A csokoládé története

A csokoládé őshazája Amerika, ahol az aztékok már a 15. században ismerték, de a maják birodalmában is népszerű fogyasztási cikk volt. Használták fizetőeszközként, lehetett vele cserélni, eladni, vásárolni. Akkoriban a kakaóbabot megpörkölték, majd darálás után vízzel habosra rázták. Az így készült ital meglehetősen keserű volt, így az aztékok különböző anyagokkal édesítették. Kedvelt volt a fahéj vagy az ánizs hozzáadása, de ismert a vaníliával ízesítés is. Európába a spanyolok jutatták el, azonban sokáig, egészen a 17. század végéig csak az országon belül terjedt el, ezt követően indult világhódító útjára.

A kakaófa

A csokoládé alapanyaga a kakaófa termése, a kakaóbab. A kakaófa (Theobroma cacao) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozik. Az akár 15 méteresre is megnövő fa a trópusi területeken, leginkább az Amazonas és az Orinoco folyó árterein terem. A telepített ültetvényeken a fák ritkán haladják meg a 3 méteres magasságot, termésük 15-30 cm nagyságú, melyben 50-60 mag nő. Napjainkra a kakaófa ültetvények kétharmada Afrikában található, kiemelendő Elefántcsontpart, Ghána, Nigéria és Kamerun termelése.

A kakaó kémiája

A kakaó hatóanyagai a nitrogéntartalmú-heterociklusos vegyületek közé tartoznak, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szénatomok gyűrűvé záródnak, a gyűrűn belül azonban nitrogénatom is található. A hatóanyagok közül kiemelendő a teobromin, a teofillin és a koffein. Mindhárom vegyület jelentősen stimulálja az idegrendszert, serkentő hatásuk következtében emelkedik a vérnyomás. Az említett három vegyület mellett két-háromszáz közötti egyéb vegyületet is tartalmaz.

Mi lesz a kakaóbabból?

A kakaóbabból többféle termék is előállítható. A termés zsíranyaga adja a kakaóvajat, mely testhőmérsékleten (36,5 Celsius-fok) megolvad. A kakaóbabból tisztítás, hántolás, pörkölés és porítás után kakaópor nyerhető, azonban ez is tartalmaz még kakaóvajat, akár 10-30%-ot. A csokoládé alapanyaga a kakaóvaj, amely tartalmaz kakaómasszát, illetve időnként kakaóport is. További fontos alapanyag a cukor.

Csoki, forró csoki, csokoládégyár

Történeti sorrendben a forró csokival kell kezdenünk, mely a 17. században terjedt el Európában (a kakaóbabbal azonos időben), a század végén Angliában és Franciaországban is ínyencségnek számított. Az első csokoládégyár ugyan az angliai Bristolban épült, azonban a táblás és szeletelt csokoládégyártás Svájcban indult el. A Nestle fivérek 1876-ban, míg Rodolphe Lindt 1880-ban ért el jelentős előrelépést, előbbiek a tejcsokoládé-gyártás, míg utóbbi a kenőgyúrásnak nevezett csokoládéfinomítási technika kifejlesztésében.

A csokoládé fajtái

Legelterjedtebb csokoládéfajta a tejcsokoládé, mely kakaómassza, kakaóvaj és cukor mellett tejet vagy tejport is tartalmaz. A fehércsokoládé kakaómasszát nem tartalmaz, gyakorlatilag nem nevezhető csokoládénak. Mindkettő magas cukortartalma miatt tekinthető egészségtelennek. Az étcsokoládé kakaómasszát, kakaóvajat és különböző mennyiségű cukrot tartalmaz. Minél magasabb a kakaótartalom, annál alacsonyabb a cukortartalom, így annál egészségesebb.

A csokoládé élettani hatásai

Rögtön az elején hangsúlyoznunk kell, hogy itt a jó minőségű étcsokoládéról beszélünk kizárólag! A többi sajnos cukortartalma miatt az egészségtelen kategóriába tartozik. Természetesen étcsokoládé esetében is fontos a mértékletesség. Akkor nézzük azokat a bizonyos előnyös hatásokat! A csokiban található tannin közismert antioxidáns, mely a daganatos betegségek kialakulását csökkentheti, továbbá védőszerepet nyújt a szív- és érrendszeri betegségek ellen. Említést érdemel a jó minőségű csokoládék magas E-vitamin és béta-karotin tartalma, továbbá a kálium és réztartalom. Hatóanyagainak köszönhetően csökkenti a vér káros koleszterinszintjét.

Marsi Zoltán cikke