Spanyolország délnyugati részén található Andalúzia térsége, amely olyan komoly történelmi városokkal büszkélkedhet, mint Sevilla vagy Cordoba. Itt folyik az Ibériai-félsziget egyik legnagyobb folyója, a Guadalquivir. A folyó Cádiz kikötője felett egy mocsaras tölcsértorkolatban ömlik bele az Atlanti-óceánba. Ezen a mocsaras vidéken terül el Európa egyik legszebb nemzeti parkja, amely a Donana nevet kapta.

A legenda szerint Donana, Medinasidonia hercegnője eltévedt a Guadalquivir alsó folyásánál fekvő rengetegben. Amikor szegény hercegnő ráébredt arra, hogy egyetlen árva herceg sem jön, sem gyalog, se fehér lovon, hogy megmentse, leült és keservesen zokogni kezdett. A mese alapján így keletkezett Andalúzia gyöngyszeme, a Donana Nemzeti Park, amely 1994-től a Világörökség része. A nagyrészt vizes élőhelyeket magába foglaló parkhoz, amely 50000 hektár kiterjedésű, tartozik egy 54000 hektáros természetvédelmi terület. Bioszféra-rezervátumot és speciálisan védett, a madárvilág részére fenntartott vidéket is magába foglal a Donana.

A nemzeti park fekvése és éghajlata révén sok veszélyeztetett állatfajnak nyújt menedéket. Lápvidéke a Las Marimas, 1960-ig csak nagy nehézségek árán, lóháton volt megközelíthető. A jó minőségű aszfaltutak megépülésével ez napjainkban már nem okoz gondot, ennek köszönhetően a látogatók száma is ugrásszerűen megemelkedett. A nagy érdeklődés érthető, minthogy nem mindennapi kincseket rejt a park, a világ madárrajongói számára ez a hely valóságos mennyország. Ebben a vízi világban csaknem 400 madárfaj fordul elő. Közülük sokan ezen a helyen költenek, és sokan vannak, akik csak átutazók a vidéken, hosszabb-rövidebb pihenőt tartva a lagúnák békés vizein, az itt lévő kócsagtelep a hortobágyi mellet szintén kiemelkedő jelentőségű.

A spanyol állam nagyon vigyáz a nemzeti parkra, örömmel fogadják a látogatókat, ám a belső, szigorúan védett területekre csak kísérővel az erre kijelölt ösvényeken lehet bejutni, gyakran több mint egy hónapos várólistán való szereplés után. A látvány, ami a vendéget fogadja, azonban minden fáradtságért kárpótol. Kevés az ehhez hasonlatosan változatos, sokszínű táj a világon. Sós- és édesvizes élőhelyek, zöldellő táj és homokdűnék váltogatják egymást lenyűgöző formákban.

A Donana Nemzeti Park geológiai értelemben nagyon fiatal terület, eredetileg egy Sevilláig húzódó tengeröböl volt itt, amelyet a Guadalquivir folyó feltöltött hordalékával. Az Atlanti-óceán nyugati áramlatai sok kis félszigetszerű képződményt hoztak létre a partvonalon. A park egyik leglátványosabb és legérdekesebb része is a tengerparti részen található. Itt húzódik a híres ezerarcú Coto de Donana, amelyet egy részen dűnék, más helyeken sok-sok vízzel szabdalt lápok borítanak. A tengerből kiemelkedő homokdűnék a gyakran fújó szélben hol lassú, máskor pedig gyors, szeszélyes mozgásba kezdenek, így a táj arculata szinte naponta változik.

A dűnéktől a belső területek felé haladva sós mocsarak, a marismas-ok következnek. Itt a vegetációt leginkább fűfélék - köztük a széksófű - alkotják. Ezek a növények jól tűrik a szélsőséges viszonyokat, a sós talajt, télen a sok vizet, nyáron pedig a szárazságot. Ezeken az ember által háborítatlan területeken nemcsak a szívós növények, hanem a madárvilág is nyugodt körülményekre lelt. Gyakran lehet megfigyelni itt telelő vadlúdcsapatokat, akinek az a furcsa szokásuk van, hogy homokot csipegetnek. Ezt azért teszik, hogy az ilyenkor szinte egyedüli táplálékukat jelentő kemény vadgesztenyét képesek legyenek megemészteni.

A Coto de Donanát a park többi részétől a homokdűnéket szegélyező lombos erdők sávja választja el. A homokos talajt az itt megtelepedett növények, a tengeri üröm, a tengeri sás és az eszpartófű még csak lazán kötötte meg, viszont ahol már eléggé kötött a talaj, ott örökzöld paratölgyek és eukaliptuszok láthatók. Ezen kívül megél itt a pinea- és az aleppói fenyő, észak felé haladva pedig kopár, kavicsos foltok váltakoznak a mediterrániumra jellemző kemény lombozatú cserjésekkel.

Donana faunájában minden kétséget kizáróan a madárvilág a leggazdagabb. Különleges, ritka madarai közül is a legfontosabb a parlagi sas (képünkön), amelyből az egész világon 125 párt tartanak nyilván, ebből 15 a nemzeti parkban él. A madarakon kívül természetesen még sok más állatfaj is él itt, például pápaszemes gyík, görögteknős. A nagytestű növényevők közül a dámvad, a szarvas és a vaddisznót érdemes megemlíteni. Továbbá a rájuk vadászó, nagyon ritka ibériai hiúz is előfordul erre.

Fotó: Bécsy László

Az itteni rendkívül törékeny ökoszisztémához tartozik a gerinctelenek alkotta változatos élővilág is, amely nagyon megsínylette az 1998-ban, egy környékbeli ólombányából kiszabaduló mérgezett víz hatását. A több ezer köbméter gyilkos anyag a parkon is áthaladó Guardiamar folyó egyik mellékvizén jutott a védett területre, ahol óriási, máig ható pusztítást vitt végbe. Nagyon szomorú fejlemény ez - ami természetesen elkerülhető lett volna - egy olyan csodálatos vidék történetében, amely mindannyiunk örökségének a része.