Droghasználatra utaló vészjelek
Szendrei Judit
2003/03/05 08:00
1944 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Egy szülő számára semmi sem lehet rémisztőbb annál, mintha gyermeke életét veszélyben érzi. Ha megtudjuk, hogy gyermekünk kapcsolatba került a drogokkal, az kétségkívül ilyen veszélyre utal.

A kábítószerek kipróbálása vagy rendszeres használata nemcsak a gyermek testi-lelki egészségét károsítja, de a kriminalizálódás lehetőségét is magában rejti. A legtöbb szülő, - túl azon, hogy haragszik gyermekére, - saját magát is vádolja, és szörnyű bűntudattól szenved. Hol rontottuk el? Mit kellett volna másképp csinálnunk? Miért nem vettük észre a bajt hamarabb? Ezek a kérdések részben jogosak is lehetnek.

A kamaszkor ugyan a nagy változások, a hullámzó kedélyállapotok és a szülőktől való leválás gyakran indulatoktól sem mentes időszaka, ez nem jelenti azonban, hogy minden minket aggasztó jelenség fölött türelmesen szemet kellene hunynunk. Léteznek olyan vészjelek, melyek a szülő számára figyelmeztetésül szolgálhatnak: a gyermek rossz úton jár, élete veszélyben foroghat.

Az alább felsorolt tünetek egyenként, önmagukban még nem feltétlenül jeleznek átlagos kamaszkori útkeresésnél nagyobb bajt. Ám, ha ezek közül több is hangsúlyosan jelen van gyermeke életében, sajnos alapos oka van gyanakodni, hogy a háttérben valamilyen kábítószer áll.

Mik ezek a figyelmeztető jelek?

  1. Az iskolai jegyek hirtelen leromlása.
  2. Új barátok, akiket gyermeke nem szívesen mutat be.
  3. Szélsőséges érzelmi ingadozások. Bár a tinédzserek hangulata gyakran kiszámíthatatlan, a szélsőséges levertség, irritáltság, agresszivitás elvonási tünet is lehet.
  4. Gyanú, hogy időről időre pénz tűnik el otthonról. Ne szégyellje megszámolni a fiókban hagyott vagy a visszajáró pénzt!
  5. Engedetlenség, az otthoni szabályok és feladatok figyelmen kívül hagyása.
  6. Titkolózás, szűkszavúság. Gyermeke nem beszél az érzéseiről, problémáiról. Kamaszkorban ez is hétköznapi dolog, ám lehet kábítószerrel kapcsolatos oka is: pl, hogy a legfőbb érdeklődési köréről - droghasználat - nem beszélhet otthon, vagy mert a kábítószer látszólag eltünteti, elnémítja a problémákat.
  7. Lustaság, indítékszegénység. Gyermeke mindig fáradt és kedvetlen. Sokat alszik és szinte semmi nem érdekli.
  8. Távolságtartás. Gyermeke egyre jobban kivonja magát azokból a közös családi, baráti programokból, melyeket régebben annyira szeretett. Ennek persze csak az egyik lehetséges oka az, hogy a drogok okozta "boldogság" minden más örömforrást elhomályosít.
  9. Értékes tárgyak tűnnek el. Gyermeke korábban hőn áhított értékeit, szülinapi ajándékait, zsebpénzből vett csecsebecséit "elajándékozza, kölcsön adja".
  10. Nem ér haza a megbeszélt időre, mert még ki kellett józanodnia, vagy annyira kiütötte magát, hogy a hiányzó idő egy részével maga sem tud elszámolni.
  11. A személyes higiénia elhanyagolása. Gyermeke egyre ápolatlanabbnak tűnik, napokig nem fürdik és ugyanabban a ruhában jár.
  12. Kevés információ jut el Önhöz az iskolából. Valahogy sohasem értesül időben a szülői értekezletről és a tanári fogadóórákról, és az ellenőrző könyv sincs soha kéznél.
  13. Bezárkózás. Gyermeke meglepően sok időt tölt szobájába vagy valamelyik mellékhelyiségbe zárkózva. Persze, mindenkinek joga van egy kis magányra, a kamaszok pedig különösen szeretnek egyedül üldögélni a szobájukban az élet "nagy" problémáin töprengve.
  14. Manipuláció. A kábítószer élvező gyerekek időnként igyekeznek szüleiket egymás ellen kijátszani. Titkos szövetségeket, bizalmi alkukat kötnek a másik fél tudta nélkül. Ügyelnek rá, hogy minden családtag csak részigazságok birtokában legyen állapotukat illetően, hiszen így tudják eltitkolni azt, hogy milyen mértékben függenek a drogoktól.
  15. Ingerlékenység, türelmetlenség, rossz alkalmazkodás. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a drogok okozta kellemes állapothoz képest a valódi élethelyzetek egyre kevésbé tűnnek vonzónak.
  16. Rendőrségi ügyek. (Bolti lopás, gyorshajtás, kocsi feltörés, bulik, ahová kihívják a rendőrséget.)
  17. Az iskola panaszkodik. A gyerek elalszik órán, elkésik, lóg, gátlástalanul viselkedik, stb.
  18. Beszívva, drogos állapotban jön haza. A kábítószer hatása alatt egyrészt romlik a realitás érzékelésének képessége: abban reménykedhet a gyerek, hogy mások semmit sem fognak észrevenni. Másrészt, talán tudattalanul, - arra is vágyhat, hogy szülei végre észrevegyék, mekkora bajban van, és állítsák meg végre.
  19. Árulkodó tárgyak a gyerek szobájában eldugva: pipa, tükör, csipesz, alufó
    lia, injekciós tű, gyógyszerek, stb.
  20. Kifogások, mentegetőzés. Amikor a fentebb felsorolt gyanújelekkel szembesíti, gyermeke számos magyarázattal, kifogással, ürüggyel áll elő, amelyek nem adnak logikus és kielégítő indokot a viselkedésére.
  21. Testi változások. (Fogyás, hízás, sápadtság, orrfolyás, orrdugulás, székrekedés, véreres szemek, stb.)
  22. Erőszak, brutalitás, vandalizmus. (Az elvonási tünetektől szenvedő drogfüggőt szinte lehetetlen visszatartani attól, hogy újabb adag szer után nézzen. Ha szülei ezt megpróbálják, bezárják vagy visszatartják, akár a fizikai erőszaktól sem riad vissza.)


Ha ezen jelzések alapján valószínűsíthető, hogy a fiatal valamilyen kábítószer rabságába került, a szülőnek azonnal cselekednie kell. A struccpolitika és a kivárás ilyenkor nem segít. Bármennyire haragszunk is a gyerekre, próbáljuk meg úgy felfogni a helyzetet, mint ami az egész család problémája és tünete. Így a kölcsönös vádaskodások helyett hamarabb tudunk együtt, az egész család számára segítséget kérni.

A gyerek számára sokszor megkönnyebbülés, hogy titkát végre felfedték, és már nincs egyedül a függőség okozta félelmekkel és szenvedéssel. A baj kiderülése tehát egyben esély is: titkolózás és magába zárkózás helyett az őszinte beszélgetésre, bizalmatlanság és veszekedés helyett a bajban való összefogásra. A gyermeknek éreznie kell, hogy bár amit tett, nemcsak szülői fogalmak szerint helytelen, de törvénybe ütköző is, mi mégsem látjuk őt bűnözőnek. Ha más nem is, mi: a szülei mellé állunk, és bármit követett is el eddig, hiszünk benne, hogy meg tud változni.