Az ókori utazás
2014/09/12 10:34
4492 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az utazás ókori funkciói nem különböztek a maiaktól, noha a társadalmi berendezkedésből adódóan a lakosságnak jóval kisebb hányada vehetett ebben részt. A domináns cél a kereskedelem, zarándoklat, a hadsereg mozgósítása és az állami ellenőrzés egyaránt lehet, legfeljebb országonként eltérő hangsúllyal. Az első részben Egyiptom, Kína, India és Perzsia ókori utazási szokásait tekintjük át.

800px-Schilfboot_Ra_II

Egyiptom

Az egyiptomiak elsősorban vallási és kereskedelmi céllal keltek útra, ennek megfelelően alakították ki utazásaik útvonalát is. Természetes közlekedési lehetőségként állt rendelkezésükre a Nílus.

800px-Wells_egyptian_ship_red_sea

A sivatagi terep miatt komolyabb utakat nem kellett építeniük, a homokos terület a karavánok útjául szolgált. Ilyen - például a Vörös-tenger felé haladó - karavánhoz csatlakozhatott az, aki Indiába szeretett volna eljutni. Az utak mellett működő karavánszerájokban a fáradt utas megpihenhetett, ezeken az állomásokon kialakított templomokban áldozatot is bemutathattak az isteneiknek. Különleges élményt jelenthetett a piramisokhoz és a templomokhoz vezető úton végighaladni, hiszen szobrokkal övezték és ki is kövezték ezeket.

Kína

A kínai utak, és az utazás története a Csou-dinasztia idejébe vezet vissza (Kr.e. IX-III. század). A kínaiak értettek a kocsik elkészítéséhez, és ezeknek a járműveknek a használata olyan elterjedt lehetett, hogy városaik előírt utcaméretét is kocsiszélességben adták meg.

A császárnak 12 évenként udvartartásával együtt körbe kellett utaznia birodalmát, úgy gondolták, ez a leghatásosabb ellenőrzés.

A kínai utazók számára komoly próbatételt jelentett, hogy az ország területének jelentős részét lösztakaró borította, amibe a csapadékvíz mély árkokat, szakadékokat vájt. Ez az erodáló folyamat, természetesen, nem kerülte el az utakat sem, hiszen a kerekek és az állatok patái által fellazított löszt a szél elhordta, maguk az utak lemélyültnek. Ez az oka annak, hogy gyakran szükségessé vált az utak áthelyezése is.

A kínai állam gondoskodott az utazókról, hiszen 10 Li (4420 méter) távolságra kisebb fogadókat, 30 Li (13260 méter) távolságra pedig nagyobb vendéglátóhelyeket építettek.

A kínai utazók sem csak szárazföldön utaztak, a folyók és a kiépített csatornahálózat lehetővé tette a vízi közlekedést is.

Transasia_trade_routes_1stC_CE_gr2

India

India a távolsági kereskedelem egyik célpontja és kiinduló országa volt már az ókorban is. Ez a tényező feltételezte a jó úthálózat meglétét, az utazók kényelmét szolgáló fogadók, árnyas pihenőhelyek telepítését. A források szerint működtek olyan hivatalos szervek, amelyeknek az utak gondozása és állapotának javítása volt a munkája. Asóka uralkodása (Kr.e. III. század) alatt született meg az a törvény, amelynek tanúsága szerint külön figyelmet fordított az uralkodó az utazók megfelelő informálására, hiszen meghatározott távolságra kőoszlopokat helyeztek el, s ezeken feltüntették a távolságokat és az útelágazásokat is.

Az ókori Indiában utazó idegen meglepetéssel állapíthatta meg, hogy az országutak a falvak közepén keresztezték egymást, itt állt egy szent fa, alatta istenszobrok, ahol a vándorok imákat mondtak útjuk sikeres teljesüléséért könyörögve. Ezek mellett a kereszteződések mellett menházak várták a betérőket, itt ingyen italt, rizsvizet kaptak az arra rászorulók.

Perzsia

800px-Map_achaemenid_empire_hu.svg

Bár a perzsa utak megépítése elsősorban a hadsereg minél gyorsabb mozgósítását szolgálta, kialakításuknál fontos cél volt, hogy a satrapiákat összekössék a fővárossal Szuzával. A földrajzi adottságoknak megfelelően szárazföldi utakat készítettek, a vízi közlekedés háttérbe szorult, a Tigrisen például nem hajózhatott volna végig egy kíváncsi ember, hiszen az öntözővíz biztosítása érdekében felhúzott keresztgátak lehetetlenné tették ezt.

A kalandra és gyönyörű látványosságokra vágyó utazónak a Szuzából Szardesbe és Ephezoszba vezető úgynevezett királyi utat ajánlhatná egy ókori turistakalauz. Az 2600 kilométer hosszú út mentén épült templomok, paloták, a felállított szobrok pompás látványáról, az állami felügyelők által szavatolt biztonságról a görög Hérodotosz is dicsérő szavakkal emlékezett meg. A Perzsa Birodalmat meghódító Nagy Sándor és a hellenisztikus államok uralkodói tisztában voltak az úthálózat fontosságával, ezért gondot fordítottak annak szinten tartására is.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke