A legtöbb baleset a jó minőségű konyha- és barkácsgépek helytelen, balesetveszélyes használata miatt következnek be, kisebb részben viszont a házilag "megjavított", vagy eleve rosszabb, márkajelzés nélküli szerszámok miatt történnek otthoni balesetek. A fürdőszoba balesetek a természetszerűleg nedves környezet, és az elektromos készülékek (hajszárítók, hősugárzók, fogkefék, borotvák, hajsütővasak) szigeteléseinek károsodásából eredő áramütésből származnak. Szerencsére a korszerű fürdőszobai elektromos készülékek kettős szigetelése bizonyos mértékben véd a fürdőszobai balesetek egy része ellen.
A konyhai felszerelések nagy része az élelmiszerek aprításában, darabolásában, szeletelésében segíti a háziasszony munkáját. Ezen eszközök belsejében egy rendkívül gyorsan forgó éles kés vagy tárcsa darabol mindent, ami az útjába kerül. Sok történik baleset emiatt: a kés megszalad (pl. az elektromos kenyérvágókésnél) és a kezet elvágja: ez erősen roncsolt seb, ha figyelembe vesszük, hogy e kések két éle rezeg egymás mellett. A kávédaráló veszélye, hogy a még forgó kések közé nyúl be valaki, és azok "lecsapnak" az ujjából egy darabot de előfordulhat, hogy a kések "bekapják" az ujjat, és a hozzá tartozó ínnal együtt kiszakítják. Az elektromos házi készítésű húsdarálók is nagyon könnyen beránthatják az ujjat, és azután már nagyon nehéz a teljesen szétroncsolt húsdarabokat és csontszilánkokat szétválogatni. A hasonló balesetek elkerülése lenne a legfontosabb, nem a már bekövetkezett ujjcsonkolás ellátása. Ezért lényeges, hogy a forgó késsel dolgozó készülékeket egyrészt rendeltetésének megfelelően használjuk, másrészt működés közben a fogó kések közelébe se legyen az ujjunk (ami nem fordul elő, ha a fedél rendesen rá van téve a készülékre).
A konyhai sérülések közé sorolhatjuk a forrázásos baleseteket is. A ruhával fedett testrészeken a forrázás okozta sérülések súlyosabbak. Amíg a ruhátlan részekről gyorsabban és könnyebben leöblíthető a forró folyadék, addig a ruha megtartja a hőt és a vizet egyaránt. Súlyos sérülések szerezhetők, amikor a felügyelet nélkül hagyott kisgyerek a tűzhelyről magára rántja a forró vízzel telt lábast, fazekat. Ennél súlyosabb a forró olajjal történő forrázás: az olaj nagyon nehezen jön le a bőrről, sok ideje van átadni a hőt, nagyobb roncsolást tud végezni. A forrázásnál a testfelület nagyságát ugyanúgy becsülhetjük meg, mint égésnél. A fokozatok is hasonlóak. A legelső teendő forrázásos sérült esetén a testfelület gyors lehűtése, a forró ruhadarabok mielőbbi levétele. A gyors hűtésre folyó hideg víz a legalkalmasabb. Ha felhólyagosodott a bőr, a hólyagokat csak orvos nyissa fel steril eszközökkel. A forrázásos sérülésnél az a legbiztosabb, ha minél előbb orvosnak mutatjuk meg a sérültet. Az orvos által feltett fedőkötést csak orvos bontsa le. Számítsunk arra, hogy nagyobb kiterjedésű, forrázásnál az esemény nem múlik el nyomtalanul, további plasztikai megoldások ugyan egyes esetekben szóba jöhetnek, de az eredmények változóak. A gyermekkorban szerzett hegek egy életen keresztül megmaradnak. Ezt kell szem előtt tartani minden szülőnek ahhoz, hogy forrázásos sérülések elkerülhetők legyenek.
A fürdőszobai balesetek közül a legközönségesebb, ugyanakkor a legbizonytalanabb következményekkel járó az elcsúszás. Gyakran a kádban, tusolótálcában, a nedves kövön történik a baleset. Zúzódások, csontrepedések, csonttörések egyaránt előfordulhatnak, de meg kell említeni a koponyatörés miatt bekövetkező halálos sérüléseket is, mint az egyszerű elcsúszás következményeit. Legjobban összeverni magunkat éppen a fürdőszobában tudjuk, hiszen - kevés kivételtől eltekintve - ott van összezsúfolva mosógép, centrifuga a mosdókagyló és a kád vagy éppen a WC közé: mindez nagyon sok kiálló, sérülést okozó pontot jelent. Fontos lenne a fürdőszobai balesetek egy csoportjának megelőzése miatt a kövezet állandó szárazon tartása mellett a kád vagy tusoló mellé a falra szerelni olyan kapaszkodót, amely segítségével tompítani, csökkenteni lehetne az esést. Hiszen a fali sima csempén nem tudunk megkapaszkodni. A korszerű fürdőszoba berendezések elegáns tartozékai közt is megtalálhatjuk már a csempe színében vagy krómozott fémből készült kapaszkodókat.
Nem csak a korábban említett módokon lehet áramütést kapni: a legalkalmasabb hely erre ugyancsak a fürdőszoba. Rendszerint nedvesen tartózkodunk ebben a helyiségben, pl. fogmosás, fürdés, mosdás, hajmosás után. Az elektromos hajszárító csaknem minden háztartás fontos kelléke, és a fürdőszobai elektromos balesetek szinte egyedüli okozója. Főleg akkor veszélyes, ha a vízzel teli fürdőkádban ülve, fekve, állva próbáljuk meg hajunkat szárítani. A nedves bőrnek nagyon kicsi az ellenállása az árammal szemben, és az elektromos áram arra fut, amerre kisebb az ellenállás: rajtunk keresztül. Hasonlóan veszélyes fürdőszobai eszköz az elektromos hősugárzó. Annak bekapcsolásakor rendszerint még szárazak vagyunk, de a fürdőszobából kifelé (még ha nagyon alaposan megtörülköztünk is) alacsonyabb a bőr ellenállása. Ilyenkor a rosszul szigetelt, zárlatos hősugárzók tulajdonosának legfeljebb szerencséje van, ha nem kap azonnal súlyos áramütést. Célszerű emiatt speciálisan fürdőszobákba tervezett, magasan a falra szerelhető, hosszú zsinóron keresztül kapcsolgatható hősugárzót használni a fürdőszobákban.
Az elektromos áram hatásairól is szólnunk kellene néhány szót. A testbe való belépésnél kis égési nyomok maradnak vissza, ha elég kicsi a belépési felület, ha az elektromos vezeték a vízbe esik, nagy lesz a felület, ahol belép az áram a testbe, emiatt a nyoma is legfeljebb a bőrfelület erősebb kipirulása. Nagy áramerősség esetén azonban nagyobb testfelületen is súlyos égési sérüléseket láthatunk. Tehát az egyik hatása: a hőhatás. A következő, elektromágneses hatásra a szervezetben lévő csaknem minden sejt reagál, hiszen minden sejtben vannak fehérjék, melyek elektromosan töltöttek: negatív töltésűek. Nagy áramerősség hatására sok fehérje csapódik ki, ezzel arányos a belső károsodás nagysága is. Ezeken kívül a szervezetbe bejutott elektromosság a bennünk működő "elektromos szerveket" is károsítja: a legfontosabb ilyen szervünk a szív. Az áramütés emiatt gyakran jár a szív megállásával, annak minden következményével együtt.
Furcsa formái is vannak az áramütésnek. A szabadban nagyon sok elektromos távvezeték fut, melyek vezetékeiben magas feszültség és áramerősség mellet szállítják az elektromos áramot. Az ilyen vezetékek például vihar utáni leszakadása esetén a vezetékvég gyakran utcán, puszta földön fekszik. Miért ne közelítsünk ehhez? A föld viszonylag jó szigetelő, tehát a vezetékvég körül egy bizonyos távolság felett nem kell áramütéstől tartani. De ez alatt a távolság alatt a korábban említett magas feszültség és áramerősség csökken le szinte a nullára. Ha tehát belépünk ebbe a "bűvös körbe", előfordulhat, hogy a két lábunk közti távolság (lépéstávolság) alatt nagyon nagyot csökken a feszültség (lépésfeszültség). Mivel a testünknek kisebb az ellenállása, mint a földnek, nyilván azon fog továbbfolyni az áram, nem a földön, és ezért így is nagyon súlyos áramütést szenvedhetünk. Tehát leszakadt vezetékvégnek még a közelébe se menjünk, értesítsük az elektromos műveket.
A háztartási balesetek egy részének ellátásakor elegendő a szokásos sebellátási tudnivalókat alkalmaznunk. Szennyezett sebek esetén fontos, hogy minél előbb mutassuk meg azt orvosnak, még ha a tetanusz injekciót kell megkockáztatnunk, akkor is. A rándulásos, ficamos, repedéses, töréses sérüléseknél a sérült végtag nyugalomban tartása mellett rendszerint segítséggel kell befejezni az aktuális fürdőszobai műveletet, majd szintén segítséggel tudunk csak felöltözni és a legközelebbi baleseti sebészeti rendelésre eljutni. Elektromos sérülések nem mindig igényelnek ellátást: ha a fűnyíró elvágja saját vezetékét, pillanatnyi zsibbadást érzünk csak, utána ez elmúlik. Ezt követően csak a hálózatból kell kihúzni a vezetéket, és elmenni egy kicsit pihenni (az ijedtségre) szokatlan szívdobogás érzés esetén azonban hívjunk mentőt. Amennyiben nem múlik el a zsibbadás pillanatokon belül, mindenképpen szabadjára kell engedni az elektromos eszközt, amit fogunk: engedjük el, amíg tudjuk. Pillanatokkal később ugyanis az izmok görcse következtében nem leszünk képesek elengedni az áramforrást: ez okozza legtöbbször a halálos kimenetelű baleseteket. Ha sikerült elengedni a gépet, áramforrást, áramtalanítás után menjünk orvoshoz, aki a sérüléseket és a szív állapotát megvizsgálva dönt a továbbiakról. Ha az áramütést követően égési sebek láthatók a bőrön, mindenképpen orvoshoz kell vinni a sérültet. Ha szemtanúi vagyunk komolyabb áramütéses balesetnek, semmiképpen ne menjünk a görcsökben rángó sérült közelébe addig, amíg meg nem győződtünk arról, hogy az áramfolyást megszakították. Ezután mehetünk csak a sérülthöz, akihez ilyenkor mindenekelőtt mentőt kell hívni.
