Francia ökológusok egy csoportja foglalkozik már évek óta ilyen vonatkozásban a kék cinkékkel, amelyek többek között azért is jó kísérleti alanyok, mert nem idegenkednek az ember-kínálta fészkektől, ahol könnyű megfigyelni őket. A csoport eddigi munkája alapján azt tapasztalta, hogy e kis madarak száma vészesen fogyatkozik, mert az az időszak, amikor a fiókák táplálásra szorulnak, nem esik ma már egybe a hernyók megjelenésének és elszaporodásának időszakával. A táplálék iránti kereslet és a kínálat közötti szinkron hiánya - mondják a kutatók - már akkor is bekövetkezik, amikor a madarak erdőirtás, vagy urbanizáció miatt szorulnak ki természetes élőhelyükről, de ez csak egy-egy területen fészkelőket érinti, míg a felmelegedés kiterjed az egész Földre és hatása általános.

A probléma megértéséhez tudni kell, hogy a kék cinke átlagban kilenc tojást tojik. A fiókák születésükkor mindössze egy grammot nyomnak, de ez a súly két hét alatt megkétszereződik. Hogy ezt a gyarapodást elérjék, a szülőknek igen nagy mennyiségű táplálékot, azaz hernyót kell összegyűjteniük. Tudósok kiszámították, hogy naponta átlag nyolcszázszor kell fészkükből kirepülniük ahhoz, hogy a falánk kicsik bendője megteljen. Ezzel olyan nehéz munkát végeznek, mint egy favágó vagy egy kubikus. Ha a hernyó-invázió időszaka már elmúlt, dupla energiát kell felhasználniuk és ez már olyan, mintha egy atlétának sprintben kellene végigfutnia az egész marathont és még így sem tudják teljesen ellátni a kicsiket, akik gyengébbek maradnak és kevesebben érik meg a felnőtt kort.

Az energia felhasználását az úgynevezett "duplán jelölt vízzel" mérték a francia ökológusok, amelyben oxigén-izotóp és hidrogén adalék van. Ebből kis mennyiséget beinjekcióznak a madárba, és másnap vért vesznek tőle. A regisztrált új izotópkoncentrációból aztán meg tudják állapítani az előző napon felhasznált energia mennyiségét. Az eljárásnak nincs semmiféle káros hatása a madárra. A fent említett szinkron megbomlása az éghajlat felmelegedésével úgy függ össze, hogy a tojáslerakás és a költés idejét alapvetően nem a hőmérséklet szabályozza, hanem a fény. A madár az éghajlat változásaihoz sokkal lassabban igazodik, mint a fa vagy a hernyó.