Az elmúlt évszázadban a világ sokat változott. Ma már hihetetlennek tűnik, hogy dédanyáinknak még harcolniuk kellett azért, hogy egyetemen tanulhassanak és munkát vállalhassanak. A jobb módú családokban elképzelhetetlen volt, hogy a feleség pénzt keressen. Egy férfi központú társadalomban a legtöbb nő is természetesnek tartotta, hogy csak az az asszony dolgozik, akinek nincs férje, vagy ahol nem tudnak megélni egy fizetésből. E szerint a hagyományos családmodell szerint, a nő dolga a gyereknevelés és a háztartás vezetése, a pénzkeresés és karrier építés a férfiak feladata és privilégiuma.
Bizonyára nem véletlenül alakult ez így; mióta a világ világ, gyereket szülni és szoptatni csak nők tudnak, és talán az sem csak eltérő neveltetésünk miatt van, hogy a kislányok jobban szeretnek babázni, mint a fiúk. A hagyományos háziasszony szerep sok nő számára bizonyára kényelmes és elfogadható volt, mint ahogy ma is szép számmal vannak lányok, akik olyan férjről álmodoznak, aki mellett nem kell dolgozniuk.
A háború utáni szocialista Magyarországon ez a lehetőség nem sokaknak adatott meg, a "szocialista asszonyoknak" a munka frontján is ugyanúgy helyt kellett állniuk, mint otthon. De érdekes módon, ebben az időben a nyugati társadalmakban is hasonló irányú változás indult meg.
Egyre több nő tanult tovább és vállalt munkát a hagyományos anya szerep mellett. Ma már a férjek sem csak kötényben és fakanállal tudják elképzelni a feleségüket, a legtöbben támogatják, hogy a nő munkába álljon. Kevesen vannak azonban, akik ezzel párhuzamosan saját családfői szerepüket is át tudják értékelni. A nőknek joguk és lehetőségük van dolgozni, de a háztartás és a gyerekek körüli teendők továbbra is rájuk maradnak. Éveken át két műszakban dolgozni viszont nagyon fárasztó dolog, ezért amelyik anyának lehetősége van választani, kétszer is meggondolja, hogy ismét munkába álljon-e.
Már a "dolgozó anya" kifejezés is mintha azt sugallná, hogy a gyerekekkel otthon lenni és a háztartást vezetni, tulajdonképpen szórakozás, hiszen dolgozónak csak az nevezhető, akinek ezen felül még munkahelye is van. Ezzel a nézettel furcsa módon a legtöbb érintett is azonosul; egy diplomás, több nyelvet beszélő, vagy fényes karriert és szép keresetet hátrahagyó nő komolytalan dolognak érezheti, ha egész nap csak mos, főz és színes kis kockákból tornyokat épít. Ha esetleg több gyereket is vállal és nem adja őket néhány hónaposan bölcsődébe, kollégái és barátai könnyen azzal vádolhatják, hogy ellustult, nincs benne ambíció és elpazarolja a tehetségét.
Annak sem könnyebb a helyzete azonban, aki visszamegy dolgozni. A tökéletes gyerekeket nevelő tökéletes anyák kézikönyvei ugyanis tele vannak rémisztő fenyegetésekkel arra nézve, ha egy anya nem lenne elég áldozatkész és érzelmileg minden percben elérhető a kisbaba számára. A korai anya-gyerek kapcsolat zavartalansága és a biztonságos érzelmi kötődés kialakítása valóban nagyon fontos a gyermek későbbi fejlődése szempontjából, de ez korántsem jelenti azt, hogy a nap 24 órájában feltétlenül együtt kell lennünk gyermekünkkel. Egy frusztrált és depressziós anya mellett, aki csak a gyerek fizikai szükségleteit elégíti ki, de valójában nem figyel oda rá, semmivel sincs jobb dolga egy babának, mintha bölcsődében lenne. Ha nehezen bírjuk az otthonlétet, már pár hónapos gyerekünket is nyugodtan rábízhatjuk hetente két-három alkalommal egy másik személyre, és ha a kicsi elmúlt egy-másfél éves, akár rendszeres elfoglaltságon is elkezdhetünk gondolkodni.
Mielőtt azonban munkába állnánk, számos kérdést tisztáznunk kell magunkban és a partnerünkkel is! Végig kell gondolnunk, hogy megannyi célunk és igényünk közül mi mennyire fontos, és fel kell készülnünk rá, hogy ezek közül valamelyikről esetleg le kell mondanunk. Szeretteinket vasalt abrosszal és kétfogásos meleg vacsorával várni kétségkívül jó dolog, de ha egész nap a munkahelyünkön vagyunk, nem biztos, hogy sikerülni fog. Át kell gondolnunk azt is, hogy kire bízzuk gyermekünket! Egy bölcsődében vagy inkább fogadott bébiszitterben bízunk-e jobban? De akármelyik mellett döntünk is, ha nem mi vagyunk a kicsivel egész nap, el kell fogadnunk, hogy mások is nyomot hagynak majd személyiségén, és nem biztos, hogy mi leszünk majd azok, aki felé az első lépéseit megteszi.
Szembe kell néznünk továbbá azzal is, hogy egy állás nem csak az időnket, de energiánkat is lekötheti. A család és a karrier közötti egyensúlyozás akkor sem könnyű, ha mind rokonaink, mind kollégáink megértők. Egy stresszes, hajtós, rossz hangulatú munkahelyen azonban egy családanya biztos nem sokáig marad meg. Az ilyen állásokkal kicsi gyerek mellett nem érdemes próbálkozni.
A munkavállalás a sok nehézség mellett azonban számos előnnyel is jár. Nem csak anyagilag érheti meg egy nőnek, ha a mindennapjait nem csak a háztartás és a játszótéri homokozás tölti ki. A Gyesen lévő nők az otthon töltött évek során érzelmileg sokkal sebezhetőbbé válnak, mint munkába járó társaik. Sokan bezárva és magányosnak érzik magukat, hiszen egy babával azért nem úgy beszélget az ember, mint a kollégáival, barátnőivel. Ráadásul egy jó állást, egy ígéretes szakmai karriert valóban nehéz hosszú évekre hátrahagyni anélkül, hogy az elvesztésüket kockáztatnánk.
A háztartásban töltött idő esetleg a párkapcsolatot is rosszul érintheti. Ha egy feleség kisebbrendűnek, önállótlannak, unalmasnak kezdi érezni magát a nagyvilágban járó-kelő, sok pénzt kereső férje mellett, épp ideje, hogy keressen magának valami családon kívüli elfoglaltságot!
De bárhogy döntsünk is, akár visszamegyünk dolgozni, akár a családanyaként képzeljük el a jövőnket, igyekezzünk türelemmel és bűntudat nélkül viselni a következményeit. Ha dolgozunk, ne rágódjunk azon, hogy vajon jól gondozzák-e gyermekünket, ha otthon vagyunk, ne idegesítsük magunkat amiatt, hogy háttérbe szorul szakmai előmenetelünk! Mindig teljes szívvel legyünk jelen ott, ahol éppen vagyunk!
