Ceterum censeo... hús nélkül nem élhet az ember
Furcsa mód kezdjük a vegetarianizmus vizsgálatát azokkal az érvekkel, amik a húsfogyasztás mellett szólnak, mert ebből a szemszögből kiindulva világíthatjuk meg élesebben az ettől eltérő nézőpontokat. A morálisan is megalapozott húsevés mellett szóló szokásos érvek a következők:
- Az emberek túlnyomó többsége húsevő, és amikor húst esznek, nem éreznek bűntudatot.
- Az ember biológiailag is arra rendeltetett, hogy húst egyen (vö. metszőfogak, emésztőrendszer stb.), vagyis ez az élet természetes rendje, ez egészségének záloga is egyben.
- Az állatokat az ember gondos munkával felneveli, megfelelő életkörülményeket teremt a haszonállat számára. Ezzel az állat is jól jár, mert viszonylag kiegyensúlyozott életet élt, másrészt, ha nem enné meg az ember, akkor lehet, hogy meg sem születhetett volna.
- Az állatokat nemcsak húsukért tenyésztik, hanem a bőrükért és más olyan termékekért, amelyeket a vegetáriánusok egy része használ, fogyaszt (pl. tej, tojás, bőr), ez szintén megköveteli, hogy állatgyárakat tartsanak fenn.
- Az állatok érezhetnek fájdalmat, de nem tudják mérlegelni, mi a jó és a rossz, így azt sem tudják rosszként felfogni, hogy táplálékként hasznosítja őket az ember, vagyis ez a legfőbb rendeltetésük.
- Csak az erre a célra tenyésztett állatokat fogyasztja el az ember, a házi kedvenceit viszont soha, sőt, ha egy kutyatulajdonosnak egy szakács felvetné azt az ötletet, hogy igazi ételkülönlegességként tálalja a gazdinak a kutyusát, akkor az nagy valószínűséggel őrültnek titulálná a szakácsot. Az állatoknak ugyanis nincs személyiségük, viszont a házi kedvenceinket bizonyos mértékig emberi vonásokkal ruházzuk fel.
- A világban számos igazságtalan és erkölcstelen cselekedet történik nap mint nap, ezeknek csak egyike az állatok elfogyasztása. Az embereket ért sérelmeket az állatvédők és a morális vegetáriánusok figyelmen kívül hagyják, vagyis nagyon egyoldalú a nézőpontjuk.
A morális vegetáriánus alapállása
A morális vegetáriánusok abból indulnak ki, hogy egy állatot csak azért megölni, hogy a húsát elfogyasszuk, diszkrimináción alapul, ennélfogva igazságtalan, morális vétek.
Vagyis nemcsak az állatgyárakat (nagyüzemi állattartást), az indokolatlan, tömegmészárlásba torkolló vadászatokat, hanem még a „konform” körülményeket biztosító állattartást is elítélik, ha a célja az állatok levágása és elfogyasztása. Mindamellett a morális vegetáriánusok nem ítélnek teljes húsmentességre, mivel elfogadnak olyan helyzeteket, amikor indokolt és erkölcsileg sem elítélendő a húsfogyasztás. Ha egy állat természetes halállal hal meg, vagy valamilyen természeti csapás, baleset következtében vesztette életét (és egészségügyileg nem hordoz veszélyeket), akkor a húsa erkölcsi fenntartások nélkül elfogyasztható, hiszen nem szándékosan okoztuk a halálát, és főként nem azért, hogy megegyük. Ez mintegy kikapcsolni látszik azt az antropocentrikus természetszemléletet, miszerint az állatok rendeltetése, hogy az emberek fenntarthassák általuk magukat.
Nézzük, hogyan, milyen ellenérvekkel tudják ezen felfogás alapján közömbösíteni a húsevők argumentumait!
- A mennyiségi mutató automatikusan nem jelent erkölcsi jóváhagyást is, hiszen bizonyos kultúrákban az emberevés még ma is bevett szokás, norma. T. Regan és P. Singer pedig amellett érvelnek, hogy egykor a rabszolgákat is beszélő szerszámnak tartották, ma pedig jogilag, erkölcsileg is elítéljük. Valószínű, az állatok jogai esetében is ez a tendencia fog érvényesülni.
- Attól még, hogy természetes, nem feltétlen indokolható morálisan. A gyilkosságok (pl. vérbosszú) is valamikor az élet természetes része volt, ma viszont erkölcsileg is elítéljük, és másként kezeljük sérelmeinket, problémáinkat. Miért ne lehetne a húsevés alternatívája a vegetáriánus létmód? Ráadásul a hústalan étkezés is egészséges, egyúttal a húsételek fogyasztása is lehet egészségtelen – pl. egyoldalú táplálkozás esetén.
- A fenti érvek nem indokolják, hogy jogunk is lenne megölni őket, másfelől a tenyésztett állatok java része egyáltalán nem él jó körülmények között.
- Ez az érvelés akár arra is jogalapot adhatna, hogy a jó és a rossz mérlegelésére még nem képes gyerekeket, illetve értelmileg (érzelmileg) súlyosan sérült egyéneket is a táplálék-listára fel lehetne venni? Etikai szempontból persze, ez fel sem vetődhet, hisz embertársainkról van szó.
- Ezzel szemben csakis a legelszántabb vegetáriánusok érvelnek, mivel ők semmilyen állati eredetű ételt, anyagot nem használnak fel.
- Ahogy a házi kedvencünkhöz viszonyulunk, úgy viszonyulhatnánk a házi állatokhoz is, hisz némelyikük van olyan intelligens, mint egy kutya.
- Az egyik vétket egy másikkal elfedni ugyanolyan bűn, mint magát a vétket elkövetni. Ha ezt jogosnak, erkölcsileg elfogadhatónak tartanánk, akkor ez bűnök sorozatát generálná, és az emberi élet akár el is lehetetlenülne.
Más a helyzet, ha a bűnöket rangsoroljuk, és ezen rangsor alapján ítéljük meg az állatok elpusztítását, ugyanis más mértékkel mérjük, hogy Sztálin, Hitler vagy más diktátorok milliókat (embereket) küldtek a halálba, és másképpen, hogy bizonyos állatokat az ember létfenntartása érdekében elpusztít. Ez utóbbi mindenképpen kisebb bűnnek számít – igaz, ennek az érvelésnek is erőteljesen emberközpontú jellege van.
A fenti érvek és ellenérvek alapján mérlegelheted, hogy jelenleg melyiket tartod hatásosabbnak, reálisabbnak, és ennek alapján dönthetsz személyes életviteledről. A morális vegetarianizmus egyfajta kompromisszumként is felfogható, de még ez is csak viszonylag nehezen valósítható meg a gyakorlatban.
Érdemes egy kicsit eljátszani azzal a gondolattal, hogy valaha a nőkkel, rabszolgákkal szembeni diszkrimináció idején elképzelhetetlen volt, hogy nekik is teljes értékű jogaik legyenek, mára azonban sokat változott az emberek felfogása. Vajon az állatokkal kapcsolatos viszonyunkban is ilyen jelentős változás várható? Ha igen, mi váltja ki a változást? Rajta, gondolkodj egy kicsit előre!
További érdekes oldalak:
- Stephen Law: Filozófiai fogások- Csak egy dolog biztos – hogy semmi sem az, Alexandra K., Pécs, 2005
- Táplálkozási irányzatok 1.- Vegetarianizmus
- Gandhi a vegetarianizmus erkölcsi alapjairól
Farkas Zoltán cikke