Egyedülálló szülő megosztaná...
Szendrei Judit
2003/08/25 08:00
1379 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Egyedülálló szülőnek lenni sok szempontból nehéz. Nagyobb felelősség, több munka, s legtöbbször a fontos döntéseknél, kényes nevelési helyzetekben sincs velünk senki, hogy tanácsot adjon vagy mellénk álljon.

A nőknek egy új lámpa vagy polc felszerelése, férfiaknak a leszakadt gombok felvarrása okozhat fejfájást hetekig. S akkor a partnerkeresés nehézségeiről még nem is beszéltünk. Nem is csak arról van szó, hogy sokévi szünet és egy tartósnak szánt kapcsolatban való csalódás után nehéz újra belevágnunk a randevúzásba, hanem arról is, hogy édesanyaként vagy édesapaként már nem egyszerűen csak romantikus kalandokra, szerelmi partnerre vágyunk, mint fiatal korunkban, hanem olyan társra is, aki szülői mivoltunkat elfogadja, s gyermekeinkkel való kapcsolatunkat sem nehezíti, sőt. Az effajta keresés türelmet, kitartást és a leendő partnert illetően határozott, világos elképzeléseket igényel.

Egy hirtelen magára maradó volt férj vagy feleség azonban gyakran érzelmi válságba kerül, és túlságosan meggondolatlanul és sietve vág bele az új társ keresésébe. A válás után nem sokkal létesített kapcsolatok sokszor csak a fájdalommal és a kudarccal való szembenézés elkerülését célozzák. Van, aki volt partnerén áll bosszút, megmutatja, hogy mennyire nincs is már szüksége rá, vagy féltékennyé akarja tenni. Másoknál a hiúságé a főszerep: nem akarnak tönkrement palik vagy vénlányok maradni, de olyanok is akadnak szép számmal, akik az első szembejövővel összeköltöznek, mert képtelenek egyedül élni.

Pedig egy komoly kapcsolat szétesése után szükségünk volna némi időre és magányra ahhoz, hogy a történtekből tanulságokat is levonhassunk, s a következő kapcsolatunkban lehetőleg ne ismételjük el ugyanazokat a hibákat, amik a korábbit is zátonyra futtatták. Ne hagyja tehát sürgetni magát még a jó szándékú barátoktól sem, és csak akkor kezdjen újra randevúzni, ha van hozzá kedve, ereje és józan ésszel is kecsegtetőnek tűnő lehetősége!

Ne törekedjen mindenáron gyors és átütő sikerre! Nem minden vacsorameghívásból lesz új házasság, de még komoly kapcsolat sem. Az önmagában még nem kudarc, ha valakivel csak úgy randevúzgat, vagy szimplán barátságot köt, s nem bizonyítja feltétlenül sem az ön alkalmatlanságát, sem a társra találás lehetetlenségét. Ne gondolja, hogy mindenképpen találnia kell valakit, hiszen a szerelem sokkal inkább a szabadság és a véletlen rácsodálkozás szülötte szokott lenni, s nem a sürgető, megalázó hiányérzeté.

Nem kedvez az új kapcsolatok kialakításának az sem, ha korábbi viszonyát akár gyakorlatilag, akár érzelmileg még nem teljesen zárta le. Ha még mindig az ex viszi ki a pályaudvarra, ha sok a csomagja, és ha a munkahelyi problémákat még mindig neki sírja el esténként telefonon, azt a leendő partnerek is megérzik, és elbizonytalanítja őket. Nem várhatja továbbá, hogy egy új kapcsolat életének minden bajára-gondjára gyógyír lesz. Éppen elég, ha valaki szexben, a szabadidő eltöltésében vagy a világról való gondolkodásban jó társ, ne várja el, hogy megjelenésétől szakmai, családi vagy anyagi gondjai is egy csapásra rendeződjenek!

A gyerekek persze tovább bonyolítják a helyzetet. Választottjának tudnia kell, s el kell fogadnia, hogy önnel esetleg csak bizonyos napokon és helyeken találkozhat, s még akkor is előfordulhat, hogy hirtelen haza kell rohannia, mert a kicsi belázasodott, vagy a bébiszitternek elmegy az utolsó busza.

A nagyobbacska gyerekekkel szintén tisztázni kell a helyzetet. Vannak kicsik, akik inkább sürgetnék a mamát vagy a papát a partnerkeresésben, mások féltékenykednek és legszívesebben kisajátítanák egyedül maradt szülőjüket. Ne hagyja magát se siettetni, se korlátozni, hiszen a szerelmi élete az ön magánügye, ugyanakkor hagynia kell, hogy a gyerekek kifejezhessék érzéseiket és elmondhassák véleményüket az új partnerről.

Ne rontson ajtóstul a házba! Eleinte házon kívül randevúzzon, és ügyeljen rá, hogy a gyerekek ne érezzék magukat elhanyagolva. A kicsik könnyebben legyőzik természetes féltékenységüket, ha az új barát/barátnő nem az ő legmeghittebb (pl. lefekvés előtti) néhány órájukat rabolja el rendszeresen. Eleinte az együtt töltött éjszakákkal is óvatosan kell bánni. Akár házon kívül, akár az otthonában lenne együtt partnerével, tapintatosan kell megoldania a dolgot. A gyerekek nem szívesen vesznek tudomást szüleik szexuális életéről, s az együttalvás ilyetén jellege sokkal nyilvánvalóbb, ha a felnőttek egyébként nem laknak együtt.

Ne siesse el szerelme bemutatását sem! A kezdődő kapcsolatok sokszor ígéretesebbnek tűnnek, mint ahogy az később alakul, és semmilyen viszony nem lesz komolyabb pusztán attól, hogy az új bácsit/nénit túlzott lelkesedéssel, ünnepélyes keretek között igyekszünk minél hamarabb elfogadtatni gyermekeinkkel. Épp ellenkezőleg: ha már úgy érezzük, itt az ideje az új társ bemutatásának, talán akkor kezd érzelmileg komolyra fordulni a dolog. Hogy aztán a szerelmi viszonyon túl, lesz-e belőlünk tartós életközösség, új család, az már az új partner és a gyerek(ek) kapcsolatán is múlik!

Képek

  • http://www.siptu.ie/report/winter00/images/mother.jpg
  • http://www.fighting-fathers.com/History/Images/Single%20father.jpg