"Semmilyen tervet nem fogadok el, amely ártalmas a gazdaságunk számára és kárt okoz az amerikai munkásoknak" - ezekkel a szavakkal védte döntését Bush, világossá téve, hogy ebben (is) szakít elődje, Bill Clinton politikájával. Brüsszelben óriási felháborodást váltott ki a döntés, ami nem is csoda, lévén, hogy az Egyesült Államok felelős a világ szén-dioxid kibocsátásának 25%-áért.

Sem Gerhard Schröder német kancellár, sem a Margot Wallström, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős biztosa, az unió soros elnökségét az első félévben betöltő Svédország, illetve a második félévben elnöklő Belgium környezetvédelmi minisztere alkotta trojka sem tudta rávenni Busht elhatározása megmásítására.

A kavart vihart az amerikai illetékesek némiképp megpróbálták csökkenteni annak bizonygatásával, hogy továbbra is együtt kívánnak működni az unióval a globális felmelegedés folyamatának mérséklésében. A Fehér Ház egy elejtett megjegyzése szerint készülőben van egy új megegyezési javaslat, amely alkalmas a jegyzőkönyv felváltására, ám eddig még nem álltak elő vele.

Göteborgi látogatása némiképp javított Bush renoméján, bár eredményt inkább csak abban ért el, hogy biztosította az európai NATO-tagállamokat afelől, hogy Amerika nem vonja ki a Balkánon szolgálatot teljesítő békefenntartó egységeit, azaz nem hagyja magára európai szövetségeseit.

Kiotó ügyében viszont egyetlen olyan tagállamot sem talált, amely helyeselte volna a jegyzőkönyv ratifikációjának elutasítását. Ráadásul az sem hajtja Bush malmára a vizet, hogy az általa felkért amerikai tudósok is megerősítették: a kiotói jegyzőkönyvben foglalt gázok valóban a globális felmelegedés okozói.

(Kőszegi Adrienn)