Szakmailag már definiálták – magatartási és tanulási nehézségűekkel egybevéve – a beilleszkedési problémákkal küszködő gyereket. E szerint az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek, beilleszkedési, tanulási, magatartási (BTM) nehézséggel küzdő tanulónak számít.

Az ilyen gyerekekkel a Nevelési Tanácsadó foglalkozik egyéni foglalkozások keretében, a pedagógusoknak pedig az oktatási-nevelési munkájuk során figyelembe kell venniük ezen tanulók speciális igényeit, egyéni képességeikhez igazodván kell elősegíteni beilleszkedésüket.

Az alkalmazkodási zavarok egy idő után könnyen észrevehetőek az iskolában. A gyerek szorongó, depressziós tüneteket produkálhat, amely kései felismerés esetén viselkedési változással járhat, átcsaphat regresszív, vagy akár agresszív viselkedésbe is. Ezeknek a hátterében többnyire egyéb lelki eredetű problémák, családi gondok, érzelemzavar, túlzott teljesítménykényszer állhat.

Ám iskolába, új közösségbe beilleszkedni azon gyermekek számára is nehéz, akik nem produkálják a fent említett látványosabb tüneteket, és nem szorulnak szakemberek segítségére. Nézzünk meg néhány, BTM-esnek nem definiált, azaz teljesen normálisnak számító általános iskolás tanuló véleményét.

Bence: „Új iskolámban gyakran tartottam attól, hogy valamiért ki fognak csúfolni.”

Márk: „Nagyon tartottam attól, hogy nem tudom megjegyezni a tanárok neveit, de az sok új osztálytárs neveinek megjegyzése miatt is volt félsz bennem.”

Szandi: „Féltem attól, hogy ha kiderül, hogy cukros vagyok, nem fognak befogadni a többiek.”

Levente: „Nehéz volt új barátokat szerezni, mert hiányoztak a régi társaim.”

Lili: „Ebben az iskolában teljesen más szokások vannak, mint a régiben, ha valamelyiket elfelejtettem, nevetségessé váltam a többiek szemében.”

Erik: „Jó iskolába, jó osztályba kerültem, de új társaim túl sokat kérdezgettek rólam, állandóan csak segíteni akartak a legegyszerűbb dolgokban is, és ez nekem furán rossz érzés volt.”

Attila: „Nehéz volt beilleszkednem, mert én nem is akartam ebbe az új iskolába jönni, számomra jó volt a régi iskola is.”

Látható, hogy könnyű beilleszkedés talán nincs is, szinte minden iskolát váltó gyerekben van ilyen, vagy olyan okok miatt szorongás. Ha lelkileg kiegyensúlyozott, jó alkalmazkodó készségű, akkor egy idő után sikerül feloldódnia, ám az odafigyelésre szükség van az iskolát váltó tanulók esetében mind a szülők, mind a pedagógusok részéről. Sok gyerek próbál kicsit más lenni, mint saját maga, hogy így feleljen meg, vagy így figyeljenek fel rá. Vannak csöndben visszahúzódóak, míg mások esetleg próbálnak okosnak látszani, mindent megoldani, mindenkit kibékíteni.

Pszichológusok véleményei szerint a legfontosabb és legelső, amit a szülő tehet, hogy alaposan utánajár, milyen iskolába, milyen osztályba viszi a gyermekét. Érdemes személyesen is megismerkedni a leendő osztályfőnökkel és minél több benyomást és információt szerezni az adott iskoláról, a leendő osztályról. Szerencsés, ha a gyermek is meglátogatja az osztályt, megismerkedik az osztályfőnökkel, beszélget a gyerekekkel, és nem teljesen ismeretlenként érkezik oda. Ezen kívül a szülők legyenek biztatóak, támogatóak és mindenképp a változás pozitív aspektusait hangsúlyozzák a gyermek számára.

Erdős Levente cikke