Gyermeknevelés egy korhatáros világban
2003/12/05 08:00
1751 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Óvodákban, napközikben nem oly ritkán előforduló jelenet, hogy a kicsik a terem egy félreeső sarkában, vagy a kert végében, bokor mögé bújva olyan viselkedéseket utánoznak, amiket a felnőttektől lestek el. Szájon puszilják egymást, a papás-mamást játszó gyerekpár kézenfogva jár, esetleg egymás mellé fekszenek a képzeletbeli hitvesi ágyban.

A pedagógusok ezt, a dolog intenzitásától függően, hol elnézik, hol inkább helytelenítik, és igyekeznek más irányba terelni a kicsik játékát. Ha azonban azt tapasztalják, hogy egy gyerek egyértelműen szexuális tevékenységet utánoz játékában (pl. társára fekve közösülést imitál, nyelvét a másik szájába dugja, esetleg valami még extrábbat indítványoz) akkor a nevelők aggódni kezdenek: nincs-e ez a gyerek valami olyasminek kitéve otthon, ami megzavarja lelki fejlődését.

Ugyanígy szemet szúr az is, ha egy kisgyerek nem a szokásos módon agresszív társaival, (pl. lökdös, csíp, esetleg harap,) hanem kimondottan szadisztikus, felnőttekre jellemző erőszakossággal bántja társait, (pl. orrba vág, szíjjal üt, hajánál fogva rángat). A konkrét cselekvés helyett néha a megdöbbentően durva káromkodás és fenyegetőzés is utalhat arra, hogy a gyerek lelkivilága nem az életkorának megfelelően alakul (pl. "szájon váglak te büdös k*, fogd be vagy beverem", stb.).

Régebben a gyermekekkel foglalkozó szakemberek ilyen esetekben szinte biztosra vették, hogy a gyermeket valamilyen abúzus érte: bántalmazták, szexuálisan zaklatták, vagy legalábbis olyan jeleneteknek volt tanúja, melyek traumatikusan hatottak rá. Manapság azonban már nem lehetünk ebben annyira biztosak. Az is lehet, hogy a furcsán viselkedő gyerek csak eltöltött néhány órát a tv előtt délután 5-től este 9-ig.

A gyermekek szemének és fülének nem való jeleneteket persze a tv csatornák elvileg nem sugározhatnának ebben az időszakban. Tudjuk azonban, hogy ez az elv a gyakorlatban mily kevéssé érvényesül. Nemcsak a konkrét, kimondott, és képekben bemutatott agresszió vagy szex lehet káros, hanem az ilyen asszociációkkal átitatott egyéb műsorok is. Egy-egy délutáni talk show, ha nem mutatnak is benne családi verekedést vagy pornó jelenetet, mégis alkalmas arra, hogy egy gyereket megzavarjon, ha ezekről a témákról hosszasan, érzékletesen társalognak benne. Nem kell, hogy egy reklám kimondottan óvszert vagy erotikus szolgáltatást hirdessen, az is épp eléggé erotikus tud lenni, ahogy egy kombinés néni pálcikás jégkrémet nyalogat, vagy ahogy egy pucér férfi az ölében lévő sörösüveg nyakát szorongatja. És akkor a "Próbálta már szendvicsben?" és ehhez hasonló szlogenekről még nem is beszéltünk.

Egy amerikai felmérés szerint egy átlagos gyerek, mire eléri a 14 éves kort, kb. 8 ezer gyilkosságot, és 100 ezer egyéb erőszakos cselekedetet néz végig a tévében. A műsorok erőszakossága és szexuális tartama ráadásul évről-évre nő. Nemcsak az idősödő generáció érzékcsalódása, hogy: "Bezzeg a mi időnkben ilyet még nem lehetett volna bemutatni". Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az elmúlt 10 évben számottevően nőtt a nem korhatáros, csúcsidőben sugárzott műsorok erőszakos és erotikus jellege. 1989 és 1999 között az egy órányi műsoridőre jutó szexualitás háromszorosára, a trágár beszéd 7-szeresére, a homoszexualitásra, mint normális felnőtt életformára való utalás pedig 24-szeresére nőtt.

Szex, erőszak a tévében

A bemutatott erőszakos cselekedetek száma nem nőtt ugyan drámaian, ám azok jellege, a brutalitás mértéke és perverzitása azonban nőtt. 10-15 évvel ezelőtt még elég borzongást váltott ki a krimi nézőkből, ha a gyilkos lelőtte, vagy megfojtotta az áldozatát, ma azonban már minimum ki kell beleznie, vagy élve kell elásnia, hogy eséllyel indulhasson a nézettségért folytatott hajszában.

Milyen hatással van mindez a gyerekekre?

A hagyományosan felnőtteknek szánt, korhatáros tartalmak 2 nagy csoportja a szex és az agresszivitás. Nem véletlenül. Az előbbi, tehát a szexualitás esetében arról van szó, hogy a gyermek biológiai adottságainál, illetve kultúránk természeténél fogva kiskorúak nem élhetnek nemi életet. A szexualitáshoz kapcsolódó erogén zónák, fantáziák és ismeretek a gyermekkor során fokozatosan fejlődnek, és alakulnak át érett nemiséggé.

A kicsiket ugyan, saját életkoruknak megfelelően valamennyire mindig foglalkozatja ez a kérdés (Hogyan születik a kisbaba? Miért mások a fiúk, mint a lányok?, stb.), de az ő kíváncsiságuk természetes módon nem megy túl azon a határon, amennyi ismeretre valóban szükségük van. Egy 5 éves számára elegendő válasz annyi, hogy a kisbaba az apa által a mama hasába jutatott magocskából születik, biztosan nem fog se merevedésről, se orgazmusról tudakolózni, hacsak nem a tv-ben hallott erről valamit.
Ezek a kérdések természetes módon először a pubertás idején merülnek fel. A kicsiknek a szexualitással kapcsolatos vágyaikat, érdeklődésüket addig valamennyire késleltetniük kell, amit kultúránk mindeddig többé-kevésbé támogatott is azzal, hogy ezeket a témákat a gyerekszoba világán kívül tartotta.

A kicsik szexszel kapcsolatos gyermeki fantáziái ráadásul többnyire ijesztőek. A szeretkező párt látott gyerekek a jelenetet általában a férfi által elkövetett agresszív tettként értelmezik. Egy 4 éves kisfiú pl. így kiáltott fel "tetten ért" szüleit látván: "Ne hagyd magad, anyu!" A túlzott szexuális tartalomnak kitett gyerekek tehát inkább ijesztő és bizarr benyomásokat szereznek az efféle felnőtt dolgokról, egyáltalán nem jól értesültek vagy koruknál érettebbek lesznek.

Az agresszivitással hasonló a helyzet. A verekedős, fejberúgós, ablakon kihajítós filmek épp azért szórakoztatóak a felnőttek számára, mert egy kulturálisan tiltott viselkedést segítenek fantáziában mégis kiélni.
Ki ne gondolta volna már életében, hogy "De bokán rúgnám vagy hasba vágnám most ezt az embert! Ezt azonban mégsem tesszük meg, mert már felnőttek vagyunk, képesek arra, hogy a fantáziát a valóságtól megkülönböztessük, az indulatainkat az értelmünkkel szabályozzuk.

A gyerek azonban mindezt még csak tanulja. A kicsik agresszív fantáziái meglehetősen vadak tudnak lenni, ráadásul kezdetben nem is teljesen biztosak abban, hogy az elképzelt dolgoknak semmilyen ártó hatása nincs a valóságra. Ez az infantilis fantáziavilág azonban az éréssel fokozatosan eltűnik. Nagyon felkavaró lehet azonban számukra, ha éppen ezeket az ijesztő belső képeket látják naturalista módon ábrázolva visszaköszönni egy-egy horror filmben. Mindig nagyon megbetegítő tud lenni, ha a fantázia és a valóság határai elmosódnak.


Mit tehetünk gyermekünk védelme érdekében?

• Először is soha ne bízzunk meg a tv csatornák és műsorújságok ajánlásában! Sajnos egy délutáni, korhatáros jelzéssel el nem látott film is lehet pornográf, vagy szadisztikus. Legalább nézzünk bele a műsorba, mielőtt megengedjük, hogy gyermekünk végignézze azt!
• A gyerek szobájában ne legyen külön tv készülék! Így biztosan észrevesszük, ha a Lolka Bolkát egyszer csak felváltja valamilyen rémfilm.
• Szabjunk határt a tv előtt töltött időnek!
• Ne legyen bűntudatunk, ha tiltanunk kell! Mindig magyarázzuk el azonban, miért tartjuk károsnak, azt a programot, amit nem nézhet meg!


Győrfi Anna
pszichológus