Érdekes hírt olvastak be az egyik rádióállomáson a minap: egyesült államokbeli orvosok felmérései szerint a kertvárosokban élők nagyobb valószínűséggel kapnak szívinfarktust, valamint egyéb szív- és érrendszeri megbetegedést, mint a belvárosban lakók. Első hallásra elég furának tűnik az egész, a jobb levegőjű és egészségesebb környezetben élők könnyebben betegednek meg, mint azok, akik füstös, légszennyezett belvárosban élnek. Az egészség károsodás oka az autókban keresendő: a kertvárosok lakói sokkal többet ülnek a volán mögött, emiatt nagyobb mozgáshiányban szenvednek és vezet a több megbetegedéshez.
Ez azonban csupán a személygépjárművek káros hatásainak másod- vagy akárhányadlagos megjelenési formája. Az autók minden előnyük ellenére embertársaink és saját magunk egészségének károsítói. Az 1960-as évek végéig az ipari termelés volt a légszennyezés legfőbb forrása a városokban. Napjainkban viszont az ipari és fűtési technológiák korszerűsítése, valamint a nagyüzemek városokból történő kitelepítése következtében a közúti gépjárművek okozta légszennyezés a legsúlyosabb.
A hatvanas évektől kezdtek a környezetvédelmi előírások a gépjárműmotorok fejlesztésében is szemponttá válni. Kaliforniában azonosították először a légkörben a fotokémiai füstködöt (szmogot), melynek létrejöttében a gépjárművek kipufogógáz alkotói játsszák a meghatározó szerepet. A további vizsgálatok feltárták a kipufogógáz emberi szervezetre káros részeit; ezek sorában olyanokat is találtak, melyekről addig tudomásunk sem volt. Ez késztette arra a törvényalkotókat, hogy a belsőégésű motorokkal szemben támasztott követelményrendszer első elemévé tegyék a környezetvédelmi előírásokat. A kipufogógázok káros hatásai közismertek és az embereknek széles körben tudomásuk van róla.
Arról viszont már jóval kevesebben tudnak, hogy mekkora környezeti terheléssel jár egyetlen személyautó földi pályafutása megalkotásától a rozsdatemetőig tartó úton. Minthogy nem csupán az égéstermék terheli környezetünket, és nem csak az elfogyasztott benzin az elhasznált energiamennyiség.
A nagy vitában, amely az autógyártók és a környezetvédők között zajlik, a gyártók mélyen hallgatnak az autók nyersanyagának előállítása - bányászat, feldolgozás, szállítás - és magának a járműnek gyártása során keletkező szennyezésekről, energiafogyasztásról. Pedig lenne miről szót ejteni. Ugyanilyen néma csend üli meg az autó működése közben elfogyasztott motorolaj és az alkatrészek által okozott környezetterhelést. Eme elhallgatott titokról lebbenti fel a fátylat egy német kutatóintézet, ami alapos ökológiai mérleget készített az autókról. Az energia- és nyersanyag-felhasználás során keletkező szennyezés mellett figyelembe vettek még olyan "apróságokat" is, mint a kerekek, a fékbetét és az útfelület kopása során felszabaduló anyagok. A vizsgálat alapjául egy átlagos, középkategóriás nyugati autó szolgált, 1160 kilogramm összsúllyal, 10 literes átlagfogyasztással és tízéves használat során megtett 130 000 kilométerrel.
A megszülető eredmény több volt, mint elkeserítő: már azelőtt, hogy egyetlen métert is megtett volna az autó, ökológiai rémségnek lehet tekinteni. Elkészítéséhez annyi energiát vettek igénybe, mint amennyit ötezer liter kőolaj tartalmaz, a veszélyességi határértékig szennyeződött 922 millió köbméter levegő, és 14,9 tonna széndioxid keletkezett, valamint 26,5 tonna hulladék, a vizeket pedig 13 liter nyersolaj szennyezte. Mindezekkel a bűnökkel a háta mögött az autó még épphogy csak lekerült a gyártószalagról, hogy majd a közúti forgalomban részesévé válva okádja fullasztó szennyét a levegőbe.