tanulják a gyerekek. Nagyon fontos dolog, hogy mindenkinek legyen igazi gyerekkora, amikor játszhat, gyerek lehet. Ez az egyik kulcsa a további boldog életnek. Egyre több az olyan kezdeményezés, ahol szenvedélybeteg szülők gyerekeivel foglalkoznak. Ilyen az egri RÉV. Nálunk ez helyhiány miatt sajnos megoldhatatlan. Egyéni esetkezelésre jár hozzám egy kisfiú, akivel ilyenkor gyurmázunk, rajzolunk, játszunk.


Deáktér: Hogyan segítetek azon, aki titeket felkeres? Mi történik azzal, aki ide belép?

Márton Andrea:
Vagy kap egy időpontot, vagy azonnal elkezdünk vele foglakozni. Először egy tanácsadóhoz kerül. Persze a tanácsadás nem úgy zajlik, hogy "Azt tanácsolom, hogy hagyd el a barátaidat, családodat." Különféle terápiás módszerek léteznek, amelyek alkalmazásával próbálunk segíteni. Természetesen mindig azt, amelyik az adott esetben a legmegfelelőbb, hiszen nincs olyan, amelyet mindenkire rá lehet húzni. Ezeket használjuk a csoportos és az egyéni foglalkozásokon is. Fontos, hogy a terápia önkéntes, minden a betegen múlik, mi nem kényszerítjük semmire. Saját maga gazdálkodik az idejével, ha akar késik, ha akar pontos. Kérdés, hogy mennyi időt szán magára. Volt egy eset, amikor valaki nálam volt egyéni esetkezelésen, és utána még egy kérdőívet is kitöltöttünk. Teljesen kiborult attól, hogy két órát kellett magával foglalkoznia. Fontos, hogy minden nap gondolkodjunk magunkról, az életünkről. Ezt sokan nem merik megtenni. Itt ebben segítünk, együtt gondolkodunk, beszélgetünk. Mi ezt tudjuk nyújtani. Én nem tudok valaki helyet leszokni. Az ő döntése: fűvel vagy nélküle, alkohollal vagy nélküle. Mindenkinek megvannak a maga napi döntéshelyzetei, neked is, nekem is. A függőnek kell dönteni, különben mi nem sokat tehetünk. Mindig ott van az egyéni döntés, a felelősség: miért van az, hogy egyes alkoholista szülők gyermeke maga is rászokik, a másik pedig nem? Persze nagy szerepük van a szülőknek, de nem lehet mindent rájuk kenni. Egy idő után igenis mindenkinek magának kell irányítania az életét, döntenie kell.


Deáktér: Ki lehet teljesen gyógyulni?

Márton Andrea: A szakemberek szerint ugyanannyi időt vesz igénybe a teljes gyógyulás, mint amennyit szerhasználóként töltött valaki. Nem elég testileg kitisztulni. Nagyon fontos a szellemi és a lelki gyógyulás is. Ennek az ideje teljesen egyéni. Sok olyan esetet láttam, amikor valaki a szabadulása után megtért. Persze mi nem kereszttel állunk az ajtóban, nem akarunk téríteni. De sokaknak olyan lelki élményeik voltak, amelyeket már nem tudtak csak maguknak tulajdonítani. Igazából azoknál látom a teljes gyógyulást, akiknél jelen van ez a transzcendens vonal. Persze van ellenpélda is: olyan heroinista lány, aki hívő, és naponta küzd a kétségeivel. Az, hogy valaki hívő még nem jelenti azt, hogy teljesen meg fog gyógyulni, vagy nincs veszélyben.


Deáktér: Hogy lehet felismerni, észrevenni, ha valakinél kezd valamilyen függés kialakulni?

Márton Andrea: Az elsődleges tünet, hogy megváltozik a viselkedése, új baráti körre tesz szert. Új stílust vesz fel, eltávolodik a régi barátoktól. Persze az ilyen változás a kamaszokra is jellemző, de ettől még nem drogosok. Ezen felül vannak sokkal triviálisabb jelek is. Tűszúrás nyomok, bőrtünetek, orrfolyás, tág vagy tűhegynyi pupilla, ha valaki melegben is hosszú ujjú ruhában jár. Ha valaki túl fáradt, mindig elalszik. Indokolatlan pénzhiány, máskor túl sok pénz. Mindig napszemüvegben jár, mert bántja a szemét a fény. Ezek a tünetek persze normális esetben is előfordul. Az kelthet gyanút, ha több ilyen tünet is jelentkezik egyszerre.


Deáktér: Hogy segíthetünk, ha valamelyik ismerősön észrevesszük ezeket a tüneteket?

Márton Andrea: Jelezni kell neki, hogy észrevetted a változást, szeretnél vele beszélni. Két eset lehet: vagy tagad mindent és leráz, vagy elmondja a gondjait. Szinte lehetetlen olyanon segíteni, aki nem akarja. A másik, hogy semmi esetre sem szabad falazni nekik, támogatni őket. A szülők legtöbbször képtelenek kizárni a gyerekeiket, pedig ki kell. Van egy olyan szint, ahol már csak ez segít. Az illetőnek döntenie kell a szer mellett, vagy ellene. Más nem segít. Ezen a ponton a rábeszélés, a szép szavak nem használnak. Tulajdonképpen ez a társadalmi élet problémáinak megnyilvánulása. Ezeknek a fiataloknak nyüszít, sír a lelkük. Teljesen össze vannak törve. Darabokból kell őket összerakni. Mindennek a mozgatórugója a szeretet. Mindenki szeretetre vágyik, és bármit képes megtenni érte. Ha nem megy, akkor jönnek a pótszerek és az álomvilág.


Deáktér: Legyen ez a végszó, köszönöm a beszélgetést!

Márton Andrea: Én is köszönöm, hogy elmondhattam.
Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat
1115 Budapest Bartók Béla út 96.
Tel.: 361-42-52
Fax: 466-44-55
www.caritas.org.hu