Mielőtt a gyógyhatású teák megismerésébe kezdenénk érdemes néhány alapinformációval tisztában lenni. A hagyományosan tea névre keresztelt ital a teacserje (Camellia sinensis) leveleiből, ritkábban rügyeiből készül. Az eredetileg Ázsiában őshonos növényfajt ma már több trópusi országban termesztik. Több száz kémiai összetevőjének köszönhetően számos, előnyös élettani tulajdonsággal rendelkezik, nem meglepő, hogy évente közel 220 millió kg kerül forgalomba. A legismertebb fekete és zöld tea mellett számos egyéb típusa ismert, európai viszonylatban az oolong teák ismertebbek még. A piaci igényeket kielégítve napjainkban az ízesített teák a legkeresettebbek, de egyre szélesebb érdeklődés mutatkozik a gyógyteák iránt is.
Tea vagy nem tea?
Ugyan a gyógyteák egy része olyan keverék, amely a tea mellett más növényi részeket is tartalmaz, azonban a hétköznapi értelemben olyan főzeteket is teának szoktunk nevezni, melyekben tea, azaz a Camellia sinensis levele nem fordul elő. Ezeket szakszerűbben gyógyhatású főzeteknek kellene hívni, azonban ettől mi most eltekintünk.
Hogyan készítsük el a teát?
A teakészítésnek több változata ismert, nagyon fontos tudni, hogy a gyógyteák esetében ügyelni kell a forrázási technikára, illetve az áztatás idejének hosszára. A legtöbb gyógynövény esetén meg van adva, hogy milyen hőmérsékletű víz, mennyi idő alatt oldja ki a hatékony vegyületeket. Alapvetően a szárított növényi részeket forró vízzel öntjük le, majd lefedve állni hagyjuk. Míg egyes zöldteák esetén alig 1 percnyi az áztatás, addig a feketetea áztatási ideje nem haladhatja meg az öt percet, míg más gyógyteákat akár 20-30 percig, extrémebb receptek alapján 1-2 napig is áztatni kell. Az áztatás időtartamára nagyon fontos figyelni, mert így érhetjük el, hogy a gyógyhatású vegyületek kioldódjanak, ugyanakkor a károsak még ne oldódjanak ki.
A teljesség igénye nélkül megemlítjük, hogy a forrázás mellett ismert a főzet és a hideg áztatás technikája is.
Gyógyhatású főzetek
A gyógyteákat számos szempont alapján lehetne csoportosítani, itt a felhasználási célt vettük alapul.
Influenza, meghűlés esetén
Kiváló köptető, nyákoldó hatású az ánizstea, melyet forrázás után kb. 10 percig áztatunk, majd szűrünk. Köptető hatása mellett segíti az emésztést.
A réti legyezőfű szintén alkalmazható influenzás tünetekre, azonban gyermekeknél és bizonyos gyógyszerérzékenység (szalicilátok) esetén alkalmazása körültekintés igényel.
Köhögéscsillapító
A köhögéscsillapítására is többféle lehetőség kínálkozik. A bazsalikom köhögéscsillapító hatása mellett a torokfájásra is kiváló gyógyír. Forrázást követően kb. 15 perc múlva szűrjük le.
Ismert köhögéscsillapító még a menta, melyet a nyugtató hatású teáknál említünk meg.
Nyugtató
A menta- vagy borsmentatea készítésekor a növényi hatóanyagokat csupán 1-2 percig hagyjuk a forró vízben ázni. Szűrést követően fogyasztható.
A köhögéscsillapítóknál már említett bazsalikom szintén nyugtató hatású, akárcsak a citromfű, mely talán az egyik legelterjedtebb gyógytea. Forrázás után 10 percnyi áztatás szükséges. Javasolják fürdővizes alkalmazását is, ez esetben először sűrűbb főzetet kell készíteni, melyet a későbbiekben a fürdővízhez öntünk.
Szintén ismert nyugtató a levendulatea, amely számos egyéb mentális nehézség kezelésére is alkalmas, megemlítjük továbbá számos egyéb szervrendszerre gyakorolt jótékony hatását. A leforrázott keveréket 10-15 percig áztatjuk lefedve.
Menstruációs görcsök
Menstruációs és alhasi görcsökre sokan javasolják a kamilla és a citromfű főzetét önmagában is, de hatékonyabbnak bizonyulnak bizonyos keverékek. Ez esetben cickafark, citromfű, édeskömény és kamilla keverékét ajánljuk, melyek keverékét 10 percig áztatjuk forró vízben. Menstruációs időszakban napi 3-4 alkalommal javasolt a keverék fogyasztása, kellemes meleg hőmérsékleten.
Marsi Zoltán írása
