Rudolf bácsi

Az első „bioszemlélet” megjelenését egészen az I. világháború végéig vezethetnénk vissza, amikor a termékek és a talaj minősége jelentősen megromlott. Ekkor egy Rudolf Steiner nevezetű antropozófus (az ő nevéhez fűződik a Waldorf pedagógiai módszer is)  új elmélettel állt elő a mezőgazdasági és a filozófiai szemléletet összekapcsolva és közös rendszerben kezelve a talajt, a növényeket, az állatokat és az embert. A gyorsan elterjedő elméletek egyre több támogatót hoztak és pár éve múlva megalakították a Demeter Szövetséget amely fő feladatának a biodinamikus gazdaságokból származó élelmiszerek értékesítését tartotta. De mit is jelent valójában a bio?

Mi a bio?

A „bio” tulajdonképpen élőt jelent, a biogazdálkodás pedig az élet törvényeinek megfelelő gazdálkodást jelenti. Az iylen gazdálkodásokban termelt élelmiszerek a bioéleémiszerek, melyeknek elterjedése manapság nagyon „divatos”, köszönhetően jó ízüknek és mert nem tartalmaznak az egészségre káros anyagokat. Ez az újrafelfedezett fogalom azonban nem is annyira újkeletű.

Száz éve természetes volt

Száz-százötven éve mindenki bio módon gazdálkodott, csak akkor még nem tették elé a bio jelzőt, egyszerűen gazdálkodásnak hívták. A tevékenység lényege, hogy a gazda a gazdálkodás során minél kevesebbet változtat a természeten, amit az elővigyázatosság folyamán a természet segítséggel hálál meg. Ezen gazdaságokban úgy kell a növényeket termeszteni és az állatokat tartani, hogy azok saját erejükből képesek legyenek ellenállni a kártevőknek és a betegségeknek. A kulcsszó tehát a természetesség.

Ne öld a katicát!

A természetesség megőrzése érdekében nem szabad erős gyomírtókat, rovarölőszereket és gyógyszereket használni, mert ezezk azon túl, hogy a növények természetes kártevőinek (pl. levéltetű) ellenségeit (pl. katicabogár) elpusztítják a folyamat során maradványként a talajban és az ételben maradnak. Egy jól működő kertészetben a természet törvényei érvényesülnek: a gyengék elpusztulnak, az erősek pedig megmaradnak.

Ebben a szemléletmódban a termesztő rájön, hogy a természet praktikáitól nem lehet jobbat kitalálni. A biokertészeti módszerek jelentős része a növények jó kondícióba hozását célozza, hisz ezek erősebb sejtfalakkal, kórokozó-ellenes anyagok termelésével, sőt rovarriasztó bevetésével jobban képesek magukat megvédeni, mint gyenge társaik. úgy működik ez itt is, mint az embernél: jobb kondíció = nagyobb ellenállóképesség.

Jó kondiban a talaj

A műtrágyák helyett az okos kertész a gazdaságban amúgy is megtalálható szerves anyagokat gyűjti halomba, amiből maga a természet „készít” (giliszták, baktériumok és  mikroszkopikus gombák segítségével) a növények számára finom komposztot, ami nagyon jó talajjavító is. Másik megoldás a farmon élő különböző állatok trágyája, amik halomba rakva megérnek, a szagukat elvesztik és a földekre szórva értékes tápnyagot szolgáltat a növényeknek.

Szeret, nem szeret

Azt is régen megfigyelték az emberek, hogy bizonyos növények kedvelik egymás szomszédságát, míg mások senyvednek egymás társaságától, azaz utálják egymást. A megoldás, hogy olyan növényeket kell egymás mellé ültetni, melyek jó hatással vannak egymásra. A kutatók ezt az érdekes jelenséget a növények által termelt kémiai anyagoknak tulajdonítják, de ez még tudományosan nem teljesen igazolt.

Körforgás

A tapasztalt termesztők szem előtt tartják azt is, hogy meghonosodott növényeket válasszanak, melyek azáltal ellenállóbbak lesznek (rezisztensek) a betegségekkel szemben. Egy másik fontos szempontnak tartják azt is, hogy a növények a kertekben, szántóföldeken időről időre váltsák egymást a növények, tehát a gazdálkodó mindig mást és mást ültet ugyanarra a területre, így a talaj kimerülését előzik meg. Ez azt jelenti, hogy minden növénynek más a tápanyagszükséglete, más energiaforrást használ fel a talajból. Míg az egyik többet használ nátriumból, a másik nitrogénben gazdag talajra vágyik, míg a harmadiknak a foszfortartalom a legfontosabb.

Látjuk tehát, hogy a biogazdaság egy szemléletmód, ami a legnagyobb tisztelettel és alázattal veszi figyelembe a növények és állatok természetes igényeit és egy természetes egyensúly kialakítására törekszik az ember és környezete között.