A városoknak megvannak az előnyei és hátrányai: egyrészről a kommunikáció, kereskedelem, innováció és kultúra központjai, másrészről óriási mennyiségű energiát használnak fel és jelentős mennyiségű hulladékot termelnek és egészségtelenek. A kiegyensúlyozott városi fejlődés a legelmaradottabb városrészek rehabilitációját és a társadalmi integráció növelését kívánja meg. Az életszínvonalat növelni, az egészségvédelmet pedig javítani kell, méghozzá tiszta és olcsó közlekedési eszközökkel, a megújuló energiaforrások kiaknázásával, illetve a hagyományos energiaforrások ésszerűbb felhasználásával. A hatékony és polgárokhoz közeli városvezetés elősegíti a városi élet és környezet javítását.

Ugyanakkor az általános tapasztalatok azt mutatják, hogy a városi élet egyre kevésbé kellemes. Különösen igaz ez fővárosunkra is. Romlik a városi lakókörnyezet minősége, az emberek az elővárosokba költöznek. Nő a légszennyezés, a zaj és a közlekedési balesetek száma. A zsúfoltság, a zaj és a már említett légszennyezés nagyban rontják az életfeltételeket.

De az egész kontinensen hasonlóan rossz a helyzet. Európában légszennyezéssel összefüggő okok miatt évente 300 ezer ember hal meg - állapította meg az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió bizottságának Cafe (Clean Air For Europe - Tiszta levegőt Európának) munkacsoportja. A dioxint, nehézfémeket tartalmazó szennyeződés daganatokat, légzési nehézségeket, asztmát, de trombózist és infarktust is okozhat. És nemcsak a leggyengébbeknél, a gyerekeknél, az időseknél, a krónikus betegeknél, hanem a viszonylag egészséges felnőtteknél is. Ezeknek a szennyező mikroporoknak a forrásai az autók, a kamionok, a repülők, a kétütemű motorkerékpárok, és ősztől a nedvesség, valamint a fűtés beindulása mindenhol csak fokozza a problémát.

A helyzet súlyossága változó országonként, városonként, de a klimatikus körülmények is fontos szerepet játszanak. A jelentés szerint a legszennyezettebb zónák északon a Benelux-államok, délen Olaszországban a Pó völgye, ahol a légáramlatok hiánya miatt hetekig is stagnálnak a mérgező anyagok. Akik ezekben a zónákban élnek, legalább egy évet elvesztenek életükből. Az európai átlagveszteség 8,6 hónap.