Gyökerektől a kaviárig
A humanoid faj azonban kissé speciális lépéseket tett a fejlődés eme pontján: táplálékból hihetetlen tempóban csúcsragadozó vált, aki alig tízezer év alatt szinte teljesen kiaknázta a bolygó erőforrásait. A más fajoknál oly jól működő népességszabályozási technika – ami a táplálék létén és nem létén alapszik – nálunk idővel kiiktatódott. Rendkívül sikeres fajunk túlszaporodását, parazitaszerű elterjedését tehát semmi sem állíthatta meg. Mielőtt még végleg elkomorulnánk e gyilkos faj szörnyű tetteit sorolva, ne feledkezzünk meg Szophoklész híres mondatáról e Janus-arcú szépséges szörnyetegről, az emberről szólva: "Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb." Ez a csupasz fiókára emlékeztető, de védtelenségében is eleven lény rövid pár ezer év alatt az ásóbottól eljutott a nagyüzemi termelésig; a gyökerektől a kaviárig. Rövid irodalmi útra invitálom hát a kedves olvasót, hogy láthassuk: mi minden rejlik egy egyszerű fogásban.
Kezdjük utunkat Ádámnál és Évánál
Két ősszülőnk édeni bűnét hajdanán a kísértés és hű társa, a kíváncsiság okozta. Az emberiség hajnalán azonban eleink még távol sem a torkosságnak – a hét főbűn egyikének – hódoltak, s nem holmi gasztronómiai élvezet hajszolta Ádámot és párját a kísértésbe, majd a végzetes kiűzetés felé. Az alma és a fa jelenléte tehát egyértelműen szimbolikus jellegű. A gyümölcs – mint a legösszetettebb jelképek egyike – jelölheti a termékenységet, lehet nemiségszimbólum, jelképezhet Bőséget, Jótékonyságot, esetleg Falánkságot is.
A ősmagyaroknál – László Gyula szerint – a házasság, a nemek szövetségének szimbóluma volt az alma. Ajándékozása egyet jelentett a lánykéréssel, míg elfogadása pedig a "boldogító igennel". Több mondában is a gyümölcs magjától esik teherbe az adott nép ősanyja.
A germán istenek az almának, mégpedig a magyar népmesékből is ismert aranyalmának köszönhették halhatatlanságukat. Másutt az alma a világ teljességének, az isteni tökéletességnek a szimbóluma. A legendás almában tehát ott lapul az örök élet, az első emberpár pedig éppen ebbe a tökéletesnek és teljesnek tartott gyümölcsbe csúfít harapásával, megtörve az addigi isteni-emberi egységet, s elvesztve véle a hálás tudatlanság állapotát. Akár halandó, akár halhatatlan is volt korábban a paradicsomi ember, de eddig semmiképp sem lehetett tudatában annak. A tudás megfosztja a boldog öntudatlanságtól: nem hoz örök életet, ellenben bekebelezésével a bűn szerves részükké válik.
Vannak, akik megvonják a táplálékot maguktól
Ők a földi siralomvölgy mártírjai és aszkétaszentjei. A középkor nem követi a görögök harmonikus táplálkozási szokásait, hanem meglehetősen egyoldalú diétát ír elő – a szellem javára. A lelki tökéletesedés a cél a sivatag kopár homokdombjai és a kolostorok cúgos kőfalai közt egyaránt. A táplálék drasztikus lecsökkentése vagy teljes megvonása (böjt) kedvelt "fogása" volt a remetéknek és szerzeteseknek. Az éhezés, önsanyargatás nemegyszer látomásos révületet is okozott, amit később majd a XX. század egyik festője, Míró alkalmaz tudatos ihletforrásként.
A Krisztus sorsában osztozni vágyó önsanyargatók egyik honi "atlétájáról" Margitról is tudjuk – Ráskay Leának köszönhetően –, hogy böjtölések mellett túlzóan kemény munkát vállalt, ez vihette halálba legyengült szervezetét.Ők a földi siralomvölgy mártírjai és aszkétaszentjei. A középkor nem követi a görögök harmonikus táplálkozási szokásait, hanem meglehetősen egyoldalú diétát ír elő – a szellem javára. A lelki tökéletesedés a cél a sivatag kopár homokdombjai és a kolostorok cúgos kőfalai közt egyaránt. A táplálék drasztikus lecsökkentése vagy teljes megvonása (böjt) kedvelt "fogása" volt a remetéknek és szerzeteseknek. Az éhezés, önsanyargatás nemegyszer látomásos révületet is okozott, amit később majd a XX. század egyik festője, Míró alkalmaz tudatos ihletforrásként.
A nagy zabálás
Robin Hood történetéből azonban a középkor egy másik arcával is megismerkedhetünk: a búcsúcédulákat áruló, szegények pénzén hájasodó papság képével. Bár a mértéktelenség bűne az ételekre is vonatkozott (lásd: Falánkság), az egyház nem igazán tartotta be e szent fogadalmát. A "bort iszik, vizet prédikál" mondásban tehát nem véletlenül szerepel éppen a papságot idéző "prédikál" szó. Pedig a Falánkság bűnét sem kezeli elnézőbben Lucifer. Dante Pokla feltehetően a korabeli elképzelések hű képét adja, mikor az Inferno harmadik körében Cerberus-szal, az örökké éhes mitikus szörnnyel kínoztatja a torkos bűnösöket. Jég, piszkos víz és hó zuhog folyton rájuk, térdig gázolnak benne, miközben lelkük bomlik, rohad.
Ebben is, akárcsak a Pokol többi büntetésében, érvényesül az ún. contrapasso elve. A contrapasso értelmében a halottak úgy bűnhődnek halálukban, ahogy életükben vétkeztek. A mérhetetlen falánkság egykori alanyai, itt a mohóság tárgyává válnak azzal, hogy a végtelen éhét csillapítani vágyó Cerberus kínzásának lesznek kitéve. Mondhatnánk: "Ki mint vet, úgy arat".Robin Hood történetéből azonban a középkor egy másik arcával is megismerkedhetünk: a búcsúcédulákat áruló, szegények pénzén hájasodó papság képével.
Bár a mértéktelenség bűne az ételekre is vonatkozott (lásd: Falánkság), az egyház nem igazán tartotta be e szent fogadalmát. A "bort iszik, vizet prédikál" mondásban tehát nem véletlenül szerepel éppen a papságot idéző "prédikál" szó. Pedig a Falánkság bűnét sem kezeli elnézőbben Lucifer. Dante Pokla feltehetően a korabeli elképzelések hű képét adja, mikor az Inferno harmadik körében Cerberus-szal, az örökké éhes mitikus szörnnyel kínoztatja a torkos bűnösöket. Jég, piszkos víz és hó zuhog folyton rájuk, térdig gázolnak benne, miközben lelkük bomlik, rohad.
Az ínycsiklandás nagymesterei
...akik persze nem újonnan fölfedezett fajai Isten nagy állatkertjének, hanem talán nevezhetjük őket élő kövületeknek is. Ők vezényelték le egykor Lucullus nagy lakomáit a híres "trójai ökör" társaságában (Végy egy zsenge fürjet. Töltsd bele egy galambba, majd mindkettőt egy tyúkba. Helyezd mindezt egy lúdba, majd következik egy ifjú bárány ízletes teste. A bárányt töltsd egy disznóba, s mindezt végül egy ökörbe. A töltelék természetesen szabadon variálható. Jó étvágyat!); ők tartották a gyertyát az udvari lakomákon az elsőtől egész a tizennegyedik Lajosig, s nem utolsósorban közülük került ki nagy Levin is.
Ki volt a nagy Levin?
Ugyanezt a kérdést annak idején Csülök is nekiszegezte a foglárnak a maga módján Rejtő Jenő A három testőr Afrikában c., fergeteges humorú regényében:...akik persze nem újonnan fölfedezett fajai Isten nagy állatkertjének, hanem talán nevezhetjük őket élő kövületeknek is. Ők vezényelték le egykor Lucullus nagy lakomáit a híres "trójai ökör" társaságában (Végy egy zsenge fürjet. Töltsd bele egy galambba, majd mindkettőt egy tyúkba. Helyezd mindezt egy lúdba, majd következik egy ifjú bárány ízletes teste. A bárányt töltsd egy disznóba, s mindezt végül egy ökörbe. A töltelék természetesen szabadon variálható. Jó étvágyat!); ők tartották a gyertyát az udvari lakomákon az elsőtől egész a tizennegyedik Lajosig, s nem utolsósorban közülük került ki nagy Levin is.
Ki volt a nagy Levin?
Ugyanezt a kérdést annak idején Csülök is nekiszegezte a foglárnak a maga módján Rejtő Jenő A három testőr Afrikában c., fergeteges humorú regényében:
Rejtő után szabadon
"Nevessen ki, köpjön le, de mondja el, ki volt Levin!
A foglár kineveti, leköpi, de aztán megadja a kért felvilágosítást. A nagy Levin, mint nadrágszabó kezdte. Már fiatalon lelkesedett a szakácsművészetért. Pályafutásában az hozott döntő fordulatot, amikor Cape Townban tetten érték betörés közben. Mikor a börtönben megkérdezték tőle, milyen munkára osszák be, habozás nélkül kijelentette: Hagyjanak főzni, és én megjavítom az emberiséget! Megfelelő gyógyszeres kezelést alkalmaztak, nehogy ez az elmélet elhatalmasodjon a szervezetén, mégis, mikor az átutazó walesi herceg meglátogatta a fegyintézetet, Levin a lábai elé vetette magát, és így kiáltott sírva: Én főzni akarok! Miért van az, hogy a rabok mindent tanulhatnak csak főzni nem? A trónörökös figyelemre méltónak találta az észrevételt." Levin hamarosan át is vette a rabok oktatását, és művészt farag a durva lelkek mélyén lakozó alkotóból. Ráadásul személyre szabott tantervvel rukkol elő. De hallgassuk a mester szavait: "Jegyezzék meg drága fiaim, hogy egy rablógyilkos sose álljon oda marinírozott halat készíteni. Nekik csak a nyárson és roston sült pecsenyék valók. A hal az orgazdák és tolvajok specialitása, mint ahogy az édes tészták és a habos dolgok készítését a leánykereskedők és zsarolók sajátítják el leghamarabb."
Ez már valóban művészi tökély. Levinhez hasonló gasztronómiai csodabogarakkal azonban nem csak a regény lapjain találkozhatunk. Aki kedveli az efféle hivatásszerű "gasztrománokat", az elég, ha fellapozza a Rekordok könyvét, vagy egyszerűen "rácsatlakozik" a Spektrumra. Garantáltan összefut majd a nyál a szánkban a kókusztejben pácolt, rozmaringos halcsipetkék látványára, ahogy ezt tette neandervölgyi ősapánk ínyét bizsergetve a vonuló mamuthorda csapása.
