Biodiverzitás Európában
2004/02/23 08:00
3214 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az Európai Unió hathatós és gyors cselekvést sürget több száz veszélyeztetett állat és növényfajta megmentésért, melyeket a térségben kihalás fenyeget. Brüsszel csökkenteni kívánja azokat az emberi tényezőket, amelyek a kontinens törékeny ökoszisztémájának rohamos pusztulását okozzák. A kutatók szerint a természetes ütemű evolúciós folyamatok helyett napjainkban akár ezerszeresére is felgyorsulhat az egyes fajok eltűnésének folyamata.


RSPB Images

A biodiverzitás szó sok ember fülében idegenül csenghet, pedig nagyon fontos kifejezés. A faji sokszínűség nagyszerűen jelzi a természet, az élővilág állapotát. Sajnos Európában ebből a szempontból nem túl rózsás a helyzet. Kontinensünkön a 800 féle növény, valamint a madarak 40 százaléka kifejezetten veszélyeztetettnek számít. Az élőlényekre az élőhelyük elvesztése és a globális felmelegedés jelenti a legnagyobb veszélyt.

Az EU nem véletlenül kondította meg a vészharangokat. Európában a madarak és lepkék legalább 40 százaléka, valamint 800 növényfajta veszélyeztetett. Nem maradhatunk kívülállók, hiszen ennek az érzékeny rendszernek mi magunk is tagjai vagyunk: az ökoszisztéma pusztulása közvetlen csapás a számunkra is. Az Unió most ebből a szemszögből próbálja megközelíteni a kérdést; a Környezetvédelmi Bizottság Madridban tartandó ülésének témája a biodiverzitás lesz.

Az ember földi tevékenységének együttes hatásai nemcsak egyes fajok hanyatlásában mutatkoznak meg, hanem egész ökológiai rendszerek és tájegységek mind omladozóbb állapotában is. Ha pedig egy nagyszabású ökológiai folyamat kezd felborulni, sokkal nehezebb lesz azt megőrizni és irányítani. A zavartalan vidék foltokká zsugorodik, beszűkül az élőhely, az óceánok, nagy tavak szigetein a fajok száma csökken, a kisebb területeken nem fejlődik ki az ökológiai összetettség és sokszínűség. A fragmentálódott, feldarabolódott élőhely az élőlények populációit elszakítja egymástól, így azok sokszor kipusztulnak, hiszen sokkal kisebb lesz az esélyük a túlélésre, a további fennmaradásra, mint a korábbi, megfelelő nagyságú, változatos élőhelyen.

Az EU vezetői azt ígérik, hogy 2010-re sikerülhet megállítani a földrész gazdag és változatos vadállományának pusztulását, hogy ezt mire alapozzák, azt egyelőre nem tudható, hiszen a feladatot eddig nem vették túl komolyan. A madarak jelezték talán a leghatározottabban a biodiverzitás csökkenését, hiszen viszonylag magasan állnak a táplálékláncban, így jól tükrözik az ökoszisztémában végbemenő változásokat. A számok önmagukban is ijesztőek: az 1980-as évhez képes a madarak aránya 70 százalékra csökkent.


RSPB Images

Az élővilág sokfélesége, a biodiverzitás azért fontos, hogy képes legyen a sokszínű környezethez alkalmazkodni. Az egyed feletti szerveződések működéséhez ez éppoly nélkülözhetetlen, miként az egyes szervezetek, egyedek is a sokféle szerv, szövet, sejt és molekula-rendszerszerű együttműködése által működőképesek. E sokféleséget több szinten is biztosítani kell. Az alkalmazkodás az egyes élőlények genetikai változatosságán alapul, azaz azon, hogy az egyes tulajdonságok többféle változatban is jelen vannak. A populációk változatossága azon múlik, hogy az azt felépítő egyedek milyen eréllyel voltak képesek tulajdonságaikat elszaporítani, elterjeszteni. A különböző adottságú élőhelyekhez különböző genetikai mintázatú, összetételű populációk alkalmazkodnak. A diverzitás tehát az egyedek változékonyságát éppúgy jelenti, mint a populációkét. A társulás annál inkább képes kivédeni az élőhely kedvezőtlen változásait, minél többféle kapcsolat létezik benne, minél szerteágazóbb táplálkozási hálózatot alkotnak a fajok.

A sokféleség nemcsak amolyan leltár szerinti sokféleséget jelent. Minél gazdagabb egy életközösség egyedekben is és fajokban is, annál összetettebb a szerkezete is. Több szintre tagolódik, többféle kapcsolatot biztosít, több csatorna nyílik meg saját szabályozási mechanizmusai számára. A sokféleség, a biodiverzitás tehát az alkalmazkodás, a fennmaradás biztosítéka. Az élővilágát tekintve elszegényedő környezet nemcsak lehangoló, hanem veszélyes is. Olyan az életközösség számára a biodiverzitás romlása, mint valami betegség.

Az urbanizáció és a megművelt mezőgazdasági területek térhódítása, az úthálózat növekedése és a közúti közlekedés intenzitása csak néhány a számos tényező közül, amelyek Európa vadvilágának fokozatos kipusztulásához vezetnek. A természetes élőhelyek rohamos megfogyatkozása és a klímaváltozás jelentik a legnagyobb veszélyt. A kutatók szerint a globális felmelegedés valamennyi faj 35 százalékának eltűnéséhez vezethet 2050-re.