Az Aggteleki-karsztvidéken tavasszal farkaskölykök születtek. A szakemberek abban reménykednek, hogy rövidesen szemrevételezhetik a kis farkasokat. Az áprilisban megszületett farkas kölykökről nincsen friss információk. A kutatók kíváncsiak arra, hogy a szomszédos Szlovákiából, a Szepes-Gömöri Érchegység területéről hozzánk átvándorló ragadozók vajon miért nem tudnak tartósan megtelepedni a karsztvidéken.

A farkas elterjedési területe egykor igen hatalmas volt. A Brit-szigetektől kezdve az európai kontinensen, illetve Ázsián át Japánig, sőt Észak-Amerikában Alaszkától egészen Mexikóig. Mára a farkas egyes országokból teljesen eltűnt, s szinte mindenhol megritkult az állománya. Farkasok még ma is élnek Eurázsiában és Észak-Amerikában, de amíg egykor ezen a vidéken elterjedési területük egyetlen hatalmas, összefüggő terület volt, addig mára egymástól elkülönült apró, szigetszerű foltokká zsugorodott. Hazánkban egyébként kihalt fajnak tekintik.

A hivatalosan kihaltnak tekintett farkasok öt éve már szaporodnak nálunk is, de alig egy tucatnyi példányuk ennek ellenére is gyakran visszabarangol Szlovákiába. Az európai hiúzok pedig csak nagyon ritkán látott vendégek nálunk. Ráadásul a farkasokkal ellentétben magányosan vadásznak, csak a kora tavaszi párzási időszakban marad rövidebb ideig együtt a hím és a nőstény. Két hímről tudnak a megfigyelők a hátrahagyott nyomok és elejtett állatok maradványainak vizsgálatából. A tél közeledtével azonban egyre nagyobb az esély arra, hogy jobban "láthatókká" válnak. A hó sokáig megőrzi nyomaikat. A fokozottan védett állatok vadászata a határ mindkét oldalán tilos. Mégis leginkább az orvvadászok trófea utáni vágya veszélyezteti őket, megtizedelve amúgy sem magas számukat.

A hiúz elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A Kárpát-medence területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti hiúz alfajba tartoznak. A kárpáti hiúzok Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és a balkáni országok erdőségeiben élnek. A nagy kiterjedésű, sűrű erdőket kedvelik, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt. Napjainkra Magyarország hiúzállománya katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet Európa többi országában is. A spanyol hiúznak például csak egy maroknyi állománya maradt fenn egy nemzeti parkban. Megritkulásának nemcsak a vadászat volt az oka, hanem az is, hogy egyre kevesebb a háborítatlan erdőségek száma, ahol a hiúzok meghúzhatnák magukat. A kárpáti hiúz Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik.